A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)

osztálynak rendelték alá.) Február 20-án ugyancsak a 3. német páncéloshadosztály alárendeltségébeutalták a 25. magyar gyalogoshadosztály teljes páncéltörő tüzérségét: 10 db nehéz páncéltörő ágyút, valamint teljes tábori tüzérségét: 11 könnyű- és 1 nehéz ágyús üteget.

32 A Balaton keleti partvidékén dúló harcokkal egyidejűleg a balatoni védőállásokban viszonylagos nyugalom honolt. Február 4-én a szovjet csapatok újabb átkelési kísérletet hajtottak végre a befagyott Balatonon át Nemestördemicnél. Az átkelés a partvédő tüzérség zárótüzében meghiúsult. Február 7-én viszont a magyar „Balaton "-zászló alj tói ment át a jégmezőn egy felderítőcsoport, s felvette a kapcsolatot a Siófokról visszavonuló 25/1. zászlóaljjal. Február 8-án az 57/1. és IV/2. utász-századoktól hajtottak végre több sikeres felderítő vállalkozást Balatonszárszó és Balatonszemes irányába. A nagy köd ellenére megfigyelték, hogy február 8-án délután nagyobb szovjet páncélos erők vonultak fel Balatonszemesen át Balatonboglár felé. A felderítés alapján a magyar tüzérség zárótüzet lőtt — súllyal Balatonföldvár, Szántód, Zamárdi körzetében — az útkereszteződésekre, valamint kőröshegyi gyülekezési központra. Mivel február közepétől megindult a Balatonon az olvadás, erősítések érkeztek a balatoni védőállásokba. Február 6—7-én megérkezett a szlovákiai arcvonalszakaszról a „Botond" harccsoport (pk.: Botond László I. ales.) I. és II. zászlóalja. Február 15-én a — Tihany és Balatonkenese szakaszon védő — Csoknyai-harccsoportot megerősítették a 20. magyar páncélvadászosztálytól átadott 4 db nehéz páncéltörő ágyúval, majd február 27-én ugyancsak ide vezényelték az 1/1. magyar rohamtüzér üteget. Február 21-én a 20. magyar gyalogoshadosztálynak alárendelt 14/11. zászlóalj (pk.: Békássy Elemér őrgy.) sikeres harcfelderítést hajtott végre a Balatonon át Balatonföldvár felé, honnét a felderítők szovjet hadifoglyokkal tértek vissza. A másnap — február 22-én — kiadott német napijelentés szerint a IV/2. magyar utász-századtól két katona átszökött a szovjet csapatokhoz. Február 24-én a II. magyar hadtest visszakapta a — február 9-én Komáromba rendelt — 101. sz. magyar páncélvonatot, amely Balatonfüreden foglalt el tüzelőállást.

33 Hosszú szünet után, február 26-án a Balaton keleti partvidékén összpontosított szovjet 93. lövészhadosztály „támadást hajtott végre a Balaton és a Siófok—Lepsény közti országút között, illetve attól erősen keletre, egyenként zászlóalj erőkkel. A tó és az út között a támadást leállították, az úttól K-re indított támadás helyi betörést ért el és elfoglalt egy majort Balatonbozsoktól 3 km-re Ny-ra." Másnap, február 27-én kora reggel magyar gyalogság és német lövészpáncélosok ellenlökést hajtottak végre és a majort (Kistekeres) visszafoglalták. Ugyanezen a napon — mivel a Balaton olvadása igen előrehaladt — harci készenlétbe helyezték a Balatonalmádiban összpontosított német hadihajós kisegységeket. Február 28-án a 32. sz. német könnyű tüzérségi megfigyelőosztály Szántódnál kettő-, Siófoknál pedig egy szovjet könnyű ágyús üteg tevékenységét figyelte meg.

34 Február végén, március első napjaiban a német hadvezetés nagyarányú előkészületeket tett egy „Frühlingserwachen" („Tavasz Ébredése") fedőnevű — ellentámadás végrehajtására. A rendkívül rejtett előkészületeket súlyosan zavarták a magyar katonai átállások. Március 1-én kora hajnalban került sor az egyik legnagyobb átállásra. Balatonbozsoktól Ny-ra, a 25. magyar gyalogezred 55 emberből álló harcfelderítő csoportot vezényelt egy szovjet támpont ellen. A csoportból csak öt ember tért vissza, ötvenen megadták magukat a szovjet csapatoknak. Az ügy a legmagasabb német katonai vezetés elé jutott, s maga az OKH követelt a magyar hadvezetéstől „drákói" szigort. Az intézkedések ellenére, március 3-án éjszaka ugyanott és ugyanazon magyar alakulattól újabb tíz ember szökött át a szovjet oldalra.

35 A „Frühlingserwachen" előkészítésénél a 6. német hadsereg vezetése (pk.: Balek pc. tábornok; Hajmáskér) terve az volt, hogy a 20. magyar gyalogoshadosztály harccsoportjai a Balatonon át támadnak a szovjet védelem oldalába. Ennek megfelelően az Illey-csoport aknász egységei elkezdték az aknazárak felszedését Tihanynál és az almádi öbölben. Tervbe vették, hogy — 3 db hajóval vontatott uszályon — Balatonalmádiból Balatonszabadi felé a Balatonon át vetik harcba az I. német lovashadtest részeit. Ezek a tervek is hozzájárultak ahhoz, hogy március 2-től a 20. magyar gyalogoshadosztály alárendeltségében felállították a 14. gyalogezredet (pk.: Boldus György alezredes), melynek I. és II. zászlóaljait újoncokból, III. zászlóalját pedig az 55. határvadász portyázó-zászlóaljból szervezték meg. Március 6-ra a 20. magyar gyalogoshadosztály (parancsnoka február 14-től Tilger Ferenc vezérőrnagy, Tapolca): a 14. gyalogezred három zászlóaljából, valamint a IV/2. utász- és 57/1 utászszázadokból állt. Alárendeltségében volt az Illey-csoport, 3 kiképző-zászlóalj, összesen 2 db nehéz páncéltörő ágyú, valamint a 23/1. ágyús üteg.

36 A BALATONI VÉDŐVONAL A NÉMET „TAVASZ ÉBREDÉSE" FEDŐNEVŰ ELLENTÁMADÁS, MAJD AZ AZT KŐVETŐ SZOVJET BÉCSI TÁMADÓ HADMÜVELET IDŐSZAKÁBAN (1945. március 6-30.) 1945. március 6-án hajnalban — a Velencei-tótól (Dinnyés) a Balatonig (Balatonvilágos) terjedő 80 km-es ívben megindult a német 6. SS páncéloshadsereg négy hadtestének ellentámadása. A 26. szovjet hadsereg szilárd védelme miatt a támadás mindenütt nehezen bontakozott ki, de szinte teljesen eredménytelen volt a hadsereg jobb szárnyán, a Mezőszentgyörgy és Balatonvilágos között támadó I. német lovashadtest sávjában. Míg az Enyingtől K-re 573