A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)

át Zamárdi felé. A magyar gyalogság elérte a partot, sőt benyomult Zamárdiba, de a szovjet csapatok ellenlökése visszavonulásra kényszerítette őket

2 Január 22-én a 3. magyar hadsereg harcálláspontja közelebb települt az arcvonalhoz: Balatonfűzfő gyártelepre költözött. Miközben Budapesttől DNy-ra tombolt a „Konrád—

III" fedőnevű ellentámadás, január végére a balatoni arcvonalszakaszon továbbra sem zajlottak jelentős események. A 20. magyar gyalogoshadosztály sávjában január 21-én — az Ujdörögdön összpontosított — felderítő-osztályt Balatonedericsre, a 14. gyalogezred törzsét pedig Gyulakeszibe irányították. Január 23-án a munkásszázad tisztilétszámából tíz főt elvezényeltek a Halápra települt páncéltörőágyús századhoz, valamint a Hajmáskéren szervezés alatt álló „Hajmáskér" zászlóaljhoz.

28 Hasonlóan viszonylagos nyugalom honolt a Balaton DNy-i térségében is. A 3. magyar hadsereg és a 2. német páncéloshadsereg csatlakozását január közepén Keszthely és Alsópáhok körzetében, a „Margif'-vonal állásaiban a 217. magyar erődzászlóalj (pk.: Kapocsányi János szdos., Alsópáhok) biztosította (a 2. német páncéloshadsereg XXII. német hegyihadtestének alárendelt 118. német vadászhadosztály részeként.) Ettől délre, Sármellék körzetében a „Zirczy Antal alezredes harccsoportja" összpontosult: két huszárszázada (pkok.: Bubics Károly és Balogh Károly századosok) Fenékpusztánál voltak védőállásban; „Muraszombati Karhatalmi-százada" Égenföldnél, „Zalaegerszegi Karhatalmi-százada" pedig Balatonmogyoródon összpontosult. Január végén a 212. magyar erődzászlóaljat is Fenékpusztára vezényelték. A „Margit"-vonaltól K-re — az öv-csatorna mentén déli irányba (Barcsig) kiépített „Richard"-vonalban, annak É-i szárnyán a XXII. német hegyihadtest 118. német vadászhadosztálya védett Balatonmáriától Marcaliig. A vadászhadosztály É-i szárnyán, Balatonmáriánál a 221. magyar erődzászlóalj volt állásban, ettől D-re pedig a 6. SS rendőrzászlóalj, illetve a kaposvári csendőrzászlóalj helyezkedett el.

29 Január 27-től megindult a szovjet ellentámadás, amely néhány nap alatt felszámolta a német „Konrád" felmentési kísérletek minden eredményét. A Sió-arcvonalon megindított szovjet ellentámadás során a szovjet 133. lövészhadtest 122. lövészhadosztálya január 29-én Ádándtól É-ra 10 km széles és 3 km mély hídfőt alakított ki a 25. magyar gyalogoshadosztály védelmében. Egyidejűleg — január 28-ról 29-re forduló éjszaka — a szovjet csapatok átkelést kíséreltek meg a Balaton jegén Tihany irányába is. A vállalkozás azonban a partvédő tüzérség tüzében kudarcot vallott. Sikeresebb volt a szovjet támadás az ádándi hídfőből: január 30-ra Balatonszabadiig törtek előre. Siófok átkarolása azonban nem sikerült, mert a Pape-hadosztálycsoport 11. német harckocsiezrede és 6. német páncélos felderítőosztálya visszaverték a szovjet erőket. A január 31-én délelőtt megindított német ellenlökés felszámolta a hídfőt, s a 572 122. szovjet lövészhadosztályt a Sió déli partvonalára vetette vissza, öt napi súlyos harc után, február 6-án a szovjet 133. lövészhadtest 122. lövészhadosztálya újra átkelt a Sión, s hídfőt harcolt ki Mezőkomárom és Siómaros között. A 25. magyar gyalogoshadosztály és a 6. német páncéloshadosztály részeinek makacs védelmét a Soponyánál végrehajtott szovjet áttörés rendítette meg. A szovjet átkarolás veszélye miatt, február 7-én délután a III. német páncéloshadtest parancsnoksága elrendelte a 25. magyar gyalogoshadosztály visszavonulását is. A magyar csapatok szórványos utóvédharcok közepette ürítették ki Siófokot, melyet 7-én éjszaka a szovjet 151. lövészhadosztály 581., 626. és 683. lövészezredei, valamint 353. tüzérezrede elfoglalt.

30 A németek február 8-án éjfélkor kiadott napijelentése szerint a nap folyamán a balatoni fronton harctevékenység nem volt. A „Roden" hadosztálycsoport — a 25. magyar gyalogoshadosztály, az 1. német páncéloshadosztály részei és a 6. német páncéloshadosztály páncéloscsoportja — ,,az új főellenállási vonalat tervszerűen és az ellenségtől háborítatlanul elfoglalta." (Február 7-én a Balaton és a Sárvíz közti arcvonalszakasz irányítását a 60. német páncélgránátoshadosztály parancsnoka, Günther Pape vezérőrnagy átadta a 286. biztonsági hadosztály parancsnokának, von Roden vezérőrnagynak.) Február 9-re a „Roden" hadosztály csoport jobb szárnyán a 25. magyar gyalogoshadosztály stabilizálta főellenállási vonalát a Balaton K-i partjától 3 km-re É-ra lévő 139-es magassági pont, Balatonbozsok község közepe, Lepsény 1 km D., Mezőszentgyörgy D-i széle terepszakaszon. Február 10-én a szovjet csapatok megkísérelték a főellenállási vonal áttörését, sikertelenül. Február 11-én a Siófok—Lepsény közti úton a szovjet csapatok zászlóaljerővel helyi áttörést értek el. A 25. magyar gyalogezred és a 6. német páncélos felderítő-osztály ellenlökései azonban február 12-én a reggeli órákra a Balaton és a Lepsénytől 4 km-re DNy-ra lévő útkereszteződésnél kialakított szovjet áttörést visszaszorították.

31 Február 16-án a III. német páncéloshadtest jobb szárnyán — Balatonakarattya, Csajág, Balatonfőkajár, Füle terepszakaszon — a „Margit"-vonal állásait a 3. német páncéloshadosztály 3. és 394. páncélgránátosezredeinek három zászlóalja és a 39. páncélos utász-zászlóalj szállta meg, összesen 5 db nehéz páncéltörő ágyúval. A 6. harckocsiezred 9 db P—

V. Panther- és 9 db P—IV-es harckocsival és 2 db rohamlöveggel, az 543. páncélvadászosztály pedig 5 db Jgdpz—IV-es páncélvadásszal rendelkezett. A 75. páncélos tüzérezrednek 4 könnyű- és 4 nehéz ágyús üteg volt az állományában. Miután a „Roden" hadosztály csoport megszűnt, a 25. magyar gyalogoshadosztály 25. gyalogezredét és a 23. magyar rohamlövegosztályt a 3. német páncéloshadosztálynak rendelték alá. (A 26. magyar gyalogezred II. és III. zászlóalját és 25. felderítő-zászlóalját az 1. német páncéloshadosztálynak, az 1. magyar gyalogezredet és a 26/1. zászlóaljat pedig a 23. német páncéloshad-