A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása. II. rész

történeti anyaga megmentése érdekében sürgeti „múzeumi egyletet alakítani", melynek feladata lenne az összegyűjtött anyagot „a megye székhelyén egy múzeumba központosítani". A született lokálpatrióta szólal meg a továbbiakban: ,,Igen nemes és hazafias érzelem minden ritkaságot Pestre, a nemzeti múzeumba küldeni", de ,Cilinek minden dicsőségünket Pestre hordani?" Maradjon csak Veszprém megyében mindaz a régiség, ami ott előkerül — folytatja gondolatfűzését -, sőt még az is, ami jelenleg múzeum hiányában „magánosoknál véka alá rejtve" ismeretlen, vagy a „nyerészkedő üzérek által külföldre vándorol." Ezért tartja szükségesnek múzeum alapítását, melynek „szerencsés végrehajtására" egy múzeum egylet „alakulását" indítványozza „önkéntes tagdíjak segítségével", úgy, hogy „minden polgára e megyének évenkint csak egy forinttal járuland e szép célhoz". A továbbiakban az így létrehozandó „múzeum egylet" feladatait körvonalazza. 1. Egy nyilvános régészeti és természeti múzeum létesítése Veszprémben. 2. A megye két nagy - régészeti és érem - magángyűjteményét (Ányos Móric és Rosos Miklós) javasolja e célra elsőként is megvenni, nehogy azok máshova, esetleg külföldre kerüljenek. 3. Az éppen akkor folyó jutási vasútépítés régészeti leleteit a múzeum számára megmenteni az elkallódástól. 4. Magánosoknál levő régiségek megszerzése a múzeum számára. 5. Történelmi helyeken ásatások kezdeményezése és onnan a leleteknek a múzeumba mentése. 6. Régi emlékhelyek képeinek gyűjtése, esetleg azokat lerajzoltatni, lefestetni. 7. Természettudományi gyűjtemény szervezése ipari és tudományos célra. 8. Helyiség biztosítása a leendő múzeum számára: a megye házánál, vagy a gimnázium épületében egy termet, azt bebútorozni, bizonyos napokon a közönség számára nyitva tartani. Külföldi, Veszprémnél kisebb városokra hivatkozik, ahol szép múzeum van, de hazai példákkal is bizonyítja Veszprémnek e téren hiányosságát, hozzátéve: „Mentsük meg tehát a jövő számára a megye területén még föltalálható régiségeket!" Cikkének második részében az előzőkben felvetett gondolatok minél hamarabb megvalósítása érdekében elkészítette a javasolt „veszprém-megyei múzeumegylet" alapszabály tervezetét is. A tíz pontból álló javaslat kiterjed a létesítendő intézmény: célja, pártfogói, a szervezete, a tagok (rendes, alapító, tiszteletbeli), a tagok jogai és kötelességei, az egylet múzeuma, az alapszabályok esetleges módosítása, az egylet feloszlatása tárgykörökre, minden területet kellően körülhatárolva. Akik akkor szívükön viselték Veszprém fejlődését, reagáltak is a jó kezdeményezésre, mert 1872. május 16-án a nagy régész barát, Bezerédj Miklós püspök lakásán — kezdeményezésére -, össze is jött a város színe-java és elhatározták: megalakítják a „veszprémvármegyei történelmi és régészeti társulatot. Meg is indították a mozgalmat, melyben nagy részük volt a piaristáknak, tartottak több értekezletet, gyűlést, de azon évek veszprémi pártpolitikai harcai egyelőre megölték a gondolatot.

2 lvánfi Ede kezdeményezése elvetette a jó magot, mindenki, akinek életét bármi kis veszprémi kapcsolat fűzi a helyhez, úgy érzi, elérkezett az ideje „a kultúra feltámasztásának". Veszprémnek 1875-ben rendezett tanácsúvá válása is elősegítette egy bizonyos városi öntudat kifejlődését. Igen magasra csap a művelődési vágy: 15 különböző társadalmi egyesület működik. A száz év előtti veszprémi szellemi élet egyik nagyon értékes törekvése 1875-ből, hogy mozgalom indult: „tudományos ismeretterjesztő társulat" létesítésére. A helyi újság, a Veszprém, egymás után közli a különböző véleményeket, vélekedéseket a „közművelődés teréről". Van, aki a Veszprémben eltemetett romantikus költő, Ányos Pál emlékének ápolására is, „Ányoskör" szervezését ajánlja, könyvtárral, tudományos folyóiratokkal.

21 A megindult kezdeményezéseken fellelkesedve, egy másik, „a mindeddig falusi csendéletet élt" veszprémi közművelődést „emelő egylet létesítését" így indokolja: „Félnünk kell, hogy az idő megelőzi nehéz lépteinket, s a haladás árja elborít. A ki nem tud lépést tartani a felvilágosult századdal, az a múlt örvényébe vész. A krónika azután nem emlékezik meg az elbukottról."

22 Van olyan, aki örömmel köszönti „a közművelődési egylet" létesítése gondolatát.

23 A következő felveti, „talán életképes lesz a lelkes hangulat".

25 De már az év végével a helyi újság „a meg nem valósult" Ányos-körről írt.

2 6 lvánfi Ede nagyvonalú kezdeményezése és a nyomában megindult közművelődési mozgalmak mellett valószínű létezhetett lvánfi részéről gyakorlatibb lépés is a már tetemesen fölszaporodott veszprémi tárgyi emlékek mielőbbi megmentésére. Veszprémi helytörténeti kapcsolatai még előző — 1863 — 1865 -, ottani működésével kezdődhettek, amikor már a Vasárnapi Újságban a Gizella kápolnáról írt,

27 majd ugyanezen évben a „Dunántúli tájrajzok"-ban

28 ismertette elsőként Веке Ince Kristóf veszprémi helytörténeti munkásságát. Feltételezésünket, hogy nemcsak elméleteket szerkesztett, terveket szőtt a veszprémi helytörténeti szervezett kutatás lehetőségeinek megteremtésére, és hogy igazi tevékeny régész is lett Veszprémben, azt igazolják az Archaeologiai Értesítőben közölt tudósításai. 1870. március 16-án - mint írta —, a veszprémi várban „a székesegyház keleti járdája megújítása alkalmával, a székesegyház előtti tér göröngyei egyengetését" nézi, és óriási kincsre lesz figyelmes, „egy csomó pénz jött alig 4—6 ujjnyi mélységben fel szín538