A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mészáros Gyula: „Tükörből” idéztünk ördögöt. (Kisdörgicse hiedelemvilága)

ráfogta Hermánnéra, hogy ü rontotta meg a tehenüket. Ebbül lett a pör. Azt tartyák, hogy ha valaki belepök mások tejeskánnájába, akkor avval megrontya annak a tehenét. Kis Sándoréknál is ez történt." (Németh Sándor, 1958. II. 23.) A rontó boszorkány megidézése a tej verésével ,,Nyirágsöprű" alkalmazása:

128 „Kiss Sándoréknál keveset, véreset adott a tehén. „Megrontották!" — volt az általános vélemény a faluban. Ez a húszas évek vége felé történt: Kiss Sándorné a tehén kifejt tejét az udvaron vályúba öntötte, azután nyirágsöprüvel veregette. Erre csak befordul a kapun Hermán Jánosné: „Hát maguk meg mit csinyának?" „Te büdös kurva, te rontottad meg a mútkor a tehenemet! Elhordd innej magad, mer evvel a söprüvel verlek ki az udvarbul!" Becsületsértési pör lett a dologból." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) „Istenátkozta tüske" használata:

129 „Itt, Kisdörgicsén történt meg: nem adja le a tehén a tejet, aztán elkezd bömbölni és fölszívja a tejet. Aztán istenátkozta tüskét szegeztek az ajtófélfára és egy kis tejet csöppentettek a vályúba, aztán istenátkozta tüskével kivei

f

ék a vályúból a tejet és akkor megjelent a boszorkány macskaalakban." (Szűcs Lászlóné Bencze Ilona levélbeli közlése, Pad József né kisdörgicsei aszszony elbeszélése nyomán, 1958. III. 8.) A rontott tej verése a boszorkány szemeit éri „Vörös Sándorné beszéte, hogy megrontotta a tehenüket a Hermán Jánosné. Vörösné befűtötte a kemencét, aztán savót pemetőt istenátkozta tüskével a tüzes kemencébe. Mikor odament a Hermanne, azt mondta neki: „Füttöm a kemencét, aztán kiverem a szemeit annak a büdös kurvának evvel az istenátkozta tüskével, aki megrontotta a tehenemet!" (Szilvási Imréné Szabó Róza, 1958. II. 22.) Hasonló adatot kaptam Felsődörgicséről, 1957. XII. 20-án: „Henéknél véresset adott a tehén. Valaki azt mondta nekik, hogy öncsenek a válluba a tejbül, aztán csapkoggyák meg nyirágsöprűvel. Hát a Henné megcsináta. Ahogyan csapkoggya a tejet, az öreg Keller futott oda Henékhő: „Az istenit maguknak, ne üssék, kiverik a feleségem szemit!" így tudták meg, ki rontotta meg a tehenüket." (Gyarmati Vince) A rontott tej verésével történő boszorkány-megidézéssel már a 18. századi magyarországi boszorkányperekben is találkozunk.

130 (Ennek a boszorkányidéző formulának érdekes változatát jegyezte fel Trencsény Lajos, múlt század-végi alföldi gyűjtése során: A rontást elkövető személy megállapítása céljából — az országosan ismert eljárással ellentétben, — a nyírfaseprűvel nem a kifejt tejet verték, hanem a megrontott tehenet. Az alföldi babona szerint a seprűvel verés nem a tehénnek, hanem a rontást elkövető személynek fáj.)

13 l 612 A megrontott tej, savó égetése Régi hiedelem Dörgicsékben, hogy meglehet idézni a rontó boszorkányt, ha a megrontott tehén tejével, savójával kipemetelik a befűtött kemencét. Megdöbbentő, hogy ennek a babonának a hatása alól még a helybeli uraság felesége Schandlné Sárffy Gizella sem volt mentes. „Sángliné azt mondja — ez amit itt elmondok ővelük történt meg, még akkor élt az anyja - úgy volt, hogy az ő tehenüket is megrontották. Valaki a faluban azt tanácsolta, hogy annak a tehénnek a tejével, savójával pemetöljék ki a tüzes kemencét, és akkor az illető, aki megrontotta a tehenüket, majd megjelenik. Hát ők úgy is tettek. Aztán mikor javában pemetöltek, hát megjelent ám a Hermán Jánosné és azt mondta a Sángliné anyjának: „Mit csinál nemzetes asszony?" „Égetem azt, aki megrontotta a tehenemet!" Az öreg Hermanne még aznap megbetegedett, hetekig nyomta az ágyat, a tehén pedig megjavult. Ugyanez történt az öreg Vöröséknél. Vörösné is így mondta el. Az övökét is ő rontotta meg. Akkor is odament és utána nagy beteg lett." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin, 1957. IX. 2.) „Aszonta nekem egyszer a vén Vörösné: „Hát tuggya az a vén okulás sepeli Hermanne meg megrontotta a tehenemet! Asztán befűtöttem a kemencét aszongya, majd odagyün az, aki megrontotta. Asztán pemetőtem ki, savóval, hát eccer csak gyün ám az a vén okulás kurva, asztán ászt kérezte: „Komámasszony micsinyáll?" „Höj — aszongya - gyüjjön csak vén büdös - nem is tudom, minek el nem mondta — maga rontotta meg a tehenemet!" Jól összeszidta. Mer ászt monta a Vörös mama, hogy ha befüttik a kemencét, aztán kipemetülik, akkor oda megy a boszorkány." (Szentes Lajosné Mészáros Karolin, 1958.11.24.) Századunk elején a közvetlen szomszéd Felsődörgicsén is tudták a módját a tehénrontó boszorkány leleplezésének. Ott is a tej égetésével zajlott le a boszorkányt megidéző praktika: az alábbi „történetet" megint csak a „babonában egyébként nem hivő" Gyarmati Vincétől hallottam: „Édesanyám Horváth Lajossal Somogyba vót tehenet venni. Hozott is egyet, tíz liter tejet adott, amikor megfejte. Talán egy hétig nem is vót semmi baja. Höj egy reggel, rug ám a tehén, mind a rosseb! Nem ad tejet. Azt mongya a Császár, a bábaasszony ura: „Szomszédasszony, fejjen csak ki egy csöpp tejet, öncse platnira, majd megy ám aki megrontotta. De be ne eressze!" Hát úgy is lett. Édesanyám nagy nehezen fejt egy csöppöt, az is véres vót. Hát, ment ám a Pap Jánosné, ment ám, azt mongya: „Jaj, szomszédasszony, aggyon egy kánná vizet!"

132 „Nem érek én rá mast, mennyen máshová!" - mongya neki édesanyám. Hát elment. Nem tellett bele egy hét, vissza is gyütt a tehén teje!" (Gyarmati Vince, Felsődörgicse, 1957. XII. 20.) A rontástól nem csupán a teheneket kellett félteni, hanem tulajdonképpen minden háziállatot. Különö-