A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mészáros Gyula: „Tükörből” idéztünk ördögöt. (Kisdörgicse hiedelemvilága)

vá, gyermeke kójtorgó lesz." (Nagylengyel) V. Szathmáry Ibolya: I. m. 231. „Avatás" „ . . . a gyermekágyas . . . amíg a templomban nem volt, nem mehetett sehová, mert megrontották volna." 42. GÖNCZI Ferenc: I. m. 142. b) „A gyermeknevelése." „ . . . nem szabad a gyermeket egy éves koráig a tükörbe nézetni, mert nehézkóros lesz." (Csertamellék) V. SZATHMÁRY Ibolya: I. m. 236. 1. „A gyermek arca elé nem szabad tükröt tenni, mert nem indul el." 6. „A kisgyereket nem szabad tükörbe nézetni, mert nem nő ki a foga s a fogzásba belehal." 7. „Nem szabad tükörbe nézetni, mert nem tanul meg beszélni, néma marad." 43. DÖMÖTÖR Sándor: Őrség. Budapest, 1960. Dömötör Sándor a kisdörgicsei keresztelőnél szokásos párbeszéd rokon szövegtípusát mutatja be őrségi gyűjtéséből: 109. „Amikor a komaasszonyok a keresztelőről hazaértek, mindig zárt ajtóra találtak. Kopogniuk kellett, mire belülről megkérdezték, hogy mit hoztak. A komaasszonyok azt válaszolták: . . . „Nappali bárányt, éjszakai nyugodalmat." „Háromszor kérdezték, . . . a komaasszonyok háromszor feleltek rá." GÖNCZI Ferenc: Somogyi gyermek. Kaposvár, 1937. 83. Viszszatérés a keresztelőről: ,, . . . a keresztanyákhoz . . . háromszor a következő kérdést intézi a bábaasszony, vagy valamelyik házbeli: „Mit hoztak?" A felelet: „Báránt" . . . „Körösztöüt báránt". „Isten bárányát". KRUPA András: I. m. 193. „ . . . Megérkezéskor - belépve a szobába — a keresztanya a gyereket a földre tette: „Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk - mondta." 44. LUBY Margit: Bábalelte babona. Budapest, 1983. 35. old.: „ . . . Hudákné szerint maga kára nélkül átadható a ráolvasó szöveg, ha leírja, ha bal kézzel a bal válla felett hátrahajítja." 45. BERZE NAGY János: I. m. 259. 18. „összenőtt szemöldökű emberektől óvakodni kell, mert ezek veszedelmesek . . ." (Mecsekszabolcs, 1934. Pavlicsek János gy.) GÖNCZI Ferenc: Göcsej. Kaposvár, 1914. 284. ,A betegségek leírása." ,igézés vagy szemverés." ,A göcseji nép a gyermekek zsibbadtságát, gyöngeségét, lázát, apróbb rosszulléteit rendesen szemverésnek tudja be. Főleg azon egyéneket tartja igézőknek, . . . akiknek szemöldökük összeér . . ." MANGA János: I. m. 154-155. ,A síró, betegnek látszó gyermekről csakhamar megállapították, hogy . . . szemmel verték : Azt tartották, hogy vannak olyan emberek, akik ha erősen ránéznek valakire, azt akaratlanul is megigézik ... a szemöldökük össze van nőve . . . Gyakori, elterjedt gyógymód volt a szenes vízben való mosdatás . . ." „Örhalomban ... a megmaradt szenes vizet ... a szoba négy sarkába öntötték." 46. GÖNCZI Ferenc: Somogyi gyermek. Kaposvár, 1937. 69. A gyermekágyas nőt meglátogatók viselkedése. ,A gyermekre, mihelyt megpillantják, aprón ráköpdösnek, különböző mondások kíséretében: „Jaj, de csúnya vagy!" stb. GÖNCZI Ferenc: Göcsej. Kaposvár, 1914. 315. ,Aki az újszülöttet először látja, ráköp, hogy szeme ne ártson neki, vagyis meg ne igézze." V. SZATHMÁRY Ibolya: I. m. 235. 1. „A szép kisgyermeket és az apró állatokat megköpdöstek, megszorongatták, hogy ne verjék meg szemmel." 47. DÖMÖTÖR Tekla: A magyar nép hiedelemvilága. Budapest, 1981. 146. ,Az igézés (szemmel verés)" 147. „Aki szemveréstől tart, fordítva veszi fel az alsóruhát, inget." 