A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Javarézkori aranyleleteinkről. Fejezetek a magyar ősrégészet múltszázad-századeleji történetéből

8. ábra. Tenja-Orloviiijak. Egger 3. aranykorongja a Kárászgyűjteményben. Diner nyomán. Kicsinyítve. Abb. 8. Tenja-Orlovinjak. Die 3. Goldseheibe von Egger in der Sammlung Kárász. Nach Diner. Verkleinert. kincset {Kenner 1860, 369-370, 60-64. kép, Ua, Kny 145-146, 60-64. kép) viszont teljességgel szétszórták, nagyjából azonosítható darabjai az Egger 1891. katalógusban a 34. és 158. számon Mármaros, a 60. és 141. számon Erdély, a 65. számon Pápa hamis lelőhellyel szerepelneK. Az erdélyi Oláh-Pián faluban (Szeben m) talált arany fibula (Kenner 1863, 321, 60-61. kép, Ua, Kny. 130, 60-61. kép, Ipolyi Arnold, ArchKözl II. 1862, 231, No 65 - mindketten a nagyszeben-szenterzsébetfalvai /. M. Ackner elsődleges híradása [JCC=JZK 1, 1856] nyomán) 1878/79-ben Egger Dávid budapesti üzletében a délbihari Rézbánya (Hampel J., ArchKözl XIII, 1879, 63 és rajz), Londonban pedig már csupán Transilvania lelőhellyel futott (Egger 1891, No. 200). Egy germán ezüstlemez fibulát 1879. május 24-én Egger Dávid Kassáról származóként mutatott meg Hampelnak (Hampel, ArchKözl XIII, 1879, 45), ugyanezt 1884-ben az Ötvösmű-kiállításon magyarországi ismeretlen lelőhelyűként állította ki (ÖM 82, XII. 82), Londonban pedig Karlsburg = Gyulafehérvár lelőhellyel árvereztette (Egger 1891, No. 560). Ha az utóbbi esetek talán a tudatlanság vagy rendetlenség számlájára írhatók is, nem mondható el ugyanez a londoni 193. tételről, amely „Sz Endre" lelőhellyel kínált egy nagy méretű avar gúla csüngős arany fülbevalót. De csak Londonban veti be a közismert avar lelőhely nevét (ahonnan valószínűleg semmit nem szerzett), amikor ugyanezt többedmagával még Budapesten állította ki (ÖM 85, No. 100), óvakodott lelőhelyet említeni. Aligha fogjuk hát valaha is megtudni, miért tagadta le Budapesten korongjai megszerzési helyét, ám nyilvánvalóan tudta. Bizonyság rá, hogy Sacken előtt elszólta magát. Kárász Gézát, mint a korabeli gyűjtők nagyrészét, amúgy sem nagyon érdekelte a közelebbi lelő9. ábra. Ugyanaz M. Rosenberg gyűjteményében. Forrer nyomán. Abb. 9. Dieselbe in der Sammlung-Rosenberg. Nach Forrer hely, katalógusában az Ungarn vagy Siebenbürgen megnevezés a leggyakoribb. Még olyan esetben sem mindig ad lelőhelyet, amikor kivételesen tudta. így gyűjteménye fentebb említett 2 hunkori aranycsatjáét, amelyeket történetesen éppen Szeged vidékén találtak (Pulszky F., ArchÉrt XIII, 1879,32)t Az Egger/Kárász/Rosenberg korong azonosítása számos nehézséget old meg. A rézkori szakirodalomban először J. Jísltől felfedezett Rosenberg-korongot Makkay János korábban, egy az oxfordi Ashmolean Museumnak 1974-ben megvételre ajánlott koronggal együtt, külön lelet részének tartotta (Makkay 1976, 187, 24. kép, - rajz Forrer nyomán) „probably Transdanubia" származással. Újabban kitűnően ráérzett, hogy a Rosenberg-korong valamelyik „csepini, közepes vagy kisméretű" koronggal lehet azonos, de a Diner-katalógust nem ismerve, kénytelen volt tovább találgatni. így lesz nála egy és ugyanazon korongból két különböző méretű külön lelet: „Kárász Géza 2. korongja" (1985/2, Cat. 15) és a Rosenberg-korong (Cat. 19), - mindkettő ismeretlen lelőhellyel. Az Adamovics-féle korongok Glembay Károly csupán egyetlen korongot látott, mért meg s rajzolt le, azt, amely az osztozkodás után Adamovics Jánostól Adamovics Lászlóné birtokába került. Mivel a rajz - feltehetőleg színezett rajz sajnos egyelőre lappang, a pontos leírásra kell támaszkodnunk. Glembay hangsúlyozza, hogy a lemezt díszítő dudorok „mellszerűen" hegyesedő „kúpok, melyek csúcsai egyenoldalú háromszögben állanak". — Ez a tenjai korongok jellegzetessége, semmiféle más korongon nem található meg ugyanígy. Fontos ismertetőjegye még a karima háromsoros zeg-zug minta 38