A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata

S itt - legalábbis néhány gondolat erejéig - viszsza kell térnünk a már érintett Szentgyörgyhegy (ekkor Hegymagas)

148 korabeli, XIII. századbeli birtokviszonyainak vizsgálatához, ez alkalommal immáron azt szorosan Tapolcához is kapcsolva. Erre a legjobb lehetőséget éppen a néhány sorral fentebb említett 1274-QS, ÍV. László király által kibocsátott oklevél,

149 valamint IV. Béla 1256-os, a pannonhalmi apátság, s a keszi és hegymagasi királyi udvarnokok közötti határperben ítélkező oklevele nyújthatja.

150 Az 1256-os oklevél kiadásának körülményeiről SÖRÖS Pongrác az alábbiakat írja: a pannonhalmi apátság egyik legrégebbi birtokát, Apátit (a mai Kisapátit) ,,a XIII. század közepén az apátság lovászai lakják, a kiknek földje két nagy földhányással van elválasztva a tőlük északra lakó keszői (Gyulakeszi) királyi udvarnokok földjétől egészen az Eger (Egrud, Egregy) vizén lévő Sojcs (Sych) malomig, a melytől (délnek) maga az Eger vize a határ, nyugaton a hegymagasi udvarnokok laktak, a kikkel erdőben, rétben közös jószáguk volt az apátsági lovászoknak. Alig hogy Miklós királyi tárnokmester 1254-ben ezt az állapotot jelezhette, máris nagy kereset támadt a miatt, hogy úgy a hegymagasi, mint a keszői udvarnokok lerontották a régi határokat s újakat emeltek."

151 A közel két évtizeddel későbbi, 1274-QS oklevél keletkezésének körülményeiről pedig az alábbiakat tudjuk: 1274. február 22-én a zalai várjobbágyok és udvarnokok Hegymagas nevű földjét (szó szerint: „. . . quandam terram Vdwornicorum nostrorum ac Castrensium Castri Zaladiensis Hygmogus vocatam . . .", azaz „udvarnokainknak és zalai várunk várjobbágyainak

152 egy bizonyos földjét, amit Hegy magasnak neveznek . . .".) IV. László király Móric mester fia Miklós comesnek adományozza, a csehek elleni nagyszombati csatában tanúsított hősiességéért. Ugyanis „a mondott Miklós mester a hűség buzgalmától vezérelten, a természetes halálfélelmet is megvetve, a csata napján mindenkit megelőzve, mint bősz oroszlán, lándzsájával az ellenséges csatarendnek támadt, s közülük sokakat felöklelt."

15 3 Ezek után következzenek az oklevelek, általunk vázlatos kivonatolásban, elsőként az 1256-os oklevél birtokhatárait nyomon követve. Eszerint: l.A határ az Egregy rétje mellett (iuxta pratum Egntg ) délről fekvő Fereduzyg nevű helyen kezdődik, 2. ahonnan a Hegy magas hegy irányában (versus montent Hygmogos) egy jugerumnyi távolságra vezet (itt nyugatra az udvarnokok, kelet felé pedig a Szent Márton apátság földjei találhatók). 3.Innen a határ eljut egy nagy úthoz (ad magnam viam) , 4.amelyen keresztül egy berch ' nevű dombhoz vezet (ad unum monticulum, qui berch vocatur), amelytől balra, nyugatra az udvarnokok, jobbra, kelet felé pedig az apát földjei fekszenek. 5.Innen a határ egy völgybejut, majd ismét egy „bércre", amelyet közönségesen Eregeteuhig -nek neveznek (ad unum berch, qui vulgo Eregeteuhig vocatur), 6.egyenes irányban tovább haladva pedig egy úiabb „bérchez" fut, amelyet közönségesen Humurozou -nak hívnak (qui vulgo Humurozou dicitur). Az udvarnokok földje itt is balra, nyugat felé, az apátsági birtok pedig jobbra, kelet felé húzódik. 7.Innen a Humurozou völgyig megy a határ, majd lefelé ereszkedve egy kis utat szel át (transit quandam parvam viam),

