A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata

IV. László a Keszőnek nevezett udvarnoki birtokot malmaival, szőlőivel, minden egyéb tartozékával együtt a Rátót nembei Gyulafi „Magister Gyula fi­lms comiti Balduini juvenis nostri"-nak adományozza hű szolgálataiért, melyet atyjának, V. Istvánnak és neki tett. Amikor István meghalt, a cseh király ki­használva László kiskorúságát, elfoglalta Győr várát. Ennek visszafoglalásánál Gyula vitézül harcolt, István nevű fivére pedig - több harcosukkal együtt - elesett. Gyula a megtorló hadjárat során is hősiesen küzdött, különösen a csehországi Laa vára ostromakor, s mind­ezekért adományozza neki a király Keszőt. Birtokába Literi György királyi ember és a veszprémi káptalan iktatja be. - WERTNER, 1903. 127-128. Az 1300. június 24. előtti eseménnyel pedig МАК A Y Béla ismertet meg bennünket: Gyula fia, Demeter mester is a környék egyik, hatalmaskodásairól ismert ura volt. Miután elpusztította a veszprémi egyház Berend, Fájsz, Vámos, Kál, Deáki falvait, a fehérvári káptalan előtt saját magát kötelezte 110 márka fizetésére. „Egy neki tulajdonított hatalmaskodást azonban Demeter úr nem vállalt magára." Kölcsönösen válasz­tott bírák előtt - egyrészről a veszprémi egyház, másik részről Demeter, kinek itt Chabe nevű, Chabanch (Csobánc)-i várnagya is szerepel - kilenced magával megesküdött arra, hogy Tapolcai Lőrinc fia Lőrinc tihanyi várnagy tudta és beleegyezése nélkül támadta meg az ő szolgáival Kál falut, ugyanis Lőrinc a szolgákat a király más hűtlen embereinek megbün­tetésére kérte tőle. - МАКА Y, 1913. 120. 298. KRISTÓ, 1983. 265. 299. Lm. 265., 267. 300. Veszpr. reg. 163. 301. Lm. 164. 302. Az alább írottakban korántsem a történeti kutatásaink által kellően még nem tisztázott „Turul-kérdésben" kívánunk most állást foglalni, hisz ezt a dolgozat témá­ja sem követelheti meg-, témánk kifejtése érdekében csak a legszükségesebb irodalomra fogunk majd érin­tőlegesen hivatkozni. 303. IdézLNÉMETH, 1931. 386. 304. Lm. 373. 305. MÁTYÁS, 1/2. 62. BOLLÖK János fordításában: „Etele király címere, amelyet pajzsán viselt, egy ma­dárhoz hasonlított - magyarul turul a neve -, fején koronával." - BOLLÓK, 1984. 124-125. 306. GOMBOS, 1938. 2143. 307. lm. 2154. 308. HORVÁT, 1820. 62-63. 309. BELITZKY, 1938. 145-146. 310. GYÖRFFY,1958. 14. 311. Az előzőeken kívül v. ö. még: ERDÉLYI, 1922. 78., általában: NAGY, 1883. 29-33., THURY, 1886. 124-126. 312. KARÁCSONYI, III. 116-117. 313. WERTNER, 1907. 127-128. 314. GYÖRFFY, 1963. 644. passim; mint nemzetségnév­ről ír róla legutóbb - Turoly címszó alatt - KRISTÓ­MAKK-SZEGFÜ, 1974. 45. 315. BENDEFFY, 1945. 324. 316. HOLUB, 1933. 344. 317. 1251 :ÁUO. VII. 330., 1256: ZO. 1.30. 318. Többek között: 1338: „. . . magistris Andrea Lauren­cio et Turul filiis Sol nobilibus de Kukut ..." - ZO. I. 340., 1374: Keukwth-i Turul Veszpr. reg. 272., 1388: Johannes filius Turul de Kukuth - TT. 1908. 552., 1401: Johannes dictus Turul - ZO. II. 307. Nagy valószínűség szerint valamennyien az Atyusz­nemzetségből. 319. R.KISS, 1932. 30. 320. CZIMER, 1914. 17. 321. Veszpr. reg. 274, valamint VPL. Tapolca 13(1375). 322. Lásd az előző jegyzetet. 323. GYÖRFFY, 1963. 576. 324. Lm. 664. 325. A már említetteken kívül - lásd a 201. jegyzetet. - itt mondok köszönetet KU BIN Y I Andrásnak az írott történelem forrásainak fordításában nyújtott segítségéért, ugyanakkor RÓKA Lajosnak a fotók, ERDÉLYI Balázsnak, BARNA Péternek és ZUGOR Zoltánnak pedig a dolgozatot illusztráló rajzok elké­szítéséért. Végezetül köszönetet mondok fiaimnak, Zoltánnak és Zsoltnak, akik immáron második nyári vakációjukat töltötték nem kis munkát végezve a tapolca-templomdombi ásatásokon. ZOLTÁN TÖRÖCSIK ÜBERLICK DER GESCHICHTE VON TAPOLCA IM XIII-TEN JAHRHUNDERT Der Verfasser beschäftigt sich in seiner Studie mit der Geschichte einer der im Spätmittelalter bedeutendsten Landstädte des Balaton-Oberlandes, Tapolca (vergl. Törőcsik, 1985 a.) vor dem XIII-ten Jahrhundert, vor allem aufgrund schriftlicher Quellen, aber er liefert - in hypothetischer Weise - auch Beiträge aufgrund der Ergebnisse der archäo­logischen Ausgrabungen, die nun schon seit drei Jahren auf dem Templomdomb (Kirchenhügel) von Tapolca durchge­führt werden. Das Wort Tapolca stammt aus der pannonischen slowe­nischen Sprache, die Siedlung wird einst ihren Namen von dem hier auf die Oberfläche brechenden gleichnamigen Bach bekommen haben, der den hiessigen See mit gleichwarmem Wasser versorgt. Der Name des Ortes taucht in schriftlicher Form zum ersten Mal am Ende des XII. Jahrhundert in einer vom Béla III. stammenden Urkunde, die auf 1182-84 da­tiert werden kann, in Form von Topulza auf. Laut der Beur­kundungen begann Béla III. in dem historischen Komitat Zala - so auch im Balaton-Oberland - die ehemaligen Be­sitze der Geschlechter von Vérbulcsu oder lAd an seine Anhänger zu verteilen. Das erwähnte Geschlecht hat diese Besitze fast zwei Jahrhunderte vorher wegen seiner Teilnah­me am von Koppány gegen St. Stephan I. geführten Auf­stand verloren. Der Verfasser versucht - sich auf schrift­liche Daten berufend - zu beweisen, dass die Besitze des Geschlecht Vérbulcsu in der unmittelbaren Nähe von Tapolca, tier Abtei in Pannonhalma, dem Veszprémer Bischof, später Domkapitel und den Geschlechten Atyusz und Tomaj als königliche Gabe zugeteilt wurden, selbst­verständlich mit Ausnahme der auch weiterhin im Besitz des Königs bleibenden Territorien, zu denen bis Anfang des XHI-ten Jahrhunderts auch Tapolca gehört haben muss. 194

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom