A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Uzsoki András: Kenesei Péter tihanyi kapitány címeres ezüstkelyhe

mesterek között Propper F. neve nem ismert, ezért megkíséreljük más módon meghatározni. Minden valószínűséggel ilyen átalakítással járó javítást valamilyen nagy eseménnyel kell kapcsolatba hozni. A XIX. század elsó' felében a füredi református egyházközség életében a legnagyobb esemény volt a jelenlegi klasszicista templom építése, amely 1826— 1830 között történt. Az 1830-ban használatba vett templom felszenteléséről kiadott könyvecske tanúsítja az esemény jelentőségét és az egyházi ünnepségen megjelentek nagy számát: „Az egybegyülekezett ünneplők sokasága oly nagy volt, hogy nem fértek be mindnyájan a templomba . . ."

6 Ez a jelentős esemény kétségtelenné teszi a javítás és átalakítás idejét, tehát a kehelyen végzett ötvösmunkálatokat 1830 nyarára fejezhette be, egy bizonyos Propper F. nevű mester. Az eredeti kehelyhez nem tartozó részek — a már említett kuppapohár bélésén kívül a hatszögletű lemez a kuppa alján, továbbá a két szárgyűrű és a levélpártás gyűrűtag a talp száránál. Valamennyi a XIX. század első feléből származik, egy nagyobb javítás, átalakítás eredményeképpen. A levélpártás gyűrűtag stílusában viszont megfelel a XVI. századi hasonló példányoknak, ezért több mint valószínű, hogy a javítást végző ötvös a régi és tönkrement mintájára készítette el ezt a példányt. A kehely talpról is hiányzik alsó, ívesen kihajló mintegy centiméternyi magas széle, melyet a javításkor távolíthattak el. A jelenlegi talp alsó peremének a tüzetes vizsgálata azt igazolja, hogy az eltávolított talpszegély illeszkedési helyének nyomai még láthatók, annak ellenére, hogy a használattól a perem éle legtöbb helyen azóta már simára csiszolódott. A FELIRAT ÉS A CÍMER VIZSGÁLATA A kuppapohárra vésett felirat és címer a kehely és Kenései Péter történetének felvázolásában kulcsfontosságú, ezért vizsgálata alapvető követelmény. A kuppa felirata A felirat a kuppa aranyozásának alsó szélét érinti. Az első sor folyamatos, a többi öt sor viszont a címer két oldalán helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy a címer már rá volt vésve a kuppára, amikor a szöveget vésni kezdték. A sorvégek és kezdések is a címerhez illeszkednek. A betűk talpas antikva típusúak, amelyek tökéletesen illenek a XVII. század első felének betűformái közé. Egyes szavak, ill. betűk után kettőspontot alkalmazott a vésnök. A szöveg így hangzik : KENÉSEI : PETER TYHANI FŐ KAPITÄN AZ : FÜREDI TEMPLOM HOZ ATTA ISTEN TIZTESSEGERE ANNO M:D:C: XXII Az adományozás tényét dokumentáló szöveg tehát ezt jelenti: Kenései Péter tihanyi főkapitány a füredi templomnak adományozta Isten tisztességére az 1622. évben (7. ábra). A feliratvéset technikai minőségének — többszörös nagyítással végzett — vizsgálatánál minden kétséget kizáróan kiderült, hogy a FÜREDI szó betűi alatt eredetileg más betűk voltak, tehát nem Füred nevét vésték a kuppára, hanem egy másik helységét, és azt később igyekeztek eltüntetni, de nem sikeresen. Ez a tény a kehely történetét kissé bonyolulttá teszi, ugyanakkor homályos kérdéseket megvilágít. A FÜREDI szó F betűje alatt eredetileg P volt, mert a nyoma hibátlanul megmaradt. Az U betű alatt korábban A volt, amelyet igyekeztek eltüntetni, de sikertelenül. Az E betű alatt erős nagyításban egy A betű halvány vonalai látszanak (8. ábra). Összegezve megfigyeléseinket, marad a logikus következtetés: A Pápán szolgálatot teljesítő Kenései miatt eredetileg a PAPAI szót vésték rá. A második P-ből észrevehetetlenül R betűt alakított ki a vésnök, az I-ből ugyanígy D lett, és hozzáírta a szóvégződés I betűjét. Kenései talán a pápai templomnak akarta ajándékozni a kelyhet, de megváltoztatta szándékát. A XVI. század második felében és a XVII. század első évtizedeiben Pápa a dunántúli reformáció központjának tekinthető, itt van a vidék legerősebb és legfontosabb végvára, ipara és kereskedelme a környéken Győr után a legnagyobb. Céhes kézműipara nagyon fejlett volt,

7 és éppen a tárgyalt időszakban jónevű ötvösei, aranyművesei voltak. Ezt bizonyítja a győri káptalannak 1614. november 17-én kelt okmánya, amely szerint „Csepelszigeti Eötveös Miklós, Eötveös Jósa, Érsekújvári Eötveös István pápai aranyművesek kérelmére a győri ötvös czéhnek 1529. évi magyar articulusait átírja és kiadja".

8 Kenéseinek tehát három céhbeli ötvös állt rendelkezésére Pápán, hogy a kehely kuppapoharára rávésesse a kívánt szöveget. A címer A kuppa közepén lévő finom vésetű címer pajzsa ovális, csücskös talpú, álló tarpajzs, amelyen a következő címerképekből álló, stilizált, heraldikailag jól tervezett kompozíció látható (8. ábra). Liliomos abroncskoronából kinövő, vértezetbe öltözött férfi, fején sisak, karjai V-alakban behajlítva; jobbjában felfelé álló, egyenes, kétélű kard, csuklója alatt emberfej, baljában hatágú csillagbuzogány, csuklója alatt, heraldikailag jobbra néző holdsarló (újhold). A pajzs felső szélén galléros nyakú pántos sisak, rajta liliomos abroncskorona, ezen sisakdísz: jobbra néző profilban ábrázolt álló madár - valószínűleg holló -, amelynek nyakát (begyét) alulról felfelé tollas nyílvessző fúrja át. A pajzs kétoldalán foszlányként lebegő címertakaró. A címer a XVI. század utolsó és a XVII. század első harmadának heraldikai vonásait viseli magán, jól beleillik e kor nemesi címereinek sorába. A címer vésete finomabb a dedikációs szöveg véseténél. 369