A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Szántó Imre: A balatoni várak övezete a dunántúli védemi rendszerben (1541–1690)
A védelem terhe nem egyedül Magyarországra nehezedett; támogatták őt ebben - elsősorban saját jól felfogott érdekükben — a német birodalmi rendek. 2 l ° Az osztrák tartományok és a cseh—morva rendek is magukra vállalták bizonyos időre egy-egy vár költségeit, illetve katonákkal való ellátását, de ők is csak saját országuktól igyekeztek távoltartani a veszedelmet. 211 Ausztria fizette 1554-55-ben Győr, Pápa, Devecser, Vázsony, Tihany, Csesznek, Tata helyőrségét egészen, és Komárom szükségletének egy részét. De ez a segély felére sem volt elegendő, azért a Magyar Kamara és a bécsi Udvari Kamara is hozzájárult fönntartásukhoz. 2 x 2 A végvárak őrsége kevés pénzben, többnyire pedig ipari és nyersterményekben: fegyverben, ruhaneműkben, kenyérben, gabonában, borban, s húsban kapta meg fizetését. De már a XVI. század közepén megtörtént, hogy a végváriak évekig zsold nélkül szolgáltak, később pedig még rosszabbodott a helyzet. Matusin Ferenc hadbiztos 1578-ban így ír a tihanyi szemléről : „A katonák mind egy szálig elbocsátásukat kérték a kapitánytól, mert nem tűrhették tovább fizetetlenségüket. Oly szegçnyek, hogy mikor az őrálláson egymást felváltják, egyik a másik ruháját veszi magára, hogy a hdieg ellen védekezzék, míg azok, akik dolgukat az őrségen végezték, kunyhóikban lappanganak". 21 " A végvár oltalma alatt folytatták a falvak termelő munkájukat. A végvárak körzetükben biztosítani tudták nemcsak a termelőmunka folytatását, de a falvak megmaradását is. A vár a környék népének menedékhelye (refugium ac receptaculum) volt. 214 A XVI. században, mikor még nem épült meg a külső előváros (hóstát) Keszthelyen, „az városbeliek is bementek éjjelre (ti. a monostorerődbe) hálni, feleségeket, gyermekeiket szegények bevitték". 215 Keszthelyt 1588-ban még Tomajjal, Faluddal írták össze, összesen 15 porta után vetettek ki adót, de összeírtak még 51 zsellért (pauper, inquilini), 7 új házat és 63 elhagyott, üres (déserta) portát. 216 A keszthelyi vártól délre fekvő Szent Miklós városrész is elpusztult a harcok során. 2 l 7 A Keszthely-környéki falvak - Tomaj, Fenék és Falud - a többi helységekkel együtt meghódoltak a törököknek. E prédiumok birtokosai és lakosai a török „pusztító dühössége elől elfutottak, házaikat elhagyván, és azokat az ellenség által elégettetvén, lakásaikat Keszthely városában mint bátorságos menedékhelyre vették, és a városi fegyverviselő polgárok számát szaporították". 218 A Balaton mellett a falvak népe erdőkbe, vizenyős berkekbe, nádasokba („zöld várak"-ba) rejtőzött a törökök elől. 219 A végvárak valóságos szigetet jelentettek a végigdúlt Zalában. 220 A környékbeli lakosok ugyanis „a végházakhoz recipiálták (vették be) magukat a dúlás elől". 221 Egy XVIII. századi tanúvallomás szerint „a török háborúban az ellenség miatt egészlen elpusztult a Balaton melléke, és a lakosok, kik Vásonban, kik Tihanban, kik Veszprémbe siettek el". 222 A török kiverése után készült első adóösszeírások arról tanúskodnak, hogy a lakosság ott maradt meg nagyobb számban, ahol vár állott. 2 2 3 A XVI. század végére a végvári élet „nagy lelkes felemelkedése" hanyatlásnak indult. A tizenötéves háború elején, 1593-ban maga az országgyűlés állapította meg, hogy a végvárak legnagyobb része annyira düledezik, hogy egyetlen rohamot sem bír ki. 2 2 4 Nem csoda, hogy a hónapokig csak fizetésük reményéből élő, éhségtől, hidegtől gyötört katonák nem mindig nyugodtak bele méltatlan helyzetükbe. Az ellenállás leggyakoribb formája a szökéssel való fenyegetőzés, máskor maga a szökés volt, időnként a szolgálatnak, az átvonulásnak, vagy a zsákmányrész kiadásának megtagadása, s a nyílt lázadás. 2 2 5 Tihany őrsége 1589. október 6-án a győri főkapitányhoz intézett levelében kijelentette, hogy megunta azsoldvárást, s a fizetetlenség miatt kénytelenek lesznek a várat elhagyni. „Ha fizetést nem kapnak, el kell vonulniok, különben feleségekkel és gyermekekkel éhen vesznek". 226 A tizenötéves háború során a törökök 1593-ban elfoglalták Veszprémet és Palotát. 227 Vázsony, Devecser és Tihany őrségei elhagyták a várakat, minek folytán az első két vár elesett, és Tihanyt is csak Hardeck győri főkapitány sietve odakűldött száz darabontja oltalmazta meg. 2 2 8 Pálffy Miklós és Adolf Schwarzenberg azonban 1598-ban visszaszerezte Tatát, Gesztest, Veszprémet, Palotát, Nagyvázsonyi, és a Bakony-vidék több kisebb várát. 2 2 9 A szigeti törökök 1592-ben elfoglalták és teljesen feldúlták Kiskomárt. 230 Az ellenség beékelte magát Dél-Zalába is, és elvágta a Kanizsa—Keszthely-Devecser között húzódó fontos útvonalat. 231 A XVI. század végén Pethő Kristóf keszthelyi kapitány védte lovasaival a vidéket. 1596-ban súlyosan megsebesült, amikor megtámadta a szorongatott Kanizsa segítségére siető Naszuf pasa seregét. 1600-ban a Budáról Kanizsára vonuló Murát ellen intézett támadásában, Lak (a mai öreglak) és Bolondvár (Balatonszemes) mellett esett el. 232 1600-ban aztán Osztopáni Perneszi György lett a keszthelyi vár kapitánya, aki igyekezett jó viszonyt tartani a törökökkel. Két ízben is átjöttek hozzá csónakon, akikkel a kapitány a vár melletti „Barátrét mosóhelyén" találkozott, velük evett, ivott, amíg le nem részegedtek. 2 3 3 Miután az ellenség Kanizsa vártartományát elpusztította, s a környező kastélyokat és palánkokat elfoglalta, 1600-ban maga a fővár, „ezen a vidéken a Muraköz és a Balaton tó várainak kulcsa" is török kézre került. 2 34 Ettől kezdve ez az igen erős kanizsai török végvár békében is állandó fenyegetést, háború idején pedig az egész Dunántúlt veszélyeztető hadjárat kiindulópontját jelentette. 235 Kanizsa eleste mégsem járt jelentősebb területnyeréssel, mert a sűrű, egymás mellett sorakozó magyar végvárak kordonjába ütközött. 236 272
