A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mészáros Gyula: „Tükörből” idéztünk ördögöt. (Kisdörgicse hiedelemvilága)

10. Magyar Nyelvőr, 75. évf. január-február 1. sz. „Levélszekrény": a 75. oldalon többek között ez olvasható: 1. Elhallgass, mert elvisz a bákász!" 76. „Felelet: 1. Bákász a M. Tájszótár szerint Felső-Somogyban, a Balaton mellett azt jelenti: mumus, ijesztő." Érdekes jelenség, hogy a bákász egy zimányi gyermekaltatóban is szerepel: GÖNCZI Ferenc: Somogyi gyermek. Kaposvár, 1937. 107. „A gyermek altatása . . ." 108. „Gyün a fehér bákász Alugyá, bum, búmba, Csicsisba." (Zimány) 11. KOVÁCS Endre: I. m. 153. 1141. „Ha nem lesző jó, elvisznek a rézf . . .u bagók!" 12. BORNEMISSZA Péter: Ördögi kísértetek. Semptén, 1578. 39. „Éjjel járó asszonyokról is sokat mondhatnék, kik éjjel macska képébe szökdécselők ..." KÁLMANY Lajos: Gyermekijesztők és rablók nyelvhagyományainkban. Ethn. 1893 (4. évf.) „. . . Bosurkan - török - bosszantó - boszorkány. A boszorkány embert, állatot, növényt ront . . . a boszorkány elsajátítja a bübájosságot . . ." DÖMÖTÖR Tekla: 1. m. 34. „ . . .Biztosan török eredetű szó a boszorkány, általában a néphit egész területén a törökös nyelvi kapcsolat jobban kimutatható, mint a finnugor. Török eredetű pl. bűbájos, sárkány szavunk is." 124. „A boszorkányperek megszűnése nem jelentette a falusi boszorkányhit megszűnését." SZABÓ Lajos: Taktaszadai mondák. Budapest, 1975. 21. „Boszorkányok" „A boszorkányokat valóságos élőlényeknek tartják a hiedelmek, a legtöbbet közülük név szerint és lakóhely szerint is megnevezik ... A boszorkányok többnyire nők, de akadnak köztük férfiak is." LUBY Margit: Bábalelte babona. Budapest, 1983. 15. „Néhány szó a boszorkányhitről." „ . . .Keresztény felfogás szerint boszorkány az, aki az ördöggel szerződést kötött, hogy tőle varázslást és bűbájosságot tanulhasson." 13. GÖNCZI Ferenc: I. m. 206. Különböző babonás szokások, hiedelmek. 216. „A katicabogár, vagy böde. A leányok tányérjukra teszik és kérdezik: „Böde, böde, mere vüszöd ládámat? Amerre elrepül, onnan remélhetik a kérőt." BERZE NAGY János: Baranyai magyar néphagyományok. Pécs, 1940. III. 83. 2. Legény és leány. 84. 7. „Ha a lány katicabogarat talál, megkérdezi tüle: Mere visznek férhöl? - Amère a bogár röpül, ara felé visszék." (Diósviszló, 1934. H. Pap Mária gy.) KOVÁCS Endre: I. m. 281. Jósló tevékenység. Szerelem házasság. 2441.: „A szerelmes lányok a tenyerükbe katicabogarat tettek, jobbrabalra himbáták a kezüket és kérdezték: - Katicabogár, mondd meg nekem, merre visző férjhő. Amellik irányba röpűt, akkó abbu az iránybu várták a kérőt." GÖNCZI Ferenc: Somogyi gyermek. Kaposvár, 1937. 145. Állatcsalogató, riasztó, gúnyolódó s egyéb gyermekmondókák. „Katicabogár, merre viszel férjhez? Bécs felé, Buda felé, Tarka kutya háza felé." 14. RÓHEIM Géza: A törött tükör (A bűvös tükör. Válogatás Róheim Géza tanulmányaiból. Budapest, 1984.) 25 3-283. 254. ,.. . . Ha egy leány tükröt tör, Siklós és Oláhlapád néphite szerint hét, Bács megyei néphit szerint kilenc évig nem tud férjhez menni ..." 15. GÖNCZI Ferenc: Göcsej. Kaposvár, 1914. 270. ,A karácsonyi éjféli miséről hazatérő leány ... a disznóólhoz megy s megrúgja a disznóólat, miközben háromszor ezt mondja: „Ugy gyüjjenek hozzám a kiérük, mint ere a vállura a disznuk!" (Bánokszentgyörgy) 16. KRUPA András: Az emberrel kapcsolatos szlovák népi hiedelmek Békéscsabán, Tótkomlóson és Csanádalbertin. (ORTUTAY Gyula: Népi kultúra népi társadalom. A MTA Néprajzi Kutató Csoportjának Évkönyve VII. Budapest, 1973.) 