A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata
gül a határok sora, aholis nyugat felől (Tördemici) Móric mester sok birtoka fekszik (in maiore quantitate sunt possessiones magistri mauricjí). A két oklevelet, s azok fontosabb határállomásait az első pillantásra is összevetve megállapíthatjuk, hogy 1256-ban a mai Kisapáti felől, azaz a Szentgyörgy-hegy keleti oldaláról, délről észak felé indult meg a határok bejárása, ugyanakkor 1274-ben feltételezhetően a mai Hegy magas és Raposka felől, azaz a S zentgyörgy hegy nyugati oldaláról kezdődött meg az a határjárás, amely aztán egy bizonyos határrésztől - Szent Kereszt kápolna - Tapolca határa - kezdődően északról dél felé tartott, s itt a két birtok határa - az állomások egybevágó elnevezése alapján is - nyilvánvalóan közös volt. Az elmondottakat az alábbiakban vessük össze: I 1256 É 1274 1. Fürdőszeg 14. Fürdőszeg 3. Nagy út 13. Apátiba vezető nagy út 5. Eregetőhegy 11. Eregető 67. Homorúasszó 9. Homorúasszó 8. Kőszeg 8. Vasverő (?) 9. Középtető 7. Középtető 11. Paprád völgy, Tapolca határa 6. Szent Kereszt kápolna, Tapolca határa Ha a két oklevél összevetéséből levonható tanúságok sorát itt be is fejezzük, azt korántsem tekintjük lezártnak, hisz a teljesség igényével történő elemzés egy önálló értekezés kereteit kívánná meg. Mostani részközreadásukat azonban mégis fontosnak tartottuk két szempontból is: egyrészt azért, mert Tapolca s közvetlen környéke legkorábbi írott földrajzi neveinek így közelébe kerülhettünk, s ez egyáltalán nem mellékes a napjainkban fellendülő földrajzi névgyűjtés szemszögéből, másrészt szóljunk itt egy „kézzelfogható" haszonról is: alapos terepbejárással egybekötve, adataink nem kis mértékben segíthetik elő a Veszprémi Bakony Múzeum közeljövőben tervezett szentgyörgyhegyi régészeti feltárását. A tapolca — templom-dombi ásatásokkal összefüggésben ugyanis UZSOKI András, s e sorok írója 1985 nyarán a tapolcai gimnáziumi tanulók segítségével megkezdte a szentgyörgyhegyi „romok" terepbejárását és előzetes kutatását. 18 7 A szentgyörgyhegyi romokról tulajdonképpen máig sem tudunk semmi bizonyosat, középkori okleveleink hallgatnak a hegytető északnyugati peremén egykoron állott épületről, illetőleg épületegyüttesről. A romokról elsőként a II. József-féle első katonai felmérés {„Josephinische Aufnahme") 1784-ben készített egyik szelvényének {Coll. VIL, Sect. 19.) a Szentgyörgyhegyet is ábrázoló térképe tudósít bennünket. BEUDANT francia geológus 1818-Ъап itt „egy kis kápolna maradványairól" ír, 188 viszont a múlt század második felében - talán SZERELMEY Miklós határásra - a Balatonnal foglalkozó irodalom168 ban elterjedt, hogy itt vár állott, amelyet a tatárjárás után IV. Béla építtetett. 18 9 1932 nyarán FRISCH József tapolcai ügyvéd saját szavai szerint — „ásatásnak" nevezett műveletbe kezdett a helyszínen, miután tudomást szerzett arról, hogy „a raposkai hegyilakók szépen faragott hatalmas bazalt és bazalttufa köveket leltek a szépséges Szentgyörgyhegyünk tetején és ezeket télvíz idején leeregették épülő házaikhoz és bástyáikhoz." 190 FRISCH „ásatásról" szóló szavait a legnagyobb kétkedéssel kell fogadnunk — a raposkaiak állítólagos „kincskeresése" ellenére! — a ma is elénk táruló, össze-vissza túrt és furkált terep láttán. Az egyébként ekkor előkerült — és részben leírt - leletek feltétlen jelentős objektumról tanúskodnak, nem tudjuk azonban, lesz-e még valaha olyan szerencsénk, hogy az 1932-es „ásatások" után megállapíthassuk majd annak korát és rendeltetését is? A leletekből ugyanis mindössze négy darab „román ízlésű" faragott követ őriz a Keszthelyi Balatoni Múzeum, 1 91 de ezek - s a többiek! — egykori összefüggéseiről, leletkörülményeiről, az ásató megfigyeléseiről stb. nem készült dokumentáció, csupán egy szűkszavú ismertetés, amelyre már fentebb is, s az alábbiak során is hivatkozunk. 192 Eszerint „szabályos faragású kövek mellett lőrésszerűen ablaknak mesterien megmunkált hatalmas tömbök", „szép faragású oszlopfej", „hatalmas falmaradványok" és egy „pontosan kelet-nyugati fekvésű épület alapjai" kerültek elő, s „az épület közelében egy gáttal elzárt medencét láttunk, ez mintha a kolostorok mellett szokásos halastó lenne ... Ez azt a hitet keltette bennünk, hogy egy árpádházi kolostor és templom maradványai feküsznek előttünk." Az elmondottak mellett — tisztázatlan körülmények között - római eredetűnek meghatározott tégladarabok és „frizes fedőcserepek" is kerültek a felszínre. DORNYAY Béla - aki „némi segédkezést" 193 ugyancsak nyújtott a munkában — többek között „egymáshoz támaszkodó oroszlánpár faragott alakjával ellátott tömör bazaltkővel", „két fonatos díszű bazaltfaragvánnyal.", „tölcsérbélletű és félköríves ablak-szemöldökkővel, hornyolt ajtó és ablakbélletekkel" stb. egészíti ki a fentieket. Ezek alapján „tényleges árpádkori kápolna-romról" ír, s idézett írásában — többnyire ugyan a valóságnak meg nem felelő történeti adatokra hivatkozva — régészeti megközelítésben az 1932-es munkálatok jórészt ma is elfogadhatónak tűnő sommázatát adja: „Mindezekből következik, hogy itt a Szentgyörgyhegy északnyugati peremén, az Árpád-kor elején, talán még a szentkirályok idején? (azóta már egy kétségkívül Szt. László dénár került elő. Szerk.) egy számottevő, szép faragott négyszögkövekből művésziesen felépített és figurális faragásokkal is stílszerűen díszített kápolna emelkedett, amelynek azonban eddigelé sem az eredetét, sem a közelebbi rendeltetését, sem a virágzása, sem pedig a hanyatlása és pusztulása idejét és okát nem tudjuk.