A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

H. Csukás Györgyi: Pula, Márkó és Vöröstó német falvak építkezése

JEGYZETEK Rövidítések­Abkürzungen OMF = Országos Műemléki Felügyelőség SZNMAN = Szabadtéri Néprajzi Múzeum Adattára, Népi Építészeti Dokumentációs Gyűjtemény 1. Tudományos Gyűjtemény 1927. X. 97. 2. RÖMER Flóris: A Bakony. Győr, 1860. 18. 3. JANKÓ János: A Balaton-melléki lakosság néprajza. Budapest, 1902. 185., 189-190., 203-204. 4. Uo. 185-186., 189-202., 205-206. 5. A közös bejáratú „középmagyar ház" középkori előz­ményeit nemcsak alföldi ásatásokból ismerjük, hanem a Balaton-felvidékről is: ilyen az alsóörsi gótikus udvar­ház, valamint a Csepelyen feltárt házak egy része is. ENTZ Géza: Gótikus udvarház Alsóörsön. Művészet­történeti Értesítő 1956. 125-131. KOVALOVSZKI Júlia: Ásatások Csepelyen. A Veszprém megyei Mú­zeumok Közleményei 8. (1969) 237., 240-244. 6. DORNYAY Béla: A Bakony. Budapest, 1927. 37. 7. ÉBNER Sándor: Adatok a Bakony északi községeinek építkezéséhez. Néprajzi Értesítő XXV. (1933) 1-2., 10. Szokatlannak túnik, hogy a szoba a füstöskony­hából nyílik, erre vonatkozóan Ébner Sándor nem közöl alaprajzot. 8. VAJKAI Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza. Budapest, 1959. 220-221. Uő: Bakony. Budapest, 1959. 89. Uő: Balatonmellék. Budapest, 1964. 167. 9. A falukutatás dokumentációja megtalálható az OMF falvanként rendszerezett népi építészeti anyagában, valamint a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum­ban. SZNMAN 1868, 1869, 1870. Ezúton köszönöm meg Bíró Friderikának, hogy a közös kutatás anyagát közlésre átengedte. 10. BAKONYI János: Márkó telepítése és nyelvjárása. Budapest, 1940. 26. 11. Markón már az 1740-es években működött kőműves­mester, Szokobb Jakab, aki 1747-48-ban a templom építésében is részt vett. BAKONYI János: i. m. 22­23. Ugyanakkor éppen Márkó esetében tudjuk, hogy az első telepesek még fából építették fel házaikat. 1767-ben kétszobás, konyhás, fából épült ház értéke gazdasági épületekkel együtt 238 Ül. 200 forint volt. ILA Bálint­KOVACSICS József: Veszprém megye Helytörténeti Lexikona. Budapest, 1964. 260. 12. OMF falukutatási anyag, Collmeyer Ferenc és Papp László felmérése, 1952. 13. Itt jegyezzük meg, hogy a füstöskonyha Hidegküton is elterjedt volt, olyan faluban, ahol a zsellérsorúak nagy része kőműves iparra specializálódott. A mester­ségbeli tudás tehát adva volt a boltozat és a kémény építéséhez. Szegényebb falvakban, ill. szegényebb réte­geknél a füstöskonyha tovább megmaradt, ugyanúgy, mint a magyarságnál. 14. FÉNYES Elek: Magyarországnak s'a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geog­raphiai tekintetben. Pest, 1836. 1. 445. 15. MENDELE Ferenc: Egy nagyvázsonyi parasztház hely­reállítása. A Veszprém megyei Múzeumok Közlemé­nyei II. (1964) 330-332. 16. Erre már Isbert felhívta a figyelmet. IS BERT, Otto­Albrecht: Das südwestlich ungarische Mittelgebirge. Bauernsiedlung und Deutschtum. Berlin-Leipzig, 1931.160-162. 17. BAKONYI János i. m. ISBERT, Otto-Albrecht i. m. HUTTERER, Claus-Jürgen: Das ungarische Mittelge­birge als Sprachraum. Historische Lautgeographie der deutschen Mundarten in Mittelungarn. Mitteldeutsche Studien 24. Halle, 1963. Utóbbi műben a kérdéshez kapcsolódó szinte teljes szakirodalom megtalálható. 18. A német falvak településképéről, építkezéséről szóló rövid összefoglalásban mindkét szerző hangsúlyozza, hogy a letelepedés körülményeinek és az akkori helyi viszonyok ismerete nélkül nehéz a mára kialakult sajátosságok értelmezése. ISBERT, Otto-Albrecht i. m. 128. HUTTERER, Claus-Jürgen i.m. 98. 19. BAKONYI János i. m. 18-19., 134-137. ISBERT, Otto-Albrecht i. m. 139. ILA Bálint-KOVACSICS József i. m. 260. HUTTERER, Claus-Jürgen i. m. 92­94,99. 20. BAKONY János i. m. 43-133. HUTTERER, Claus­Jürgen i. m. 484., Kartenband 45. 21. DORNYAY Béla i. m. 291. HUTTERER, Claus­Jürgen i. m. 485., Kartenband 45. 22. DORNYAY Béla i. m. 283. ISBERT, Otto-Albrecht i. m. 139. HUTTERER, Claus-Jürgen i. m. 94., 488., 502., Kartenband 45. 23. ISBERT, Otto-Albrecht i. m. 128., 160-162. 24. ISBERT, Otto-Albrecht i. m. 128., 134. HUTTERER, Claus-Jürgen i. m. 94-96. 25. HUTTERER, Claus-Jürgen i. m. 94. 26. RÖMER Flóris i. m. 195. 27. K. CSILLÉRY Klára: A Bútor- és Világítóeszköz Gyűjtemény gyarapodása. Néprajzi Értesítő XLV. (1963) 127. 28. VAJKAI Aurél: Szentgál. Bp. 1959. 221. Magyarpo­lány megkapó látványt nyújtó utcasora (Petőfi utca) az oszlopos-íves tornácú házakkal a múlt század végén épült ki, nagyrészt az Amerikába kivándorolt lakosok pénzéből. 29. Balatoncsicsói présházakból ismerünk a 18. sz. utolsó évtizedéből és a 19. sz. első feléből származó festett bútorokat. OMF. Szőlőhegy-kutatás. H. Csukás Györ­gyi gyűjtése. 30. Az SZNM tulajdonában lévő 84.4.55. leltári számú láda 1847-es évszámú. Teljesen hasonló darabot talál­tunk Gyulafirátóton és Tótvázsonyban, 1884-es ill. 1904-es évszámmal. SZNM Fotótár 36 039, 36 011. GYÖRGYI H. CSUKÁS DIE BAUART IN DEN DEUTSCHEN DÖRFERN PULA, MÁRKÓ UND VÖRÖSTÓ Eines der auffallendsten Merkmale der Ortsanordnung der deutschen Dörfer ist, dass das Strassenbild viel einheitli­cher, als das der ungarischen Dörfer ist. Dessen Ursache ist damit zu erklären, dass es sich meist um angesiedelte Dörfer handelt, wo man für die Siedler gleichmässig verteilte Haus­plätze sicherte. Nachdem sich die Zahl der Bewohner erhöhte, wurden auf diesen Hausplätzen in einer für je ein Dorf charakteristischen Weise die Zahl der Wohnhäuser er­höht: in Márkó und Vöröstó hat man auf einem Gehöft zwei Gebäude hintereinander aufgebaut. In Márkó waren die im 656

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom