A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)

át Zamárdi felé. A magyar gyalogság elérte a partot, sőt benyomult Zamárdiba, de a szovjet csapatok ellenlökése visszavonulásra kényszerítette őket 2 Január 22-én a 3. magyar hadsereg harcálláspontja közelebb települt az arcvonalhoz: Balatonfűzfő gyártelepre költözött. Miközben Budapesttől DNy-ra tombolt a „Kon­rád— III" fedőnevű ellentámadás, január végére a ba­latoni arcvonalszakaszon továbbra sem zajlottak je­lentős események. A 20. magyar gyalogoshadosztály sávjában január 21-én — az Ujdörögdön összpontosí­tott — felderítő-osztályt Balatonedericsre, a 14. gya­logezred törzsét pedig Gyulakeszibe irányították. Január 23-án a munkásszázad tisztilétszámából tíz főt elvezényeltek a Halápra települt páncéltörőágyús századhoz, valamint a Hajmáskéren szervezés alatt álló „Hajmáskér" zászlóaljhoz. 28 Hasonlóan vi­szonylagos nyugalom honolt a Balaton DNy-i tér­ségében is. A 3. magyar hadsereg és a 2. német pán­céloshadsereg csatlakozását január közepén Keszt­hely és Alsópáhok körzetében, a „Margif'-vonal állásaiban a 217. magyar erődzászlóalj (pk.: Kapo­csányi János szdos., Alsópáhok) biztosította (a 2. német páncéloshadsereg XXII. német hegyihadtes­tének alárendelt 118. német vadászhadosztály része­ként.) Ettől délre, Sármellék körzetében a „Zirczy Antal alezredes harccsoportja" összpontosult: két huszárszázada (pkok.: Bubics Károly és Balogh Ká­roly századosok) Fenékpusztánál voltak védőállás­ban; „Muraszombati Karhatalmi-százada" Égenföld­nél, „Zalaegerszegi Karhatalmi-százada" pedig Bala­tonmogyoródon összpontosult. Január végén a 212. magyar erődzászlóaljat is Fenékpusztára vezényelték. A „Margit"-vonaltól K-re — az öv-csatorna mentén déli irányba (Barcsig) kiépített „Richard"-vonalban, annak É-i szárnyán a XXII. német hegyihadtest 118. német vadászhadosztálya védett Balatonmáriától Mar­caliig. A vadászhadosztály É-i szárnyán, Balatonmá­riánál a 221. magyar erődzászlóalj volt állásban, ettől D-re pedig a 6. SS rendőrzászlóalj, illetve a kapos­vári csendőrzászlóalj helyezkedett el. 29 Január 27-től megindult a szovjet ellentámadás, amely néhány nap alatt felszámolta a német „Kon­rád" felmentési kísérletek minden eredményét. A Sió-arcvonalon megindított szovjet ellentámadás során a szovjet 133. lövészhadtest 122. lövészhadosz­tálya január 29-én Ádándtól É-ra 10 km széles és 3 km mély hídfőt alakított ki a 25. magyar gyalogos­hadosztály védelmében. Egyidejűleg — január 28-ról 29-re forduló éjszaka — a szovjet csapatok átkelést kíséreltek meg a Balaton jegén Tihany irányába is. A vállalkozás azonban a partvédő tüzérség tüzében kudarcot vallott. Sikeresebb volt a szovjet támadás az ádándi hídfőből: január 30-ra Balatonszabadiig törtek előre. Siófok átkarolása azonban nem sikerült, mert a Pape-hadosztálycsoport 11. német harckocsi­ezrede és 6. német páncélos felderítőosztálya vissza­verték a szovjet erőket. A január 31-én délelőtt meg­indított német ellenlökés felszámolta a hídfőt, s a 572 122. szovjet lövészhadosztályt a Sió déli partvona­lára vetette vissza, öt napi súlyos harc után, február 6-án a szovjet 133. lövészhadtest 122. lövészhadosz­tálya újra átkelt a Sión, s hídfőt harcolt ki Mezőko­márom és Siómaros között. A 25. magyar gyalogos­hadosztály és a 6. német páncéloshadosztály részei­nek makacs védelmét a Soponyánál végrehajtott szovjet áttörés rendítette meg. A szovjet átkarolás veszélye miatt, február 7-én délután a III. német páncéloshadtest parancsnoksága elrendelte a 25. ma­gyar gyalogoshadosztály visszavonulását is. A magyar csapatok szórványos utóvédharcok közepette ürí­tették ki Siófokot, melyet 7-én éjszaka a szovjet 151. lövészhadosztály 581., 626. és 683. lövészezredei, valamint 353. tüzérezrede elfoglalt. 30 A németek február 8-án éjfélkor kiadott napijelentése szerint a nap folyamán a balatoni fronton harctevékenység nem volt. A „Roden" hadosztálycsoport — a 25. magyar gyalogoshadosztály, az 1. német páncélos­hadosztály részei és a 6. német páncéloshadosztály páncéloscsoportja — ,,az új főellenállási vonalat tervszerűen és az ellenségtől háborítatlanul elfoglal­ta." (Február 7-én a Balaton és a Sárvíz közti arc­vonalszakasz irányítását a 60. német páncélgránátos­hadosztály parancsnoka, Günther Pape vezérőrnagy átadta a 286. biztonsági hadosztály parancsnokának, von Roden vezérőrnagynak.) Február 9-re a „Roden" hadosztály csoport jobb szárnyán a 25. magyar gya­logoshadosztály stabilizálta főellenállási vonalát a Ba­laton K-i partjától 3 km-re É-ra lévő 139-es magassági pont, Balatonbozsok község közepe, Lepsény 1 km D., Mezőszentgyörgy D-i széle terepszakaszon. Feb­ruár 10-én a szovjet csapatok megkísérelték a főellen­állási vonal áttörését, sikertelenül. Február 11-én a Siófok—Lepsény közti úton a szovjet csapatok zász­lóaljerővel helyi áttörést értek el. A 25. magyar gya­logezred és a 6. német páncélos felderítő-osztály el­lenlökései azonban február 12-én a reggeli órákra a Balaton és a Lepsénytől 4 km-re DNy-ra lévő útke­reszteződésnél kialakított szovjet áttörést visszaszo­rították. 31 Február 16-án a III. német páncéloshad­test jobb szárnyán — Balatonakarattya, Csajág, Bala­tonfőkajár, Füle terepszakaszon — a „Margit"-vonal állásait a 3. német páncéloshadosztály 3. és 394. páncélgránátosezredeinek három zászlóalja és a 39. páncélos utász-zászlóalj szállta meg, összesen 5 db nehéz páncéltörő ágyúval. A 6. harckocsiezred 9 db P— V. Panther- és 9 db P—IV-es harckocsival és 2 db rohamlöveggel, az 543. páncélvadászosztály pedig 5 db Jgdpz—IV-es páncélvadásszal rendelkezett. A 75. páncélos tüzérezrednek 4 könnyű- és 4 nehéz ágyús üteg volt az állományában. Miután a „Roden" hadosztály csoport megszűnt, a 25. magyar gyalogos­hadosztály 25. gyalogezredét és a 23. magyar roham­lövegosztályt a 3. német páncéloshadosztálynak ren­delték alá. (A 26. magyar gyalogezred II. és III. zászlóalját és 25. felderítő-zászlóalját az 1. német páncéloshadosztálynak, az 1. magyar gyalogezredet és a 26/1. zászlóaljat pedig a 23. német páncéloshad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom