A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Hudi József: A Veszprémi Olvasótársaság története 1841–1844. (Adalékok a Veszprém megyei reformkori egyletek történetéhez)
5. Századunk (Pozsony, 1838-1845): 1838, 1841, 1842 6. Vüág (Pest, 1841 -1844) : 1841 7. Ismertető (Buda, 1836-1841): 1841 8. Nemzeti Újság (Pest, 1840-1848): 1841, 1842 9. Hasznos Mulatságok (Pest, 1817-1842): 1841, 1842 10. Múlt és Jelen (Kolozsvár, 1841-1848): 1841 11. Hon és Külföld (Kolozsvár, 1841-1848): 1841 12. Athenaeum (Pest, 1837-1842): 1841, 1842 13. Közlemények (Buda, 1841): 1841 14. Literatúrai Lapok (Kassa, 1836—1837): nincs jelölve 15. Religio és nevelés (Pest, 1841-1849): 1841, 1842 16. Egyházi Tudósítások (Pest, 1841-1843): 1841, 1842 17. Protestáns egyházi és iskolai lap (Pest, 1842— 1844): 1842 18. Regélő Pesti Divatlap (Pest, 1842-1844): 1842 Német hírlapok: 1. Augsburger Allgemeine Zeitung: 1840, 1841, 1842 2. Wiener Zeitung: 1841 Magyar folyóiratok: 1. Budapesti Szemle (Pest, 1840): 1840 2. Tudománytár (Pest, 1834-1844): 1834-1841 3. Tudományos Gyűjtemény (Pest, 1817-1841): 1817-1832, 1834. 4. Gazdasági Tudósítások (Pest, 1837-1840): 1839, (Buda, 1840-1842): 1841 5. Magyar Minerva (Buda, 1800): 1799 (téves évszám?) 6. Erdélyi Múzeum (Kolozsvár, 1814-1818): 1814 Német folyóiratok: 1. Die Zeiten oder Archiv für die neuesten Staaten Geschichte und Politik: 1810 Az olvasótársaság megszűnése Az olvasótársaság 1842 utáni működését a korabeli sajtó segítségével sem tudjuk nyomon követni. Megszűnésének pontos körülményeit ma feltárni lehetetlen, hiszen a társaság iratai nem maradtak fenn: a közgyűlések, választmányi ülések, észrevételek jegyzőkönyveit, a kölcsönzési és pénztári naplókat, a gazdasági számadásokat, a titkári levelezés anyagát hiába keressük, akarjuk segítségül hívni, az elmúlt közel másfélszáz év alatt elkallódtak, elpusztultak, közgyűjteménybe nem kerültek ill. ismeretlenek. 121 Rövid fennállásának utolsó emléke egy rövid újsághír: 1844 elején országszerte köztudottá válik, hogy a társaság feloszlott: „Részvéthiány miatt megbukott." 122 A feloszlást már kimondhatták 1843 nyarán is, a félévi rendes közgyűlésen, de valószínűbb, hogy erre csak 1844 elején, az esedékes tisztújító közgyűlés összehívásakor került sor. Akár így, akár úgy történt, a társaság nem jutott el az alapszabályban meghatározott ciklus végére, nem érhette meg azt az időt, hogy az újjáalakulásról kellett volna döntenie. A társaság tagjainak közel egyharmada a veszprémi úri kaszinóba iratkozott át 123 , mások, pl. Koller Ignác, Pap János a pápai kaszinót választották. 124 A veszprémi kaszinóba átiratkozottak többségét a vármegyei tisztviselők, főpapok, szemináriumi tanárok tették ki. A vármegyei és uradalmi tisztviselők többsége, a főpapok és pap-tanárok egy része döntött csupán az átiratkozás mellett. A vidéki lelkészek és a köznemesi famíliákból származó kisasszonyok és úriasszonyok sajnálhatták legjobban az olvasótársaság feloszlatását: a lelkészek újra magányos olvasók lettek s az „úrhölgyek" is ráfanyalodtak a házi könyvtárak százszor megunt könyveire. A Piac téren épülő új kaszinó (1845) változatosabb szórakozást, több kényelmet és kellemesebb időtöltést biztosított az átiratkozott tagoknak. Előbbutóbb persze észre kellett venniük, hogy a változatosabb szórakozás, az úri kényelem, az új környezet a szellemi színvonal csökkenését is jelentette. Itt már az olvasás, csendes és emelkedettebb szeUemű társalgás fölébe emelkednek a könnyedebb, alacsonyabb rendű szórakozási formák. A zenés mulatságok nemegyszer végződnek „korhely ebéddel" 125 , a hosszú téli estéken kiütköznek a kaszinók szervi bajai: „ásítozni lehet a legmélyebb horkolásig", az unalom jó ellenszerének egyedül csak a kártya bizonyul. 126 A demokratikus közszellem elleni merényletnek foghatják fel a „közfelkiáltással" végrehajtott tisztújítást, amely csak annyiban különbözik a megyei restaurációtól, hogy itt „senkinek sem vérzett a feje" választás alatt. 127 Az olvasótársaság nemegy tagja — főként a nagyműveltségű kanonokok — elsősorban az olvasás, a nemesebb művelődés kedvéért iratkozott be a kaszinóba, s rövid idő elteltével csalódnia kellett. A társaság megszűnésekor reményt keltő lépésnek tűnt, hogy az egylet korszerű könyveit Ruszék igyekezett megmenteni: 300 pengő forintért megvette és a kaszinónak ajándékozta. 128 A társaság vagyonát, az alapszabály negyedik pontja értelmében a Kolossváry Sándor alapította városi kórháznak kellett átadni. A kaszinó új könyvtára 1845. május 23-án nyílik meg, de működése korántsem zavartalan. A folyóiratok, szépirodalmi munkák „elrablása", engedély nélkül történő hazavitele szinte mindennapos dologgá válik. A sűrűn váltakozó könyvtárosok képtelenek rendet teremteni. 129 A tarthatatlan állapot megszüntetésére az 1847. évi tisztújításon tesznek csak megnyugtató intézkedéseket: módosítják a kaszinó alapszabályát, szervezeti változtatásra kerül sor, s a kicsi, amúgy is túlzsúfolt olvasószobát a nagyobb és elegánsabb étterembe helyezik át. 130 Hosszú 464