161 162 8.

s eljut a Hegymagas-hegy Keuzyg nevű helyéig (ad Keuzyg in montem Hygmogos). 9.Ezt követően éri el a Kuzepteteu hegyet (ascendit ad montem, qui vocatur Kuzepteteu), ahol a két domb közötti (inter duos monticulos) határjelektől bal felé, nyugati irányban az udvarnokok, jobb felé, keletre pedig az apát birtokai fekszenek, 10. majd innen a Hegymagas hegyet az udvarnokok, az apát, a veszprémi káptalan és a zalai várnépek közösen bírják (ab inde verő mons Hygmogos wdvornicis et abbati predicto, capitulo vesprimiensi et castrensibus de Zala in commune remanet, sicut hactenus tenuerunt). 11.Ezt követően északi irányban a határ Paprád völgyébe (in valle Paprad) jut, amely Thoplucha

1 6 földjét a Szent Márton apátság földjétől elválasztja. 12.Innen újólag egy „bércig" halad, amelyet közönségesen Humucteteu -nek neveznek (qui vulgo dicitur Humucteteu), amelynek keleti részén a határjelek északról a keszői udvarnokok (wdvornicorum de Kezv), délről pedig az apát földjeit választják el. 13.A határ innen ismét egy nagy úthoz ereszkedik le, amely Tapolcáról Apátiba vezet (ad magnam viam, que venit a Thoplucha et vádit ad villám Apáti), 14.majd kelet felé az Egregy rétjéhez (ad pratum Egrug) húzódik, aholis dél felé kanyarodik ugyané rét mellett. Itt a szántóföldek végében felállított határjelek különítik el az udvarnokok (a rét a keleti oldalán) és az apát (a rét nyugati oldalán) birtokait. 15.Ezután a határ a rét keleti részén halad át, s eljut az Egregy nagy vizéhez (ad magnam aquam Egrug), amely ugyancsak az apát és az udvarnokok földjét választja itt el. A határt ehelyütt sem az apát népei, sem az udvarnokok át nem léphetik. S most lássuk az 1274-QS oklevelet: 1. A határ a Wasarusu th

111 -nál kezdődik }

12 2.majd innen észak felé, a veszprémi káptalan birtoka irányába húzódik, a Bylukaltala

1 3 nevű helyig, 3.ahonnanis keleti irányban éri el a Paputhalia völgyet, 4.amelyen tovább haladva eljut a holdvijlag Zeleyfee nevű szőlő végéhez. 5.Innen kis távolságra, déli irányban éri el a Chom Zelefew -nek nevezett szőlő határát, 6.ahonnan egyenesen haladva, a Hegmogos hegy alatti Szent Kereszt-kápolna (ad capellam sancte Crucis) lesz a következő állomás, amely egyben Thaplycha földjének határa is. 7.A Szent Kereszt kápolnától a határ dél felé megy tovább, egészen a Kuzepteteu -ig, 8. majd innen a Chelezenaya uerey nevű helyig, 9.ahonnan a Humuzozow -n déli irányba leereszkedve, 10.az Urbánus szőlőig (in vinea Urbánus) jut el, 11.amely alatt, dél felől a dombon, az Eregetew -n leereszkedve, \2.Anda szőlője mellett (iuxta vineam Anda) halad el, 13.

s továbbra is az Eregetew-n, ugyancsak déli irányban eléri az Apátiba vezető nagy utat (iuxta magnam viam super quam itur in Apathy). 14.Innen a határ Péter szőlője mellett (iuxta vineam Petri) a déli oldalról, Bace pap szőlője felett (super vêpres vinee Васе sacerdotis) halad el, s ez utóbbi szőlő végénél, a feredeuzeg nevű réten ér véget. 15.Turdemez

ls földjétől a határ ej.

y Tördemic melletti berekhez (ad nemus prope Turdem z) vezet, ahol a tördemici népek (populi de Turdemez) Móric mesterrel (cum magistro Mauricio) határosak. Itt fejeződik be vé167