A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján

egész puszta telek, amelyen ház állt, valamint 1784,21 teljesen puszta telek került felosztásra, Szécsinek 142 lakott, 12 házzal rendelkező puszta és 223 teljesen puszta telket kellett volna egész telek címén kapnia. Kapott viszont kereken 141,5 lakott, 10,5 fél házzal rendelkező puszta és 228,5 teljesen puszta telket, összesen 380,5 telket, ami 3,5 telekkel több annál, mint amennyit az összesből kapnia kellett. A lakott egész telkek esetében csak fél telek a különbség, igaz, a sarádi zsellértelkeket egész telekként vették számításba. A számítások tehát a lehetőségekhez képest pontosan sikerültek, ami természetesen nem jelenti azt, hogy az egyes uradalmakból Szécsi azonos részt kapott volna, hiszen sokszor más uradalomhoz csapták felosztás végett egy falu telekmaradékát. Mivel Garainak a telek országosan megszabott becsüértékét kellett Szécsinek a birtok kiváltására kifizetni, ezért a telkek különböző nagysága, földjüknek jövedelmezősége egyik nagyúr számára sem volt lényeges. Ezzel magyarázható az, hogy míg pl. a lakott telkek 11,2%a esett a cseszneki uradalomra, addig ez az uradalom a Szécsinek adott lakott telkek közt csak 7,1%-kal volt képviselve. A csörögi uradalom esetében ez épp fordítva volt: ott az összeírt lakott telkek 9,7%-a esett ide, míg a Szécsi rész 13,9%-a került ki ebből a birtoktömbből. Ez különben teljesen logikus is, csak így sikerült az osztályt jól elvégezni. Ha azonban az összes telkeket — tehát egész telekre átszámítva nem csak a lakott, hanem mindkét típusú puszta telkek együttes uradalmonkénti megoszlását - nézzük, akkor azt a különös tényt találjuk, hogy Szécsi minden egyes birtoktömbből gyakorlatilag ugyanazt a százalékot kapta telkekben, mint amelyet az a birtoktömb az egész összeírt területen elfoglalt. A legnagyobb eltérés 0,8% a siklósi uradalomban. Az alábbiakban először megadom az illető uradalom összes (lakott és puszta) egész telkeinek százalékarányát az egész összeírt területből, utána ugyanezt a Szécsi rész esetében. Megegyezik a százalék: Pozsega (0,8) és Sárád (2,1). Egytized százalék eltérés: Csesznek (4,4 és 4,3), Valkó megyei birtokok (31,5 és 31,4). Kéttized százalék eltérés: Somló (8,7 és 8,5), Bács megyei falvak (8,5 és 8,7),. Háromtized százalék eltérés: csörögi uradalom (9,5 és 9,2), Csongrád megyei falvak (4 és 3,7). Végül a siklósi uradalom: 30,5 és 31,3%. Ez a feltűnő egyezés nem lehet véletlen: a felosztásnál úgy látszik arra is ügyeltek, hogy a birtokokból azonos arányban részesüljön Szécsi. Ez csak azért különös, hiszen a puszta telkek aránya más maradt, tehát értékben a valóságban mégsem azonos arány esett az egyes birtoktömbökre. Mivel ez a meglepő azonosság véletlen nem lehet, itt valószínűleg más valami lebeghetett az osztozkodók előtt, mint hogy minden uradalomból azonos értékű (zálogértékű) részt kapjon Szécsi. Ez a két szempontból is (nyolcadrész és az uradalmakból azonos arányú egész telek) pontos birtokosztás arra enged következtetni, hogy a Szécsi rész fontos forrás lehet az egész uradalom összeírása értékeléséhez, hiszen a dolog természetéből következően a Szécsi részt részletesebben írták le, az itteni eredményeket tehát megfelelő szorzószám alkalmazásával az egész uradalomra át szabad vetíteni. A Szécsi-rész anyaga főként három szempontból módosítja az összeírás eredményét: a telekosztódás, a pusztásodás és a telken lakók száma szempontjából. A telekosztódásnak az összeírásból kiolvasható képének hiányossága már az elsőnek összeírt somlói uradalomnál előtűnik. Láttuk, hogy kizárólag fél és negyedtelkeket írtak itt össze. Mégis, Vámospereszlegen, ahol Szécsi hat féltelket kapott, Kovács Gergely az első két féltelken, azaz egy egész telken lakott. Hasonló eseteket még sokat lehetne idézni: Szécsi más alkalommal is kapott olyan telekrészeket, amelyek nem fordulnak elő a falu összesítésében. Csak egy-két példa: a siklósi uradalomhoz tartozó Kórós faluban Szécsi egy egész és hat negyed telket kapott. A hat negyedről azonban megmondja az összeírás, hogy ez két telekben (sessioban) van, az egyikében, azaz három negyedben laknak Illés, Márton és Mihály, a másik három negyedben lakik Marton István a fiával Dénessel, míg a harmadik, egész telken Kocz Miklós, Vasvágó Benedek, Bazeer Gergely és Tormás Demeter laknak. A puszta telkek közül két negyed jutott Szécsinek, ezek az egységnek tekintett két háromnegyedes udvarán álltak. (Pl. az egyik negyed: in curia Stephani Marton et Dyonisii fílii eiusdem.) Ebből viszont az következik, hogy két egész telek háromnegyedén laktak, a negyedik negyed puszta volt, míg a harmadik, egész telekként összeírt telken, noha Szécsinél is egészként számoltak vele, négy család élt. Hasonló példákat elsősorban a legnagyobb népességű siklósi uradalomból, de a többiből is lehet idézni, ami azt mutatja, hogy a hivatalosnak felvett, és bizonyára az urbáriumból kimásolt telekmegoszlás nem felelt meg a valóságnak. A somlói uradalomban a szomszéd féltelkeket egész telekre összevonó gazdát nem egész telkesként, hanem két féltelek birtokosaként vették fel. A siklósi uradalmi példa más hibalehetőségre mutat rá: az ugyanazon udvaron együttlakókat csak akkor tekintették egységesen egész telkesnek, ha a telek egy hányada nem számított pusztának. Mivel két teleknél egy-egy negyed pusztaként került összeírásra, uradalmi szempontból a maradék lakott részek akkor is három negyed, és nem egy háromnegyed teleknek számítottak, ha azon egy család élt: apa és fia. Persze ezt sem mondhatjuk így ki szabálynak. A lényeg az, hogy a hivatalos telekfelosztás nem tükrözi a valóságot, de ez a Szécsi nyolcad alapján sem igazítható ki megnyugtatóan, legfeljebb csak annyiban, hogy a lakott felekrészek egész telekre átszámítása pontosnak tűnik. Valóban, az egész telekre történő átszámítást nem módosítja a féltelkeknek összeírt egész, vagy a negyedtelkeknek összeírt háromnegyed telek. Mégis, 212