A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Javarézkori aranyleleteinkről. Fejezetek a magyar ősrégészet múltszázad-századeleji történetéből

A kissé homályosnak tűnő belső és szélső „kör" kifejezés a hármas szegélydísz kevéssé sikerült leírása. Lelőhely ugyan nincs feltüntetve, ám az ügyletet lebonyolító Rómer nyilván sejtette — ha másból nem a szegélydíszből — hogy a „csepini" Glembaytól leírt egyik korongról van szó. Párja vagy más hasonló korong nem volt a Ráth-gyűjteményben, 1876-ban, amikor Ráth 3 vitrinben kiállítja őskori kincseit, nincs köztük rézkori arany (Hampel 1876, 143—146). A mind a jelen pillanatig azonosítatlan Ráth-féle korong azonos a Nemzeti Múzeum 103,82 g súlyú nagy korongjával, Pulszky 3. korongjával. Új leltári száma: 68,24,128. Az első jó fényképet Klösz György készítette róla (MNM 1876. évi fényképsorozat LVI. tábla 44., v. ö. az ArchÉrt XI, 1877, 23. beszámolót a fotómunkákról), jó fényképe jelent meg az Országos Iparművészeti Múzeum galvano-másolatok képes lajstromában (Bp 1908, No. 46), Pataynál nem szerepel, Makkay 1985/1 a 37. képen balra lenn közli fényképét. Újabb munkájában Makkay észreveszi, hogy a korong „feltűnően azonos" a „csepiniekkel", ám Glembay adataival össze nem egyeztethető súlya miatt (Glembaynál a legsúlyosabb korong 63 g) az azonosságnak még a lehetőségét is kizárja (Makkay 1985/2, 9-10), jegyzékében „tökéletesen ismeretlen lelőhellyel" szerepel (uo 20, Cat. 13). — Hiba volt azonban mindenben Glembaynak hinni. A Ráth-féle korong nem lehetett Egger, következésképpen Sacken kezében sem. Bár mérete a legközelebb áll a stollhofi 1. nagy koronghoz (ám valamivel nagyobb annál!), súlya sem sokkal marad el tőle, a felfüggesztés számára fúrt 2—2 lyuk között sokkal kisebb a távolság, mint a stollhofin, — összetéve nem lehetne átlátni rajtuk! — A továbbiakról az Adamovics-korongok összefoglalásában. Adamovics 2. korongja A Glembaytól lerajzolt s leírt korong a Rómertól közzétett hármas zeg-zug mintás kerettel sokáig nem került régiségkereskedő kezére, családi ékszerként évtizedekre nyomaveszett. Az 1930-as években budapesti régiségkereskedő (Mauthner László?) birtokában feltűnik egy aranykorong, amelyről fénykép került Tompa Ferenc professzorhoz (ezt közlöm itt: 11. ábra) és a Nemzeti Múzeum birtokába, az utóbbit Patay Pál közölte (Patay 1958, 44, 85. j., XVII. t. 5). Ujabb évtizedekig tartó lappangás után, 1974-ben a korong a zürichi Galéria Kollerben bukkant fel, amely azévben megvételre felajánlotta az oxfordi Ashmolean-Museumnak. Kutatásunk az utóbbi intézmény érdeklődése nyomán kap ismét hírt és képet róla (Makkay 1976, 287, 244. j.). A korongot végül is a stuttgarti Württembergisches Landesmuseum vette meg és „Westungarn" lelőhellyel leltározta. Anyagát A. Hartmann vizsgálta (Hartmann 1982, 151,,

ALL 4855, Taf. 115, rossz — túl nagy — méret40 11. ábra. Tenja-Orlovinjak. Adamovics 2. aranykorongja. Arehív felvétel. Kicsinyítve. Abb. 11. Tenja-Orlovinjak. Die 2. Goldscheibe von Adamovics. Archivfoto. Verkleinert. jelzéssel), aranyszennyeződése (u. n. Materialgruppe В) közel áll a stollhofi, mojgrádi, tibava/tibai rézkori aranyakéhoz (Hartmann 1970, 114-117, Uő 1982, 152), — eredetiségéhez tehát nem férhet szó. Méretét Stuttgartból kapott adatok nyomán Makkay János közli: Átm. : 12,5 cm, Súlya: 51,7 % (Makkay 1985/2, Cat. 7.). Miközben Makkaynak tökéletesen igaza van abban, hogy a stuttgarti korong, „in all respect" megfelel Glembay leírásának (Makkay 1985/1, 202, Uő, 1985/2, 10 és 18), aközben katalógusában a 6—7. számon mégis összevonva szerepelteti az Egger 2. koronggal, annyira azonosnak tekinti őket. Valójában az Egger 2. korong Sacken leírásának felel meg, a stuttgarti pedig egyes egyedül a Glembayénak. Glembay ugyanis lemérte Adamovics Lászlóné korongján még a kúpok alapátmérőjét is (142/100 bécsi hüvelyk). Ilyen kisméretű kúpok egyetlen más tenjai korongon sem találhatók, a 470/100 b. h. átlag átmérőjű korongon a kúpokból az átmérő tengelyében 3,3 darab fémé el. Pontosan ugyanezt a 33 arányt kapjuk a stuttgarti korong 125 mm-es átmérője mentében az átlagban 3,78 cm átmérőjű kúpok felsorakoztatásával. Ez a döntő bizonyítéka, hogy a stuttgarti korong azonos Adamovics Lászlóné korongjával, megtoldva azzal, hogy hármas törésű zeg-zug szegélykeret is csak ezen az egyen található. Míg a Glembay által mért átmérők: 467/100 - 476/ 100 = 12,29 — 12,53 cm abszolút pontosnak bizonyultak, az általa mért súly adat: 14 х

/г - 50,75 g, vagyis közel 1 grammal kevesebb, mint a korong valóságos súlya. Az 1/2 súlyból azonban világos, hogy csupán házi mérlegen s nem 1/16 súlyokat tartalmazó patikamérlegen mért. Glembay súlyadata azon-