A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása. II. rész

veszprémi kultúrház létesítése érdekében indít sajtópropagandát, ahol - az akkor folyó színházépület ügyében kezdett mozgalomhoz is csatlakozva közös, múzeum és könyvtárépület létesítésével „a tudománynak is méltó csarnokot emelhetne Veszprém".

65 Kezdeményezésének érdekes társadalmi hátteréről tud a helytörténet. A vármegyei képviselőtestületi közgyűlés elé kerülő javaslatot — a Veszprémben létesítendő kultúrpalota ügyét -, a pápaiak ellenezték, a megye szegénységére hivatkozással, a megvalósítás céljára kivetni szándékozott egy százalékos pótadó miatt. Végül is 61-17 ellenében, 44 szótöbbséggel megszavazták.

66 Laczkó Dezső messze tekintő, a XX. század elején Veszprémben még túl modernnek tűnhetett elgondolásának az elsők között lett megértő támogatója

67 a veszprémi kultúrpalota létesítéséhez az a Zsigmond János, szintén piarista tanár, aki a továbbiakban több évtizeden át, egész haláláig ott élt. Közreműködött nemcsak írásaival, de tetteivel, aktív közéleti szereplésével is Veszprém társadalmi életében.

68 Laczkó Dezső után neki jutott Veszprémben a legnagyobb társadalmi megbecsülés. Neve szinte fogalom lett nemcsak tanítványai de azok között is, akik csak távolról ismerték. Ma is élő mert vagyunk még néhányan — egykori tanítványai 50—60 év távolából is a legnagyobb tisztelet, szeretet és megbecsülés hangján emlékeznek róla. A végre talán a megvalósulás állapotába kerülhető, egy Veszprém vármegyei monográfia elkészítését az első világháború kitörése akadályozta meg, annak ellenére, hogy az 1914. június havi megyei közgyűlés a vármegye monográfiájának kiadásával megbízta az Országos Monográfiatársaságot. Egyidejűleg 35 kérdést tartalmazó kérdőíveket küldtek ki a megye jegyzőinek adatgyűjtés végett.

69 A század első éveiben hosszú, nehéz küzdelem után megnyílt veszprémi múzeum, a már hivatkozott első kiadványával elindíthatta a helytörténeti munka segítését, aminek később irányítója is lett. A következő évtizedben, 1916-ig, még három kiadványa volt. 1908-ban Pillitz Benő, a Veszprémben született orvos-botanikusnak „Veszprém vármegye növényzete" című munkája; 1909-ben Laczkó Dezsőnek „Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása" címmel különnyomatként a BTTE sorozat I. kötetéből és 1910-ben Pillitz Benő előbbi munkája II. kötete került kiadásra. Zárjuk a sort Hornig Károly veszprémi püspöknek a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1912. augusztus 25—29-ig Veszprémben tartandó XXXVI. országos vándorgyűlése tiszteletére 1912-ben „Balácza" címen Veszprémben kiadott mű két helytörténeti tanulmánya, Laczkó Dezsőtől „Római telepnyomok és útirányok Veszprémvármegye déli felében" és Rhé Gyulától ,A baláczai ásatások eredményei" címmel. Helytörténeti tartalmában még nagyobb jelentőségű a mecénás püspök, Hornig Károlynak, hasonló célú és jellegű felajánlása, „Veszprém város nevében", az ugyancsak 1912-ben Veszprémben kiadott „Veszprém múltja és jelene" című gyűjteményes kötet. Ebben, Veszprém középkoráról Béke fi Rémig emlékezik; Veszprém város újkori (1552—1912) történetéről Lukcsics József. — A benne megörökített nevek miatt értékes még a harmadik rész : Veszprém rend. tanácsú város képviselőtestülete 1912-ben. — Veszprém város közegészségügyi viszonyai címmel a kórházigazgató főorvos, Csolnoky Ferenc írt. — A „népművelés ügyé"-t a királyi tanfelügyelő, Papp Sándor ismertette. — A ,»kulturális és társadalmi intézmények"-et Réthy Ede gyűjtötte össze. - A város műemlékeiről valaki ,,Á., Ó. és F." jelzéssel. - A közigazgatási életet Óvári Ferenc országgyűlési képviselő mutatta be. - Veszprém földrajzát Cholnoky Jenő írta a kötetben. 8. „VESZPRÉMVÁRMEGYEI TÖRTÉNETI, RÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI TÁRSULAT" 1929-BEN Véghely Dezső halála a XIX. század végén, nemcsak egy nagyon történeti hivatottságú egyéniségtől fosztotta meg Veszprémet, de mintha elmúlásával lezárultak volna az addigi, főként személyes varázsával is szinte láthatatlanul irányított helytörténeti „mozgolódások". Újabb negyed századnak kellett elmúlni, mire valaki ismét kezdeményezőként jelentkezett. Erre a szerepre vállalkozott a veszprémi helytörténeti munkában Lukcsics Pál, a fiatal történész, az Eötvös-kollégium tanára. Nagyban segítette őt a Laczkó Dezső irányításával új épületében 1925-ben megnyílt, addigra életképessé vált Veszprémvármegyei Múzeum is, amely nemcsak impozáns külsejével reprezentálta az új veszprémi intézmények új világát, de a benne folyó és már évekkel előbb, kiadványainak első példányaként, Rhé Gyulának Veszprém ős- és ókorát bemutató könyvével is elindította azt a helytörténeti, veszprémi kutatómunkát, aminek további lendületet adott a három év múlva életre hívott „Veszprémvármegyei Történeti, Régészeti és Néprajzi Társulat" megalakulása. Még XX. század eleji veszprémi viszonylatban is elfogadható és nem túlzott az a megállapítás, hogy a veszprémi székesegyháznak 1907-től 1910-ig tartó átépítésénél az előkerült régi épületrészekről, egyéb leletekről, de az akkori székesegyház történelmi elődjéről („elődjeiről"?) is a helyi sajtóban Ádám Ivánnak rendszeresen, szakszerű, tudományos igénnyel írt közleményei, amik később könyvalakban is megjelentek;

70 ugyancsak erőteljes lendületet adtak, nagy érdeklődést váltva ki, a veszprémi helytörténeti kutatásnak. Ugyanakkor a könyv érdekes adatai Veszprém történelmi kialakulása és annak további kutatására is erősen ráterelték a szakemberek, de még a nagyközönség figyelmét is. A könyvnek nemcsak tör544