A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mészáros Gyula: „Tükörből” idéztünk ördögöt. (Kisdörgicse hiedelemvilága)

Hát mént ki éjjel, hallja ám éjféltájban: Litty-lotty, litty-lötty! Valaki feji a tehenet! Hát aztán benyitotta az istállóajtót, látja, hogy égy kánná mégy ki a tehén alul, megy ki az istállóból, aztán még égy gombolyag spárga gurul ki a kannával.

1 *

3 Erre az öregapám elődje égy vasvillával össze-vissza szurkálta, jól agyonverte a gombolyagot. Aztán titokban utána mént, hogy hová mégy be a gombolyag. Aztán ő is bement ahhoz a házhoz, hát látja ám, hogy az öregasszony, akinek egyébként is boszorkány híre volt, feküdt az ágyban, csupa vér még kék folt, össze volt szurkálva. Mégkérdezte tőle, hogy mi baja van? Azt mondta az öregasszony, hogy kint járt az éjjel, elesett aztán a tüske ,,összekörmicőte". Akkor a dédöregapám elkerítette az anyja boszorkány istenit: „Te büdös boszorkány, té fejted még mindén éjjel a tehenemet, én szurkáltalak meg!" Akkor a boszorkány könyörgött neki, ne mondja el senkinek, azután annyi tejet ad a tehene, hogy még sohase! Azután hagyta magát fejni a tehén, meg adott is eléget." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin). b) Állattá változva: Éjjel mások tehenét fejő boszorkánynak nyomát Kisdörgicsén is megtaláltam, Szilvási Géza boszorkány-történetében. Ebben nincsen szó gombolyagról, ellenben: „Mikor a gazda az istállóba lépett, égy fekete macska ugrott ki a tehén alól, aztán beugrott a jászolba.

114 Akkor a gazda fogta a vasvéllát, odament a jászolhoz. Hát már csak égy fekete nagykendőt talált ott. Azt a vélla hegyére szúrta,

1 J 5 aztán kivitte a „ganyéra". Olyan nehéz volt, hogy szinte elgörbültek a vasvélla ágai. Ledobta a kendőt össze-vissza szurkálta, beletaposta a „ganyélébe", aztán otthagyta, lefeküdt. Reggelre a nagykendő már nem volt sehol. Másnap hallotta, hogy az öregasszony, akit boszorkánynak tartott az egész falu, ágyban fekvő beteg lett." „Szuper Jánoséknál (Felsődörgicsén. Saj.) megfejte a boszorkány a tehenet. Hallották, mikor fejte, csak úgy csurgott. Mikor bementek az istállóba, égy macskát láttak a jászó alatt. Elagyusztáta Szuper a macskát, a vén boszorkány még is haat." (Szilvási Imréné Szabó Róza, Kisdörgicse, 1958.11.21.) ,,A boszorkányok át tudnak változnyi fekete, még szürke macskává." (özv. Bencze Gyuláné Kovács Mari, 1958. II. 21.) Felső- és Kisdörgicsén azok a boszorkányok, akik gombolyag, vagy macska képében fejték éjszaka mások tehenét, mindig fejőkannával jártak. A magyar nyelvterület észak-keleti részében a kannát mindig lopótök, helyi nyelvjárás szerint: Csiktök helyettesíti.

116 Egyebütt „az állattá változott boszorkány általában szopni szokta a tehenet.

117 Tehénszopó állat a kisdörgicsei hiedelem-hagyományban is szerepel ugyan, de itt az elkövető kígyó képében jelenik meg:

118 ,,A csorda-marhák közül egy tehén mindig elszökött. A csordás nem tudta elgondolni, hová szökhet. Már a csordást mindig szekírozták, hogy nem ad tejet a tehén. A csordás megleste, hová megy. Hát egyszer csak odaállt ám a tehén egy nagy fa tövébe, egy kígyó kijött a fából, és megszopta a tőgyit. Este hazament a pásztor, elment megmondani, hogy a kígyó szopta ki a tejet. Az állatot többet nem hajtották ki. Hogy mi lett a tehénnel nem tudom, de valószínű a tehén megromlott." (Tabi Lajosné levélbeli közlése, 1958. III. 8.) Boszorkány, mint kotlóstyúk Kisdörgicsei, de országos népi hiedelem szerint is, a boszorkány kotlós-tyúkká változva ijesztgeti éjjel az embereket:

1 *

9 „Ezt is a nagypapa mesélte. Égy nyári hajnalon ment a nagypapa munkára és amint Schandliék kapujánál ment a rét felé, láttya, hogy egy nagy sereg csibe anyjukkal együtt a rét felül jön befelé és nagy csicsergéssel mennek be öreg Egyedek kapujukon. A nagypapa utánuk ment, hogy miféle csibék ezek ilyen korán, de mire odaért, nem látott semmit." (Németh Sándorné Czupor Ilona levélbeli közlése, 1958. III. 8.) A boszorkány fehér ló képében jelenik meg Szilvási Géza kisdörgicsei legény mesélte a 20-as években: Egyszer egy ember észrevette, hogy az udvarukban mindig megszedik a szentivánalmát. Egyik éjjel aztán kiment, hogy meglesse a tolvajt. Egyszer csak azt látja, hogy a fa alatt egy fehér ló áll és javában ropogtatja az almát. Erre bement az istállóba, leakasztott a szögről egy kötőféket és a fehér ló fejére vetette.

120 Hát látja ám, hogy a ló patáin nincsen patkó. Elvezette a kovácshoz, felzörgette, azzal, hogy vett egy lovat, de nincs megpatkolva, vasalja meg. A kovács fölkelt, megtüzesítette a patkókat, aztán a lónak mind a négy lábára felverte.

121 A ló szinte asszonyi hangon vinnyogott, míg a kovács vasalta. Ezután az ember bekötötte a lovat és lefeküdt. Reggelre a ló eltűnt, de híre futott, hogy a faluban egy öregasszony nagy beteg lett. Két lábáról meg a két kezéről az ura szedte le a patkókat, c) Saját (öregasszony) képében: „Mikor még a Kiss Károlyné nagynéném lány volt, a nyolcszázhetvenes években, az volt a híre (tőle hallottam), hogy Dörgicsén boszorkány van, aki mégfeji a teheneket, mert nem adnak tejet. Akkoriban el szoktak menni a Bakonyerdőre szekérrel fáért. Egyszer éjfélkor indultak az apjával - öregapámmal -, hogy időben visszaérjenek. Amint aztán elmentek egy olyan ház előtt, ahol szintén voltak fejőstehenek, hát látják ám, hogy az az asszony, akit boszorkánynak tartottak, éppen jött ki a kapun, kezében tejjel teli kannával. Aztán akkor már elbújni ném tudott, odaszólt nekik: „Hová ménnek komám uram?" Aztán akkor azt mondja öregapám: „Mink az erdőre menünk, de maga hunnan gyün?" Erre az öregasszony nem tudott szólni, hanem „ellentéteit" gyorsan a tejjel. Boszorkány volt.

122 (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin.) „A Bereczki sógor néni meséte, hogy eccer éjjel öregapjáék mentek a malomba. Hát gyütt elejbük 610