189. j) Szerelmi jóslatok. Szerelmi jóslás rostával. „ . . . A szitával történő jóslás egész Európában elterjedt szokás, a rosta forgatása északi, nyugati és déli szomszédainknál is él." DIÓSZEGI Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben. Budapest, 1958. 17. BERZE NAGY János: I. m. 2. „Legény és Leány" 84. 22. . . A sámodi lányok nem Óév éjszakáján, hanem „Karácsony éjfélkor" gyúrnak férfinevekkel megjelölt gombócokat. 18. GÖNCZI Ferenc: I. m. 211. „A szerelmesek, házaspárok egymáshoz kötésére vonatkozó teemények." 213. ,,Egy bánokszentgyörgyi öregasszony ... a legény csizmakapcájából . . . egy darabot lemetszett, ... kis pohárba tette és vízzel leöntve, befödte, azután a tűzhelyre helyezve, besározta. Tüzelés alatt ez főtt. A legény csaknem az eszét elvesztette, de az öregasszonytól szabadulni nem tudott." 19. DÖMÖTÖR Tekla: I. m. 161. Szerelmi varázslat ,,. . . E mágikus cselekményekhez többnyire a varázslást folytató személy saját haját, körmét, váladékát stb. használja ..." GÖNCZI Ferenc: I. m. 212. „Ha a fiatalok egymás hajából metszenek s ezt pogácsában megeszik, egymásba fognak szeretni." 20. GÖNCZI Ferenc: I. m. 210-211. d) Szerelmi varázslások. „. . . A szerelem gerjesztésére ... a szerelmesek egymáshoz való kötésére . . . vonatkozó teemények jórésze . . . szeméremsértő, undort keltő tettekből áll. A teeményéknél használt tárgyak egy részét a kiszemelt egyén ételében, italában adják be . . . Ételnél legtöbb esetben pogácsában adnak be . . ." KRUPA András: I. m. 185. b) „Etetés pogácsával" „A lányoknál a leggyakoribb szokás az volt, hogy valamit tettek a pogácsába, hogy szeresse őt." BALASSA Iván-ORTUTAY Gyula: Magyar Néprajz. Budapest, 19791980. 632. A magyar népi hiedelemvilág. 649. „ . . . A rontás másik áldozatcsoportja a szerelmesek közül kerül ki. Ha valaki szerelmét meg akarták szerezni, akkor haját, vagy más szőrszálát, vagy esetleg annak hamuját pogácsába sütötték ..." 21. SZABÓ Lajos: Taktaszadai mondák. Budapest, 1975. 35. Szerelmi varázslás. Serkentés. 1. „A leány, hogy a legény szerelmét elnyerje, a havi véréből (az úgynevezett „ünnepély"-bői) italba kever néhány cseppet, s megitatja a mit sem sejtő legénnyel." 22. KAPROS Márta: A gyermekre vonatkozó preventív és produktív mágikus szokások az Ipoly menti néphagyományban. Nógrád megyei Múzeumi Közlemények, 1974/20. 85. A kicserélés veszélyének „a keresztelőig van kitéve a gyermek, tehát az óvintézkedésekre ez idő alatt van szükség. Ezt a célt szolgálta egyrészt a sátoros ágy, . . . ugyanezt a célt szolgálta a lepedőbe tűzött tű. (Örhalom)". Tettamanti Sarolta a Zalavár községi I. temető tűmellékletének ismertetésénél utal a sírba helyezett tűnek rontás elleni védő, babonás szerepére. TETTAMANTI S.: Arch. Ért. 98.(1971)2. 216-244. 1., 81. sz. női sír. RÁTH-VÉGH István: Két évezred babonái. Budapest, 1955. 12. „ . . . vas, az a fém, amelynek ősrégi néphit szerint varázslatos ereje van a rossz szellemek rontó mesterkedései ellen." 23. GÖNCZI Ferenc: Somogyi gyermek. Kaposvár, 1937. 38-39. „Ha esküvőkor ... a menyasszony . . . övébe, vagy blúzába varrótűt szúr, leányuk születik." (Vízvár, Nagykorpád) 24. KRUPA András: I. m. 192. „Ha a terhes nőnek nagy a hasa felfele nő, . . . fia lesz. Gönczi Ferenc: i. m. 38. ,A születendő gyermek neme" 40. „Ha a viselős asszony hasa csúcsos, . . . fiút . . . várnak". ,,. . . Amelyik savanyufélét kíván, fia lesz . . ." 25. KOVÁCS Endre: I. m. 253. Gyermeknevelés. Terhes anya. 2166: „A terhes anya né' égyën páros meggyet, cseresnyét vagy más ijesmit, mer akkó ikrei lesznek." 627