A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján

függnek, noha az összefüggés jellege egyelőre még nem világos. Van azonban még egy tényező, ami elgondolkoztató, és amelynél hasonlóképp egyelőre nem tudjuk az összefüggést a többi tényezővel megtalálni. Ez pedig az uradalmak templomokkal való ellátottsága. Ahogy a Garai—Szécsi felosztásnál máshol is a becsüjegyzékek tételeit írták össze, pontosan ez történt a templomoknál is. Itt szükség volt az építőanyagot (kő, vagy fa), a tornyokat és számukat, hogy kolostor, templom (azaz plébánia), vagy kápolna (ez esetben, hogy van-e temető mellette) feltüntetni. Szabó István, aki a templomok összeírását is felhasználta, sajnálatos módon a valóságnál kisebb számú faluval számolt, és így a ténylegesnél magasabb arányt állapított meg az egyházas helyekre.

7 3 A somlói uradalomban kőtemplom állott Vámospereszlegen, Szentoldoron, Nagyságon, Varsányon, Szentpéterházán, Tornán és Dobán. Szentoldor kivételével minden templomnak volt kőtornya, Vámospereszlegnek ezen kívül egy fatornya is. Külön kőkápolna állott Vámospereszlegen és Szentoldoron a templom mellett, míg Gecsényben és Táskándon csak fakápolnák álltak. Azaz a települések több mint felében állott egyház. Pontosan azonos a kép a cseszneki uradalomban: itt kőtemplom kőtoronnyal állott Nagyrédén, Bersén, Ácsteszéren, Csetényben, a verni és oszlopi kőtemplomoknak középen fatornya volt, míg a girolti kőtemplom torony nélkül állott. A Garaiakat illette meg különben ennél az uradalomnál a zirci ciszterci monostor és a porvai pálos kolostor kegyúri joga. Egészen más volt a helyzet a Valkó megyei uradalmakban. Gara mezővárosban csak a Garaiak kegyurasága alá tartozó Szent Margit domonkos kolostort említi, plébániatemplomot nem, ez valószínűleg a Garai Bánfiak részén állhatott. A nagyszámú települést tartalmazó uradalomban Kisújlakon, Szentgyörgyön, Ozorjáson és Apátin állt kőtemplom, az előző kettőben kő toronnyal. A Horvátiban levő kőtemplom részben elpusztult, kőtornya is. Ugyancsak elpusztult Markosi kőtemploma, de itt megjegyzik, hogy a torony egyik boltozata még jó. A kőtoronnyal is rendelkező nagyfalusi kőtemplom — akár a falu maga — elpusztult. Fakápolnákat találunk Vicsadalban és Földváron, az utóbbi Szent László nevére volt szentelve. Azaz — a garai kolostort is beszámítva — eredetileg mindössze tíz faluban volt egyház az uradalomban, és ezek közül is három gyakorlatilag használhatatlan volt. A csörögi uradalomban Csörög mezővárosban állt a kőtoronnyal rendelkező Boldogasszony kőegyház és a Szentháromság fakápolna. összeírtak még Toronyallján egy kokápolnát és Belcsörögön egy elpusztult kokápolnát toronnyal. Érdekes, hogy az öt Bács megyei falu mindegyikében volt kőtemplom, Báncsa és Szentmiklós kivételével kőtoronnyal. A báncsai egyház kegyúri jogán a Báncsai családdal osztozott Garai Jób. Csongrád megyében Szentmihályon és Dorozsmán írtak össze kőtemplomokat. Az utóbbi előtt két kőtorony állott, ez volt a Dorozsma nemzetségnek, amelyből a Garaiak is származtak, eredeti nemzetségi monostora.

74 (Most csak a templom fele volt a családé.) Pozsega megyében a dobovci kőtemplomot — közepén kő toronnyal — írták csak össze. A siklósi uradalomban természetesen Siklós mezővárosa van az élen. Itt a kolostoron kívül a kőtemplomot az előtte álló kőtoronnyal, egy részben kőből és fából épült kápolnát egy kis toronnyal, valamint a várkápolnát írták össze. Kőtemplom állt még Marótfalván, Bóján, Kémesen, Szerdahelyen és Koppányon. Marótfalva kivételével mindhez tartozott torony is. Szerdahelyen a templomon kívül egy fakápolna is állott, őt faluban írtak össze fakápolnákat, ahol más templom nem volt: Ebris, Ebesharsány, Mog (Matty,) Rád és Harkány. Az ebrisi kápolnához temető is tartozott, Radon pedig fatorony is állott. Az uradalom 42 helysége közül tehát 11-ben találunk egyházi intézményt, azaz 26,2%-ban. A sarádi uradalomban viszont csak Sárádon állt templom, a csenei templomot a zavaros idők óta nem használták. Teljesen nyilvánvaló, hogy a templom léte, vagy nem léte nem a falvak számától függ. A Valkó megyei törpefalvakban nem is kereshetünk ilyesmit. Mégis, találunk bizonyos összehasonlítási lehetőségeket. A lakott jobbágy gazdaságokból — nem számítva a négy mezővárost és a faluként is pusztává lett Nagyfalut a templomok között, de a többi puszta egyházat igen — a somlói uradalomban 35, a csesznekiben 31, a valkóiakban 34, a csörögiben 29, a bácsiakban 14, a csongrádiakban 11, Pozsegában 24, a siklósi uradalomban 57, a sarádiban 29 esik egy egyházas helyre (templomra, vagy kápolnára.) Ez az egész összeírt terület vonatkozásában 34 jobbágygazdaságot ad ki egyházas helyenként, a négy mezővárossal együtt 39-et, hiszen itt jóval népesebb településekről volt szó. Ez az összeállítás akkor is jelzi, hogy a templomok száma és a népesség egymással valahogy összefügg: azaz nem a települések száma a döntő, ha ez ellen is több ellenvetés tehető. A legfontosabb, hogy a jobbágygazdaságok száma az 1478-as állapotot tükrözi, a templomok pedig esetleg 100-200 évvel korábban épültek. Nem ismerjük továbbá a templomok nagyságát, befogadó képességüket sem. A templomokkal való ellátottság, vagy el nem látottság semmiképp sem nyújtja azonban azokat az Összefüggéseket, amelyek hiányára e fejezet élén is rámutattam. A Szemeknek kiszakított rész. A Szécsi nyolcadot az egész uradalomból kellett kiadni, és ahogy már arról szó volt, a feleslegeket és maradványokat más falu területén adták ki. Ez tehát különösen bonyolult feladat volt, sok számításra volt szükség. Mivel az uradalomban 1125,25 lakott egész telek és a sarádi 11 zsellér (incola) lakott telek, 95,5 211