A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)

1. ábra. Magyar partvédő alakulat zsákmányolt szovjet fegyverekkel felszerelve. Abb. 1. Ungarische Küstenschutztruppen (mit erbeuteten sowjetischen Waffen ausgerüstet) benzinért 1 liter bort cseréltek, s komolytalankodva felajánlották, hogy 3 liter borért már géppuskát is adnak. Egyúttal hangoztatták, hogy hiábavaló a visszavonulás, mert a Balatonra érve, úgyis felrobbantják a motorcsónakokat.

2 A felvonulás során az AM—1. jelű páncélos-motorcsónakot felrobbantva elsüllyesztették a Sió-csatornában, feltehetően azzal a szándékkal, hogy ezzel megakadályozzák a szovjet folyami harci naszádok behatolását a Balatonba. A Balatonra került 9 db aknász-motorcsónakot kiegészítették 13 db — ugyancsak géppuskákkal és gránátvetőkkel felfegyverzett és a hadsereg által igénybe vett - polgári motorcsónakkal. Egyidejűleg a Balatonfüredi Hajógyárban páncéllemezekkel vértezték és felfegyverezték a ,,Csobánc", a „Szigliget", a „Szent István", a „Szent Miklós" motoroshajókat és a „Fogas" halászhajót. A „Helka" és „Kelén" gőzhajókat, valamint a Komp—

I. és Komp-II.-t a hajókon szolgáló magyar és német tengerészkatonák számára lakóhajóknak rendezték be. A magyar hadihajós egységek, valamint a Balatonalmádiban állomásozó német „Különleges Tengerészparancsnokság" („Marine Sonderkommando") közös német parancsnokság alatt állt: a „Kommandant des Plattensee" (pk.: Hilmstedt kapitány) Balatonfüreden székelt. Közvetlen felettese a német Haditengerészet Dunai Aknamentesítő Felügyelősége volt. (Pk.: Lautenschläger kapitány; Bécs.) Ezzel egyidejűleg a Balatonfüredi Hajógyárban tovább folyt a 17 egységre tervezett - egyenként 28 tonnás, 8 fős, 2 db 40 mm-es ágyúval és 8 db géppuskával felfegyverzett — páncélos aknászmotorcsónakok (PAM-ok) gyártása is. Ezekből 1944. őszére csak kettő (a PAM-21. és a PAM-22. jelű) állt szolgálatba, további hat gyártás alatt állt, de ezek nem készültek el a háború végéig.

3 November 7-én megkezdődött a szovjet 3. Ukrán Front hadseregeinek erőszakos átkelése a Dunántúlra, s már kiépült a szovjet hadműveleti hídfő, mikor a német „Dél" hadseregcsoport megkezdte a csapatok felvonultatását a „Margit"-vonalba, illetve annak balatoni állásaiba. November 24-én Székesfehérvár körzetében kirakodott a német 153. tábori kiképzőhadosztály 717. és 716. tábori kiképzőezrede (összesen 4 zászlóalj 400-^00 fővel), egy tüzérosztályának két könnyű ágyús ütege, egy utászzászlóalja és egy páncélvadász-százada. A német csapatok - 1928-as születésű újoncok - elsősorban a Polgárdi és Balatonakarattya közti védőállásokat szállták meg. Ugyanakkor a 717/1. tábori kiképző-zászlóaljat a balatoni védőállás legkritikusabb szakaszára, a Tihany-félszigeten kiépített állásokba irányították. November 28-án Balatonfüredre vezényelték a magyar 101. sz. páncélvonatot, azzal a paranccsal, hogy a Balatonfűzfő—Tapolca közti vasútvonalon mozogva, lövegeivel támogassa a partvédelmet. Ugyancsak a partvédelem megerősítésére vezényelték a Veszprémbe visszavonult 2. magyar honi légvédelmi tüzércsoport néhány egységét. A 203. honi légvédelmi tüzérosztály fél 564