A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Uzsoki András: Kenesei Péter tihanyi kapitány címeres ezüstkelyhe

5. ábra. A későgótikus kehely talp felülnézetben. Abb. 5. Der spätgotische Kelchfuss von Obersicht. A KEHELY ADOMÁNYOZÓJA, KENÉSEI PÉTER SZEMÉLYE A kehely adományozójáról, Kenései Péter személyéről a genealógiai szakirodalom nem sokat tud. Nagy Iván csupán ennyit írt róla: „Kenései Péter 1625-ben Pápa várában lovas hadnagy volt".

9 Kenései neve pedig korábbról is ismert, mert már az 1610-es években jelentős személynek számított Pápán, amelynek akkori földesura, Enyingi Török Bálint leszármazottja, István volt. Ebben az időben, 1612-ben került a városba református lelkésznek Kanizsai Pálfl János, aki országosan elsőként elkészítette szabályzatát a pápai református egyházközség és a presbitérium megszervezésére. Ezt nemcsak jóváhagyta a református földesúr, hanem magát is elkötelezte a szabályzat mellett, sőt ennek elismerését alattvalóinak is elrendelte. így került a szabályzat 1617. január 15én a pápai vitézlő rend hat főből álló tiszti képviselete elé, majd január 17-én pedig a városi tanács elé jóváhagyásra. A vitézi rendet az alábbi hat tiszt képviselte: Hatos Bálint vicekapitány, Kenései Péter, Tóthi Lengyel Miklós lovashadnagyok, Nagy Márton, Győri Mihály és Pirithi Ambrus gyalogvajdák.

1 ° Ez az időszak a pápai reformáció virágkora. A XVI. század végén és a XVII. század elején Pápán a 370