A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mészáros Gyula: „Tükörből” idéztünk ördögöt. (Kisdörgicse hiedelemvilága)

ződik Kisdörgicsén. Szokás volt, ma is szokás, hogy május elsejére májusfát állítanak a korcsma előtt, semleges helyen, azaz a falu senkiföldje pontján.

216 „Május elsejére virradó éjjel májusfát állítanak a legények. A fát úgy lopják uradalmi erdőről. Szalagokat, sört, bort, virágot szoktak rá kötni, még perecét. A májusfát még május hónapban kiveszik, aztán aki megvásárolja, tíz-tizenöt liter bort szokott adni a legényeknek, akik aztán abból mulatságot rendeznek." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) Süvölvény fiúkat, rendszerint „őrzőgyerekeket" verseny mászásra vettek rá a legények: aki lehoz egy üveg sört, vagy bort, azé lehet. Mindig akadt vállalkozó. Az én gyermekkoromban előfordult, hogy valamelyik módosabb lány, vagy a tanítócsalád is kapott az udvarában felállított májusfát. (Bálint Sándor feljegyezte, hogy „Somogy több falujában a májusfát a templom előtt állítják föl.") Dömötör Tekla szerint a „májusfának alig van kapcsolata a nyár allegorizált behozatalával." Mindszentek napja „Halottak napján" este - felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, szokás volt a még gondozott sírokon a gyertyagyújtás. Ezzel a nappal kapcsolatban egyetlen babonás szokással találkoztam Kisdörgicsén: „Halottak hetibe nem szabad meszelni." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin, 1957. XII. 19.) Luca-nap Luca a katolikus szent Luciából vált idők folyamán boszorkányos tulajdonságokkal felruházott nőalakká. Luca tulajdonképpen a baromfiak védelmezője, tehát nemcsak büntet, hanem mint segítő szellem is szerepel népünk hiedelmeiben.

2 J 7 A Luca nappal kapcsolatos hiedelmek közül a lucaszék készítésére már fentebb utaltam. Kisdörgicsén a Luca naphoz egyéb szokások és babonák is fűződnek: „Luca napkor nem szabad varrni, mert bevarrják a tikok fenekit, aztán nem tojnak egész esztendőbe."

218 (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) „Lucanapkor nem szabad varrnyi, mer bevarrnyák a tikok valagát. Ezt mast is be szoktyák tartanyi." (Szűcs Lászlóné Bencze Ilona, 1958. II. 21.) „Luca naptyán pörköllő fával szokták mégkurkányi a tikokat a zólba, hogy jobban tojjanak." (Szentes Lajos, 1958. IL 21.)

219 „Luca napkor a tyúkok ólukba be kell kurkálni a disznópörkölő fával: Tojjatok kotojjatok - háromszor el kell mondani, akkor jó tojók lesznek." (Közölte: Pálffy Károly, lejegyezte és megküldte: Pálffy Edit ált. isk. tanuló, 1958. III. 7.) „Ászt a piszkafát, amivel disznópörköléskor a tüzet piszkálják, azt használták megpiszkálni a tikokat az ólban aztán azt mondták: „Tojjatok, kotojjatok!" (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) „Luca napján nagy botokkal jártak régen, amivel a gerendát verték, aztán verset is mondtak a legények, őrzőgyerekek: Luca Luca kitty-kotty Ha nem adnak litty-lotty Ha nem adnak szalunnát, főverém a gerendát!"

2 2 ° (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) Idős Bodor Lajos kisdörgicsei lakos még ilyen változatát tudta a luca napi kotyoló versnek: „Luca-Luca kity, koty, Tojjanak a tikok Ha nem tojnak a tikok, Tojjanak az asszonyok!" Ez a versike is töredék. Az én gyermekkoromban már nem volt ismeretes sem a szokás, sem a vers. Utoljára a század elején próbálkoztak még kisdörgicsei legények, ezek is póruljártak: „Éccër az öreg Egyédhöl odamentek a szógalegények Luca naptyán, hogy mégkurkájják a tikokat a disznópörköllő fával. ,JMit keresték itt?!" — förmed rájuk az öreg. „Lucáznyi gyüttünk!" „Mit akartok tik itt? Ide gyüttök cucányi? Talán a menyemet akargyátok! Kotróggyatok innejd!" Elkergette ükét." (Sokhegyi Károly, 1958. II. 24.) „Luca napján nem jó semmit kölcsönadni, mert elviszik a szerencsét." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin, 1957. XII. 19.) „Lucanapkor nem jó kiannyi, de bevënnyi jó. Mer ha kiannak valamit, elmegy a szerencse

2 21 Az a szerencse Luca napkor, ha férfi megy először a házhó." (özv. Bencze Gyuláné Kovács Mari, 1958.11.21.) Horváth Béla, aki vászolyi származású, az alábbi luca napi szokás hírét hozta át Kisdörgicsére : „Fognak az emberek egy furkósbotot és bemennek a szomszéd tikjaihoz és megkurkálják. Luca napi reggel a szomszédok egy csutak szalmát tesznek az ajtóba." Ez a szokás a szalmára térdelve előadott luca napi varázsmondókák emlékének maradványa.

2 2 2 Miklós-Mikulás Mi protestáns falubeliek egyáltalán nem vettük figyelembe. Nem is kötődött a naphoz semmiféle népszokás, mindössze néhány módosabb családnál történt ajándékozás, virgács a kis gyermekeknek. Karácsony „A karácsony ünneplése római eredetű. A legyőzhetetlen Napisten tiszteletére rendelt napfordulati ünnep ez. Maga a karácsonyfa és karácsonyi ajándékok északi germán eredetűek."

223 Karácsonyfa állítása itt is általános szokás. Katolikus templom nem lévén, így éjféli mise sem volt, következésképpen nem is készülhetett lucaszék, bár a vele kapcsolatos hiedelem a faluban nem volt ismeretlen. „Karácsony este a kanász durrogatnyi még kürtőnyi szokott uccahosszat" — emlékezik vissza Szentes Lajos (1958. IL 21.)

224 Karácsony megszemélyesítőjét egyedül Kiss Sándorék fiának, a 6 éves Kiss Bélának szálából hallottam, az erdélyi tréfás magyar gyermekköszöntővel azonos szöveggel, a 920-as évek közepén, amikor nálunk járt köszönteni: 623