A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján

ket, mint a kenyerest, serest.) A négy mezővárosban azonban az arány magasabb: 25%, a falusias településeknél pedig 9%. A somlóvári uradalmi magas arány nélkül a falusi kézművességet még jelentéktelenebbnek kellene tartanunk. A mezővárosok között viszont Siklós adja ki a magasabb arányt: itt 30,8% volt kézműves, míg a hozzá tartozó uradalom falvaiban csak 4%. Más uradalmakban is magasabb a kézműves átlag az ottani mezővárosban, mint a falvakban. A kézművesség szakma szerinti megoszlása a következő az összeírt területen: 11 varga, 8 szabó, 6 kovács, 4—4 ács és szűcs, 3 takács, 2 molnár, l-l sütő, fazékgyártó, sarkantyúgyártó és kádár. A puszta telkeken — a somlói uradalom kivételével — kisebb volt a kézművesek aránya. Megoszlásuk itt is hasonló a lakott telkekéhez, egyetlen olyan mesterség, ami a lakottaknál nem mutatható ki egy serfőző az elpusztult Valkó megyei Nagy faluban. (Ha nem számítjuk iparosnak a siklósi uradalomban egy serest.) Bár nem szabad a Szécsi-rész kézműipari megoszlását automatikusan nyolccal beszorozva az egész uradalomkomplexus reprezentációs értékeként felvenni, hiszen valószínűleg véletlenül kerültek ezek a kézműves jobbágyok Szécsi részébe, két szempontból nagyon elfogadható következtetésekre jogosít fel. A mezővárosokban és a somlói uradalomban magasabb a többi településnél az arányuk, a kézműipar differenciálódottsága és fejlettsége alacsony.

80 Végül csak jelzésszerűen kell felhívni arra a figyelmet, hogy a Szécsi-rész anyaga településtörténeti adatokkal is szolgál. Ugyanis mind a lakott, mind a lakatlan telkek esetében pontosan megadja az összeírás ezek falun belüli helyét. Ebben az a fontos, hogy a Szécsi-részt döntő többségben egy tömbben szakították ki a falu területéből: mégpedig annak egyik végén. A falvak többsége e szerint — akár másutt az országban

8 l - soros-utcás falu volt. Az utcákon pedig teljesen vegyesen következtek egymás után lakott, lakatlan házak és teljesen puszta telkek. A Valkó megyei uradalmakban talán inkább lehet nem soros-utcás településekkel számolnunk. Itt amúgy is törpefalvakból állt az uradalom többsége. Egy esetben és nem Szécsi résznél, — érdekes megjegyzés olvasható. Podvovcia birtok három lakott telekből állt, de ezek messze álltak egymástól, (Jonge ab invicem"). Volt a „faluban" különben malom és kút is. Úgy látszik, hogy inkább tanyaszerű, vagy a német Weiler-eknek megfelelő településekkel kell itt számolnunk. A jelentősebb helységeket valami módon erődítették elsősorban a délvidéken. Siklós egy részét fal övezte: falon belüli és kívüli telkek fordulnak elő.

82 Más mezővárosoknál és mezővárosias fejlődésnek induló településeknél ,,falla"-nek nevezett sáncot említ az összeírás: itt is vannak telkek belül és kívül. Ezek Gara, Szentlőrinc, Csörög és Sárád, valamennyi egyben uradalmi központ is volt. Végül a Valkó megyei Apátin és a csörögi uradalomhoz tartozó Toronyalján árkokról hallunk. Végül a népességről csak annyit: a somlói és a cseszneki uradalom lakossága a jobbágynevek tanúsága szerint valószínűleg színmagyar lehetett. Döntő többségben magyar a siklósi uradalom népe is, bár itt délszlávok is éltek. „Tóth" vezetéknevű személyek a Szécsi rész lakosságának 7,3%-át tették ki, és hogy ezek valóban szláv származásúak voltak, az olykor a keresztnevükből is kiderül: pl. Siklóson Gywra Thot esetében, aki különben Ács Mihállyal, Hajnal Jakabbal, Kaputartó Ágostonnal és Varga Ferenccel lakott közös telken. A Valkó megyei uradalmak zöme szláv eredetű lakossággal rendelkezett, talán Vicsadal mezőváros, valamint Apáti és Földvár részben magyar. A szerémségi Csörög mezőváros inkább magyar nyelvűnek látszik, de a falvakban szlávok éltek. Teljesen szláv a pozsegai falvak lakossága, míg a csongrádiaké színmagyar. Magyar a bácsmegyei falvak lakosságának többsége is, kisebb szláv nyomokkal. A temesi Sárád maga színmagyar, de a hozzá tartozó falvakban talán szláv többség lehetett. Úgy látszik tehát, hogy délről nőtt a szláv népesség expanziója, a mezővárosok, és mezővárosiasodó helységek azonban még részben vagy egészben magyarok maradtak. Tanulságok és következtetések. A Garai—Szécsi osztálylevél legfontosabb tanulsága az urbariális jellegű összeírások megbízhatatlansága, legalább is a telekpusztásodás és a telekosztódás szempontjából. A jobbágytelek, mint földesúri adóegység

83 ugyan egy falun belül a jelek szerint azonos nagyságú tartozékokkal rendelkezett, de ez még ugyanazon uradalmon belül sem volt általános. Ennek ellenére a felosztás szigorúan egész telekre átszámítva történt, bár a különböző gazdasági erejű és különböző arányban osztódott telkeken különböző számú család élt. Ugyanez történt a puszta telkek esetében is. Itt persze előfordulhatott, hogy a puszta telek tartozéka időközben eltűnt, talán a szomszédokéhoz került. A Veszprém megyei Sikátoron pl. Szécsi kap egy teljesen puszta féltelket, amelyen egykor Sipos György lakott, de amelyhez sem szántó, sem rét, sem kaszáló nem tartozott. Ezért Szécsit egy másik puszta telekből, amely Garainál maradt, kárpótolták.

8 4 Ha a Garai uradalmak összeírása és a Szécsi-rész összevetése arról tájékoztat, hogy a pusztásodás és a telekosztódás mértéke a valóságban kisebb az összeírtnál, ugyanez a Szécsi-rész azt is mutatja, hogy olykor résztelken is kell több családdal számolnunk. Mindjárt meg kell jegyezni, hogy ez nem volt a Garaibirtokok különlegessége, és ha Szabó István figyelembe vette volna a Szécsi-részből lev< nható következtetéseket, a többi hasonló adatot már ő is jól értelmezhette volna. Erre a legjobb példa a világosi uradalom. 215