A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján

figyelembe. Leszámítva a sarádi incolákat, a Szécsinek kiosztott 234 jobbágygazdaságban 343 személyt írtak össze a vélelmezhető rokonokkal együtt. Ezeket nem véve figyelembe a személyek száma 305 (és egy sarádi incola.) A 305 személy együtt kereken 140 és fél egész telket, a lakott telkek udvarán összeírt puszta résztelkeket lakottnak számítva 167 és kétharmad telket művelt meg, ami azt jelenti, hogy a Szécsi részen az előbbi esetben 2,17, az utóbbiban 1,82 jobbágy jutott, Ül. egy jobbágyra esett az előbbi esetben 0,46, az utóbbiban 0,55 egész telek. Ez a számítás viszont valami egész különös dolgot mutat: a nagyon pontosan összeírt Szécsi részen a teljes összeíráshoz képest kimutatható kisebb pusztásodás és nagyobb telekméret átlag ellenére egy jobbágy családfőre kevesebb jutott, mintha csak a telkek számából indultunk volna ki. A Szécsi-hányadból azonban könnyen kiszámíthatjuk az 1478-ban összeírt Garai birtok jobbágycsaládfőinek számát. Ez természetesen csak becslés, azonban nem térhet el nagyon a valóságtól. A számításnál csak arra kell vigyázni, hogy az egyes uradalmak ne legyenek öszszevonva, hiszen nem mindenütt és nem egyforma arányban éltek többen egy jobbágy gazdasági egységben. Erre azért is szükség van, mert Szécsi számára uradalmanként különböző arányban szakítottak ki gazdaságokat. A neki adott 234 lakott gazdaság az összes lakottnak, 1910-nek (a sarádi incolák nélkül) 8,16-od része volt, de pl. a siklósi uradalomban 9,125-öd részt, a sarádiban viszont 6,57-ed (az incolákkal együtt 7,125-öd) részt kapott. A rekonstrukció módszere a következő volt: az uradalom jobbágygazdaságainak számát elosztottam a Szécsinek juttatott gazdaságok számával, és az így kapott számmal beszoroztam az illető uradalomban összeírt Szécsinek juttatott, és egymással rokonnak nem vélelmezhető személyek számát. Ugyanaz az eredmény jött ki akkor is, ha a Szécsinek átadott személyek számát osztottam el a neki adott gazdaságok számával, a hányadossal pedig beszoroztam az Ülető uradalom gazdaságainak számát. így a Garaiuradalmak 1910 jobbágygazdaságán —vagy 1125,25 lakott telkén — 2516 családfővel számolhatunk, ami egy telekre 2,24 jobbágyot, ül. egy jobbágyra 0,45 telket jelent. (4. tábla.) Hozzászámítva a sarádi 11 incolát: az 1921 gazdaság 2527 háztartást jelent. Ez azért is érdekes, mert így jobban kimutatható a siklósi uradalom nagy jelentősége a Garai birtokok között. A 730 ottani jobbágygazdaság az 1910 összeírtnak 38,2%-át teszi ki (a sarádi 11 incolával: 38%), míg a rekonstruált háztartásszám esetében 49 (ületve Sáráddal 48,8) %-ot tesz ki. A Szécsi-rész adatai más szempontból is tanulságos következtetésekre adnak alkalmat. Mivel a Szécsinek átadott jobbágyok neveit megadja az összeírás, ebből lehet mind a helyi kézművesség arányára, mind a népesség nemzetiségi hovatartozására következtetni. Bár a foglalkozást jelentő magyarnyelvű családnevek esetében vitatott ennek tényleges foglalkozásjellege

7 9

, nézetünk szerint ezek is nyújthatnak megbízható adatokat a kézműipari megoszlásra. Az egyes uradalmaknál általában véve kevés — 6,7— 14,3%-ig a kézművesek száma — nem véve figyelembe most azokat a birtoktömböket, ahol tíznél kevesebb jobbágyot kapott Szécsi. Teljesen kiugrik a sorból a somlóvári uradalom, ahol viszont 24,4%-a a Szécsinek átadott parasztoknak kézműves, és azok közül, akiknek a telke már puszta lett, de a nevüket még ismerték, 25,8% volt kézműves. Kovácsok, takácsok és szabók éltek ebben az uradalomban, a puszta telkeken pedig valamikorról kovácsok, takácsok, valamint egy-egy gerencsér, pintér, varga és szabó neve maradt fenn. Hozzá keU még tennünk, hogy az uradalom Vas megyei falvai voltak iparosodottak, ami megmagyarázza a cseszneki uradalom igen alacsony kézműves szintét: csak egy-egy varga és molnár lett összeírva. Az egész összeírt Garai-vagyon területén azonban nem csupán az egyes uradalmak iparosodottsága különbözött egymástól, hanem a településtípusoké is. Az összes névvel összeírt ott lakó jobbágy 12%-a volt kézműves. (Nem számoltam a kalmárokat, deákokat, zenészeket, valamint a bizonytalan nevüe4. táblázat A Szécsinek adott jobbágygazdaságok, családfők, és az uradalom rekonstruált családfőszáma. Uradalom Jobbágygazdaságok Családfők vélelmezett rokonokkal Családfők rokonok nélkül Rekonstruált családfőszám A sarádi adatokban egy incola is belefoglaltatik. Egy egész telekre eső családfő Egy családfőre eső telek Somló 39 41 41 327 2,36 0.42 Csesznek 29 29 29 214 2,79 0,36 Valkó m. 39 46 41 325 1,49 0,67 Csörög 22 24 22 185 1,22 0,82 Bács m. 1] 15 14 88 1,74 0,57 Csongrád m. 2 3 2 22 1,02 0,98 Pozsega m. 5 8 3 38 5,12 0,2 Siklós 80 164 135 1232 2,76 0,36 Sárád

1 8 14 14 85 5,96 0,17 összesen 235 344 306 2516 2,24 0,45 214