A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján
szehasonlításba valóban indokoltnak látszik, ha arra gondolunk, hogy korábbi lakatlan telkek időközben benépesülhettek. Solymosi természetesen gondolt arra is, hogy csak a lakott telkeket vegye figyelembe, és itt észrevette, hogy az 1488-as adótételek többnyire meghaladták az 1478-ban lakott telkek számát. A kivétel Dóba, Nagyberzseny és Torna volt. A különbséget azzal magyarázta, hogy míg a többi faluban tíz év alatt a lakatlan telkek aránya a lakottak javára módosult, a három faluban ellenkezőleg a lakott telkek száma fogyott. Ez a megállapítás is logikus, és egyáltalán nem vethető el százszázalékosan, viszont az sem lehet véletlen, hogy épp ez a három a somlói uradalomhoz tartozott. A cseszneki uradalomban összeírtak 205 lakott jobbágygazdaságot 1478-ban, 95 míg 1488-ban az uradalom 273 ftadót fizetett, következőleg ennyi jobbágyporta, tehát jobbágy gazdaság volt az uradalomban. 9 6 Ezek szerint tíz év alatt 1,33-szor több jobbágygazdaság élt itt, tehát 133%-os volt a gazdaságok növekedése. Bár az emelkedés az uradalom valamennyi falujánál kimutatható, mértéke településenként változó. Az emelkedés százalékarányos sorrendje a következő: Veim (115%), Berse (Börzse, 120%), Oszlop (124%), Nagy ré de (127%), Ácsteszér (135%), Vámhegy (138%), Csetény (141%), Girolt (142%), Szombathely (147%), Sikátor (170%). Az emelkedés valahogy összefügg a telekosztódással: a legkisebb emelkedési százalékot mutató Veim és Berse esetében csak negyedtelkeseket írtak 1478-ban össze, a következő Oszlop és Nagyréde is részben negyedtelkes volt, sőt esetleg nagyobb arányban is, mint az összeírásból következik: Oszlopon említenek ugyanis a maradványtelkek átszámításánál három féltelket, amelyek hat negyedtelket tesznek ki. A legnagyobb arányban emelkedő Sikátoron 1478-ban csak féltelkek voltak. Igaz, a következő Szombathely terjesen negyedtelkes volt. Elképzelhetőnek tartom ezért, hogy a féltelkesnek összeírt gazdaságok egy része már 1478-ban is valójában negyedtelkekből állt, vagy pedig 1488-ig váltak jogilag két gazdaságra, adóportára szét. Ebben az esetben az emelkedés aránya nem olyan magas, mint az összehasonlítás alapján. Valószínűtlennek látszik ugyanis, hogy egy évtized alatt — még a létrejött birtokosváltozást is beszámítva - egy harmaddal nőtt volna meg a jobbágygazdaságok száma. Ez annál kevésbé valószínű, hiszen amúgy is ebben az uradalomban volt a legkisebb a pusztásodás aránya. Elképzelhető továbbá, hogy az épp ebben az uradalomban olyan magas arányú irtásföldek járultak hozzá a látszólag magas gazdaságszaporulathoz. Amennyiben az irtásokat nem a telkesgazdák művelték meg, hanem az uradalom szempontjából zsellérnek tekinthető személyek, akkor elképzelhető, hogy nem lettek a telkes jobbágyok közt felsorolva. Az állami adózás azonban őket is elérte, és ezzel nőtt meg — látszólag — a gazdaságok száma. Ez ellen szól viszont, hogy az irtásföldek nagysága nem nő arányosan az 1488-as portaszám növekedéssel. Azt azonban majdnem biztosnak lehet venni, hogy a tíz év alatti gazdaságszám-növekedés egyes esetekben valóban az irtásokra megy vissza. Már említettem, hogy Solymosi a somlói uradalomhoz tartozó három falu 1478-as adatait is összehasonlította az 1488-as adólajstrommal, és az itteni eredmények eltérnek a cseszneki uradalomnál meghatározottaktól. 1488-ban 66 ft-ot fizettek a somlói uradalom Veszprém megyei falvai, míg 1478-ban 90 lakott jobbágygazdaságot írtak össze. 9 Itt tehát pontosan fordított a helyzet, mint a szomszéd cseszneki uradalomban: az 1478-as állapot 1,15-ször magasabb gazdaságszámot ad meg, mint amennyi 1488-ban adót fizetett. 1488-ban tehát az 1478-as összeíráshoz viszonyítva csak 73,3% gazdaság volt itt, így tehát több mint egy negyeddel csökkent a számuk, míg a cseszneki uradalomban több mint egy harmaddal nőtt. Az eltérés az egyes faluk között az arányt tekintve nem nagy: 1478-hoz képest 1488-ban Dobán 79%, Berzsenyben 70%, Tornán 69% gazdaság fizetett adót. Érdekes viszont, hogyha egész telekre számítjuk át a három faluban levő lakott és lakatlan telkeket, az így kapott szám szinte teljesen megegyezik az 1488-as lajstrommal. Mivel a telkek száma 61,5 volt, 1488-ban pedig 66 ft-ot fizettek, az emelkedés 107%. (Az egyes falvakban: Dóba 135%, Berzseny 102%, Torna 86%.) Dóba kiugrását talán az is magyarázhatja, hogy a szőlőtermelő faluban 1488-ban esetleg nem csupán telkes jobbágyokat adóztattak meg, hanem szőlőbirtokos zselléreket is. Bonyolítja a helyzetet, hogy a somlói uradalomnak 1498-ból fennmaradt az összeírása 98 , amelyből ugyan néhány település hiányzik: Táskánd, Gálosháza, Szentpéterháza, Martonfalva és Torna, Szentoldor viszont időközben puszta lett. Ez az összeírás a lakott telkeket (sessiones habitales) adja meg, tehát az 1478-as lakott gazdaságokkal és — legalábbis a Veszprém megyei falvak esetében — az 1488-as öszszeírással is összehasonlítható. Mivel Torna nem szerepel, így Berzseny és Dóba vethető össze három esetben tíz-tíz évi szakaszokban. Az 1478-ban öszszeírt lakott gazdaságokat 100-nak véve Berzsenynél 1488: 70, 1498: 100, Dobánál pedig 1488: 79,4, 1498: 120,6. Az előbbinél 1488-ban 30%-os esés történt, majd 1498-ban pontosan ugyanannyi jobbágy gazdaság található, mint húsz évvel azelőtt, az utóbbinál 1498 még túl is szárnyalja 1478-at. Az uradalom Vas megyei részében 1498-ban hét falut és az 1478 óta pusztává lett Szentoldort írták össze: az 1478-as itteni lakott gazdaságokat 100-nak tekintve 1498ban 86,6 kapunk. A bizonyára az 1490-es háborús események során elpusztult Szentoldor kivételével 91,1%. Falvanként más a kép : Vámospereszleg gazdaságainak száma 1498-ban 67,3%-ra esett, Varsányé 166,7-ra emelkedett. Dóba és Berzseny tehát beillik az uradalom képébe, csak az látszik valószínűtlennek, hogy tíz évenként ilyen mértékben változzon meg a jobbágygazdaságok száma. A somlói uradalom jobbágygazdaságszámának 1488-as esését talán nem is 217
