A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Szántó Imre: A balatoni várak övezete a dunántúli védemi rendszerben (1541–1690)

Szerencsére 1601-ben Rikóti Mátyásnak sikerült Kiskomáromot visszavenni, s benne nagyobb számú őrséget felállítani. Most Kiskomárom vette át vidékünkön Szigetvár és Kanizsa szerepét.

2 3 7 A törökök a sebtében megerősített, a magyar véghelyek közé valósággal ékként vágódott Kanizsa várából kiindulva „mind meghódoltalak az falukat Szalaságban".

238 A tizenötéves háború folyamán a német és vallon zsoldosok, a magyar hajdúk és a tatárok egymás után tarolták le a magyar falvakat.

2 3 9 Perneszi János, aki 1598-ban Zala megyét írta össze, felsorolta a behajthatatlan adóhátralékok okait: török, tatár, német, pestis, éhség, és mindezek következménye: szegénység, pusztaság.

240 Zala megye a török közelsége miatt oly szánalmas sorsra jutott, hogy csak a véghelyeken maradtak lakosok.

24 * Amíg Kanizsa állott, az észak-zalai és Vas megyei kisebb várak másodrendű fontosságúak voltak. De az 1600-as évek elején sürgetővé vált a Rábán alól fekvő vidék — Pölöske, Egerszeg, Kapornak, Zalavár, Kiskomárom, és több más, Kanizsa közelében fekvő vár - erősítése. Néhány évtized alatt létrejött a Kanizsával szembeni végvidék, az új, immár harmadik védelmi vonal, hogy „az hódolatlant a rablástól, pusztulástól és hódolástól megoltalmazza".

242 Most Kiskomárom központtal az ún. Kanizsával szembe vetett végházakra nehezedett a védelem súlya. Ezek feladata volt egyrészt az ellenségnek a Zala folyó völgyébe való behatolását, és a Balaton északi partjának megközelítését megakadályozni, vagy legalább megnehezíteni, másrészt pedig a mai ún. Principális csatorna mentén a Rába folyó hídfői, (főleg Körmend felé), továbbá Stájerország északi és AlsóAusztria déli részei felé az esetleges török előnyomulást feltartóztatni.

243 Kiskomárom „a legspiccen való véghely" egy keskeny földnyelven feküdt, s Balatonhídvégnél függött össze a királyi Magyarországgal.

244 A mai Kiskomárom—Keszthely közt fekvő útvonal volt a fő ütőere, amelyet a törökök mindenkor igyekeztek veszélyeztetni, hogy lehetetlenné tegyék a vár utánpótlását, és a határterületekkel való összeköttetést.

2 4 5 Mivel a Zala torkolatát tekintették magyar határnak, a kiskomáromi vár — „az országnak fő végháza" - már voltaképpen török területen feküdt.

246 Alaprajza szabályszerű négyszög, a négy sarkán egy-egy gömbölyű sarokbástyával.

247 A balatonhidvégi átkelőhely védelme Zalavár őrségének vált fontos feladatává, ez jelentette ugyanis Komár egyetlen összeköttetését a mögöttes országrészekkel.

248 Török István zalavári kapitány 1653. július 30-án aggódva figyelmeztette Batthyány I. Ádámot, és a nádort is, hogy segítsenek Zalavár fogyatkozásain, mert „ha ez helynek veszedelme következik, evvel együtt Kiskomár is elvész, és utánna mind az többi végházak, az kit Isten távoztasson, mert bizony Austriának is hírével leszen". Keglevich Péter vicegenerális véleménye is az volt, hogy „ha Szalavár oda volna, száz Komárnál is károsabb volna", mert ha Zalavár elveszne, a hídvégi réven át szabad az út a Zala völgyében föl a Rábáig.

2 4 9 A Kanizsával szembe vetett végházak sem alkottak egyszerű vonalat, hanem egymás mögött álltak védelemre készen. Szécsi-sziget előtt Kányavár, Lenti mögött Alsólendva, Egerszeg előtt Pölöske, mögötte Egervár, Szentgrót előtt Szentgyörgyvár, Zalavár előtt Keszthely állott.

2 5 ° Kanizsa elestével elkezdődött a Dél-Dunántúl zalai részének is rendkívül nyugtalan korszaka; a törökök ettől fogva szívósan arra törekedtek, hogy ezt a védelmi rendszert tönkre tegyék, és így a Bécs felé vezető akadályt kikapcsolják. Az ellenség tervszerűen fogyasztotta a Kanizsával szemben fekvő végvárak katonaságát, és mindenféle fogást és cselt megpróbált, hogy egy-egy végvárat megszerezhessen.

2 5 Az ellenség a harmadik védelmi vonal várai közé portyázásai során be-betört ugyan, de azokat már nem tudta elfoglalni. A török támadások nem egyszer sikertelenek voltak, illetőleg az ellenséget nagyobb kár érte, mint a megtámadott végbelieket. A GyőrPápa- Veszprém— Tihany -Keszthely-Kiskomárom— Zalaegerszeg váraiból álló védelmi vonal szilárdan kitartott.

2 s 2 Ujabb megpróbáltatást hozott e vidékre is a Bocskai-fölkelés. Némethy Gergely vezetésével 1605 májusában egy 4—5000 körül mozgó sereg érkezett a Dunántúlra. Katonai szempontból számíthatott nemcsak az itteni magyar végvári katonaságra, hanem még a kanizsai és fehérvári pasa segélyerőire is. 1605. augusztus 20-án az egyesült magyar-török had Némethy vezérlete alatt Szentgrótnál átkelt a Zalán, és Keszthely felé nyomult előre.

253 Perneszi György Keszthely várát átengedte Bocskainak. Mátyás főherceg ugyan október 5-én letartóztatta a kapitányt, de a vár 1608-ig nem tért vissza a király hűségére.

254 A nemességgel ellentétben a jobbágyok és a hajdúk a Dunántúlon is támogatták a mozgalmat, s szép számmal csatlakoztak Némethyhez.

2 5 5 Mátyás főherceg 1606. május 29-én tudtára adta Iván és Chiszar vajdáknak, akik 50—50 magyar darabonttal Keszthelyen teljesítettek szolgálatot, hogy őket Bakács Sándor kapitány alá rendelte. De Bakács mégsem juthatott egyhamar és békésen keszthelyi örökségéhez, melyből a Pethő-rokonság őt és feleségét, Pethő Katalint minden áron igyekezett kiforgatni. Az őrség egy része nem engedelmeskedett a rendeletnek, és Bakács bemenetelének fegyveresen ellenállt. Aki pedig hajlott az engedelmességre, azt kikergették a várból.

2 5 Végül is 1608 őszén II. Mátyás a keszthelyi kapitánnyá kinevezett Bakács Sándor segítségére küldte a győri, veszprémi és pápai seregeket, akik azután szabályos ostrommal foglalták el a várat.

2 5 7 Bakács II. Sándor (Sandrin) a Pethő Kristóf leányutód kezével örökölte a gersei Pethők Zala megyei várait és uradalmait, kinek a király 1622. augusztus 15-én érdemeire való tekintettel címújító és bővítő levelet adományozott, majd 1625. október 7-én neki 273