A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Javarézkori aranyleleteinkről. Fejezetek a magyar ősrégészet múltszázad-századeleji történetéből

díszítése, a „köröskörülfutó, háromszor tört vonalból font karima", amelyet Rómer Glembay rajza nyomán átrajzolva közöl {Rómer 1865, 74—75). — Ilyen szegélydísz az Egger-féle korongokon nem található, Sacken sem ír róla. Még egy pillanatig Glembaynál időzve: beszámolójából kétségtelenül kiviláglik, hogy a megyei hatóság az aranykincset a találó és a földbirtokos közt felefele arányban osztotta el, kisebb aranykincsek esetében 1867. előtt ez volt a hivatalos gyakorlat. A lelet egyik fele tehát Adamovics János földbirtokoshoz került. Ebből a feléből juttatott egy közepes méretű korongot menyének, Adamovics Lászlónénak, egyedül ezt látta Glembay. Megfelelhet a valóságnak az is, hogy az egész kincs összsúlya nem érte el a 90 aranysúlyt, Glembay 86 aranynak (=301 gramm) írja. 10. ábra. Tenja-Orloviniak. Adamovics 1. aranykorongja a Ráth-gyűjteménvből. MNM. Term, nagys. Abb. 10. Tenja-Orlovinjak. Die 1. Goldscheibe von Adamovics aus der Sammlung Ráth. MNM. Nat! Gr. Adamovics 1. korongja Egger Sámuel jól ismerte az akkori földbirtokosokat, Adamovics János és neje nem sokáig őrizgette a maga aranylemezét s nem állt ellent az ügynökök csábításának. Jópénzért megvált tőle s a korong — nem tudni milyen úton-módon — az ország akkori leggazdagabb gyűjtőjéhez Ráth Györgyhöz került. Ráth azonban egy számunkra homályos üzleti akció keretében már 1871. szeptember 2-án megvált tőle s különböző, későbbi aranyékszerekkel együtt a Nemzeti Múzeumnak juttatta: 233, 1871,1. Három domborulattal ékes nagy kerek aranylemez, melynek belső köre szemcsés, a második és szélső vonalkás. Aranylemez átm.: 14 cm. Szerzemény a. m. n. múzeum költségén Ráth Györgytől (10. ábra). ! 39