48. GÖNCZI Ferenc: I. m. 284. ,A betegségek leírása." ,A házhoz látogató asszony alsószoknyáját megfordítva vegye föl, hogy a szeme ne ártson." (Csertamellék) ,, . . . Az asszonyok pedig alsószoknyájukat visszájáról veszik föl, hogy szemük meg ne ártson." (Kissziget) 49. DÖMÖTÖR Tekla: I. m. 146. ,Az igézés (szemmel verés)" „Egész Európában ismert irracionális rontáseljárás. A rontás többi formájától abban különbözik a szemmel verés, hogy nem mindig szándékos." 149. ,A leggyakoribb gyógymód a . . . szenes víz készítése . . ." 50. BARNA Gábor: I. m. 25. „ . . . a szemmelveréstől kell óvni a kisgyereket ... a szemmelverés hiedelme általánosan ismert. A szemmel vert gyerek mindig sír, nyugtalan és lassú szenvedéssel hal meg." 20. Szenes víz. 27. ,, ... A szemmel verés tényét úgy vélik pontosan megállapítani, hogy szenesvizet öntenek ..." 51. BERZE NAGY János: I. m. 256. ,,e) Varázslók, varázslatok." „3. Akit szemmel rontottak meg, annak a hozzáértővel szenesvizet csináltatnak . . ." (Boda, 1935. aug. Elm. özv. Kovács Jánosné)" V. SZATHMÁRY Ibolya: I. m. 234. „Az újszülött megóvása érdekében végzett rituális cselekedetek." 235. 2. „Kilenc darab kis faszenet kell oltani pohárban, kilenc cseppet itatni belőle, a többit beletenni a fürösztovízbe." 5. „Hogy szemmelveréstől beteg-e a gyerek, azt úgy lehet megtudni, hogy egy csupor vízbe három darab faszenet dobunk. Ha feljön a szén a víz tetejére, biztos, hogy megrontották szemmel. Ilyenkor a homlokára ezzel a szenes vízzel három keresztet rajzoltak és három kortyot itattak belőle. (S. M.)" Kovács Endre: I. m. 232. Rontás. 1931. „Ha valaki benne vót, akkó szenes vizet itattak vele, attu meggyógyut." 52. KRUPA András: I. m. 195. „Szemmelverés, ólomöntés" „Szemmelverés érhette leggyakrabban a csecsemőkorú gyereket." 196. „Ha szemmel van verve, faparázst kell a tűzhelyről vagy sparheltről venni, vízbe tenni, azzal a vízzel visszakézből lemossák a gyereket. Ezt a vizet az ajtó sarokvasára öntik." KOVÁCS Endre: I. m. 208. „Mosdatás, szenes víz." 209. 1618. „Szemverésrü szenes vizet csinátak . . . még most is vannak, akik csinájják a szenes vizet." 1624. „Még az is vót, hogy szenes vizet csinátak. Az jó is vót! Vót aki tudta az imádságot ... A parazsat beletették a vizbe, és awá mosdatták meg a kisbabát szemverés fellen." 53. KAPROS Márta: I. m. 88. „. . . bizalmatlanul kezelik az összenőtt szemöldökű embereket . . ." ,A leggyakoribb gyógyító eljárás a szenes vízzel történik. Miután megállapították belőle, hogy kitől eredhet a rontás, az asszony bal kezét belemártotta a vízbe és visszakézbül (a kézfej hátával) megmosta a gyermek arcát, fejét . . ." 54. MANGÁ János: I. m. 155. Bélapátfalván ha a gyermek megijedt, felriadt, ólmot öntöttek." 55. KRUPA András: I. m. 202. 1. bek.. „Az ólomöntést felsősorban a gyerek és a jószág baja okozójának megállapítása céljából végezték ... Az ólom annak a formáját (kutya, ember stb.) vette fel." DÖMÖTÖR Tekla: I. m. 139. „Ha feltételezték, hogy a betegség oka az, hogy a beteg megijedt, szintén irracionális gyógymódokat alkalmaztak . . ." ,,. . . az ólmot ollóval a tűzbe tették, majd amikor megolvadt, egy tányért a beteg fölé tartottak, a tányérba beleöntötték az ólmot és akkor „kijött vagy kutyának a színe, vagy a lónak, vagy tehénnek, vagy bornyunak ... a mintája . . ." 56. GÖNCZI Ferenc: Somogyi gyermek. Kaposvár, 1937. 60. A csecsemő fürdetése, bl. ,, . . . Az első fürdővízbe bizonyos okokból többféle tárgyat is tesznek: . . . tojást, hogy a gyermek bőre fehér legyen . . ." V. SZATHMÁRY Ibolya: I. m. 232. „Gyermekgyógyítás, rendellenes csecsemők" 2. „Tojásos, korpás vízben fürösztenek, hogy a gyerek ne legyen ótvaros." 57. VERS ÉN YI György: Adalékok a gyermekekről való magyar néphithez. Ethn. V. 1894. 110-117. 1. 113.: 629