A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)

VERESS D. CSABA HARCOK A BALATONI VÉDELMI VONALBAN (1944. DECEMBER-1945. MÁRCIUS) A BALATONI VÉDELMI VONAL KIÉPÍTÉSE, S SZEREPE A SZOVJET BUDAPESTI TÁMADÓ HADMŰVELETI IDŐSZAKBAN. Miután a jasi—kisinyovi támadó hadműveletben (1944. augusztus 20—szeptember 20 között) a szovjet 2. és 3. Ukrán Frontok szétzúzták a Balti-tengertől a Fekete-tengerig kiépített német hadászati védelem déli szárnyát, szükségessé vált egy új hadászati védelmi rendszer kiépítése Németország DK-i határainak védelmére. Pontosan azon a napon — 1944. szeptember 22— 23-án —, amikor a szovjet 2. Ukrán Front bal szárny hadseregei Aradtól ÉNy-ra elérték Magyarország határát, a német Szárazföldi Haderő Főparancsnoksága (OKH) utasította a Magyarország térségében harcoló német „Dél" hadseregcsoport parancsnokát, Friessner vezérezredest (Mátraháza), hogy azonnal kezdjék meg egy új hadászati védelmi rendszer kiépítését Kassától a Dráváig (Csurgó.) A védelmi rendszer K-i szárnyát (Kassától Budapestig) a ,,Karola"-vonal (mögötte pedig a ,,Róza"-vonal) képezte. A védelmi rendszer DNy-i szárnyát (Budapesttől Csurgóig) a „Margit"-vonal alkotta. Az utóbbinak peremvonala Érd vasútállomás, Baracska D., Kápolnásnyék D., Velencei-tó É-i partvonala, Dinnyés, Belsőbáránd, Fövénypuszta (Székesfehérvár D.), Polgárdi D., Balatonfőkajár D., Balatonakarattya K., innét a Balaton É— ÉNy-i partvonala, Keszthely, Alsópáhok, Sármellék, Kis-Balaton, Határárok-csatorna, Iharosberény, Csurgó (Dráva) vonalon épült ki. A „Margit"vonal biztosítását látta el a Siófok—Simontornya— Dunaföldvár terepszakaszra tervezett „Jenő"-vonal, a Zámoly, Moha, Várpalota, Berhida, Balatonfűzfő terepszakaszra tervezett ,,01ga"-reteszállás, a Komárom—Kisbér—Zirc—Veszprém—Balatonfűzfő vonalon kiépülő „Klára"-vonal, valamint a Rába mögött húzódó „Zsuzsanna"-vonal. A Dunántúlon tervezett védelmi rendszernek kétségtelen célja Németország DK-i határainak védelme volt. Ezzel a német hadvezetés a Dunántúlt Németország hadászati védelmi előterepévé tette, kitéve azt egy hosszan elhúzódó harc minden pusztításának.

1 A dunántúli német védelmi vonalak kétségtelenül a Balatonra, mint hatalmas természeti akadályra épültek. A mintegy 70 km hosszú és 6—12 km széles víztükör lehetővé tette a védelmi állások sűrítését a tó ÉK-i (Érd—Balatonakarattya) és D—DNy-i (Sármellék—Csurgó) térségében. A „Margit"-vonal kiépítésének irányítása a Balatonkenesén állomásozó német 397. sz. Nyugat-Magyarország Főparancsnokságra tartozott. A védelmi állások munkálatait a német 13. sz. Erődítési Sávparancsnokság irányította a német 19. sz. Magasabb Utászparancsnokság közvetlen vezetésével, valamint a magyar Országos Erődítési Parancsnokság irányításával. Az erődítési munkákat német és magyar műszaki csapatok, az 1. szlovák műszaki hadosztály (harcálláspontja: Zirc) végezte, a polgári lakosság munkaerejének tömeges bevetésével. A „Margit"vonal parancsnokává Rudolf Konrádot, a hegyi csapatok tábornokát nevezték ki. A magyarországi védelmi rendszer — és ezen belül a „Margit"-vonal — műszaki dokumentációja jelenleg ismeretlen. így a „Margit"-vonal középső szakaszát képező balatoni védőállások részletes tervei, illetve kivitelezésének részletei is ismeretlenek. Kétségtelen, hogy a balatoni védőállás gerincét a balatoni műút és vasútvonal mentén kiépített támpontszerű állások képezték. A műút és a Balaton partvonala között tábori őrsök körkörös védőállásait építették ki, melyek előtt aknazárak és aknamezők húzódtak, a parton és a part menti nádasokban drótakadályokat és dróthengereket telepítettek. Az út—vasút menti településeket körkörös védelemre rendezték be, s a partmenti magaslatokon tüzérségi állások épültek. Különösen megerődítették a Tihanyi-félszigetet, mint a legveszélyeztetettebb védelmi szakaszt. A partvonalat itt is műszaki akadályokkal (aknazárak, drótakadályok) vették körül, s a part mentén, valamint a mögötte emelkedő magaslatokon támpontszerű védelmi állásokat építettek ki. Komoly gondot fordítottak, a tó víztükrének védelmére is. Októberben a magyar folyamzárezred parancsnokság a Dunáról — a Siócsatornán át — a Balatonra vezényelte 10 db — egyenként 25 tonnás, 3 fős, 1 db 20 mm-es nehézpuskával és egy 8 mm-es ikergéppuskával felfegyverzett — aknász-motorcsónakját (AM—1. — AM. 10. jelzéssel.) A felduzzasztott Sión felfelé hajózó AM-ek Ozoránál, a 33. kilométerkőnél tartottak pihenőt. A folyamőrök — a lakosság megdöbbenésére — 1 liter 563