A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata

ratos (Budae, 1841.) с. munka (Tab. IX. 250.) közli az érme meghatározását. Ezek szerint a pénzérme IV. (Kun) László (1272-1290) dénára. A bizonytalankodás oka nyilvánvalóan a XIII. század második felében Magyarországon használatos - sőt, vert — ún. bécsi fillérekhez (hellerekhez) való hasonlatossága, súly tani és formai szempontokból egyaránt." 196. V. ö. a 133. jegyzettel, valamint CSÁNKI, 1897. 25., BÉKEFI,1907. 181. 197. V. ö. VPL. A 8/2. Visitationes Canonicae Districtus Tapolczensis 1745. 11., valamint RÓMER Flóris kéziratos útinaplója alapján: MRT. I. 160. A templom feltételezhetően a jelenlegi Damjanich utca (volt Miklós utca) 1. sz. alatti ház helyén állhatott. 198. A ma is létező két malom mind a középkorban, mind az újkorban oklevelesen jól adatolható. 199. VPL. Miscellanea 2 (1280.), HOLUB, 1933. 862., GUTHEIL, 1977. 239. 200. MRT. I. 160., 49/2 lelőhely. 201. Az ásatásokat e sorok írója vezeti, munkatársai konzulensi minőségben - KOZÁK Károly, SÁGI Károly és UZ SO KI András. A műszaki vezetés és romkonzerválás irányítója ÉRDÉL YI Balázs. A mindennapi munka szervezését és irányítását immáron harmadik éve - brigádvezetői minőségben - TOREK Y András és POLUSA IJszló látják el. Valamennyijüknek köszönetet mondunk a közreműködésért és önzetlen segítségért. Ugyancsak itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy helyszínen adott értékes tanácsaiért köszönetet mondjunk SELMECZI lÁszlónak, valamint BÓNA István és KUBINYI András egyetemi tanároknak. 202. A templom egy 7 774-ben készült alaprajza a gótikus sekrestyét még létezőként ábrázolja {VPL. Conscriptiones Proventuum Parochialium, Fasc. II, No. 28.). Valószínű /572-ben, a „szürke nénék" (irgalmas nővérek) Szent Vince zárdájának építésekor bontották el. 203. V.ö.ENTZ, 1971.64-66. 204. A freskó foalakjanak Zsigmonddal való azonosítását elsősorban Richentali Ulrich krónikájának Zsigmondábrázolására („Zsigmond király és kísérete a konstanzi zsinaton") alapozzuk. A freskót a tapolcai r. kat. plébánia felkérésére az Országos Műemléki Felügyelőség restauráltatta. Jelenleg a tapolcai Pedagógiai Gyűjtemény „Adalékok Tapolca történetéhez az 1984-85. évi templom-dombi ásatások alapján" c, időszaki kiállításában látható. 205. RÓMER Flóris az alábbiakat írja a Szent Kristóf ábrázolásokról: „Alig van az átmeneti kortól kezdve régibb templom, melynek külső falai valamelyik, bár nem határozott, helyén ezen szentnek, leggyakrabban elmosódott óriásképével, nem találkoznánk. Az északi falakat kivéve, mindenütt feltalálható, rendesen a bejárásoknál, gyakran azon a falon, amely a falu felé nézett, melyhez a templom tartozott, hogy a templomba-menők azt kénytelenek legyenek látni, s így azon a napon, melyen látták, szörnyen, elkészületlenül meg ne haljanak. (RÓMER, 1874. 15.). Majd: ,,. . . képe mindig arra tekint, a merre a híveknek a templomba kellett jönniök, úgy, hogy a Sz. Kristóf elhelyezéséről rendesen a régi helység fekvésére vonhatunk következtetést . . ." (RÓMER, i. m. 126.). Környékünkön Szent Kristóf ábrázolása megtalálható még az aszófői és ecséri templomok falain (RÓMER, i. m. 98., 106.), a sort BÁLINT Sándor Alsódörgicse (elpusztult), Kővágóörs (nyomokban) és Lovasberény templomaival egészíti ki (BÁLINT, II. 92.), ugyanakkor ezt írja: „Gyökérverésében elsősorban akkori (értsd: XIV-XV. századi - TZ.) német polgárságunknak van jelentős szerepe . . . Hazai tiszteletének is a gótikus jámborság, főleg a XIV-XV. század szakrális romantikája a melegágya." - BÁLINT, i. m. 91. 206. A szóbanforgó román kori fal gótikus bővítményektől való elválasztását és helyreállítását az Országos Műemléki Felügyelőség végezte el az 1970-es évek legvégén, a munkálatokról azonban közelebbit nem tudunk, ugyanis a kutatási dokumentáció köteles példányát a területileg illetékes Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság a mai napig még nem kapta meg. 207. 1217/1272: ZO. I. 69., 1280: VPL. Miscellanea 2 (1280.), 1290: ZO. 1.99-100. 208. VPL. Miscellanea 2 (1280)., GUTHEIL, 1977. 239. 209. ZO. I. 99-100., VPL. Tapolca 13 (1375)., Veszpr. reg. 274. 210. V. ö. a 147. jegyzettel. 211. V. ö. a 196. jegyzettel. 212. Feltételezésünk igazolását csak a jelenlegi r. kat. plébániatemplom megkutatása tenné lehetővé. Talán erre a templom gáz (padló-)fűtése kialakításakor lehetőségünk nyílik a közeli jövőben. 213. V. ö. a 198. jegyzettel, valamint ZO. I. 69. 214. Az ismertetett kerámia meghatározását SÁGI Károly végezte el, akinek ezúton is köszönetet mondunk az önzetlen segítségért. Az elöl álló számsorokkal a leltári számokat, M-mel pedig a magasságot jelöltük. 215. A leírásban szereplő sírok, épületmaradványok és védművek nem Árpád-koriak, csupán az előkerült kerámia közelebbi helymeghatározására szolgálnak. 216. A három, általunk X-XI. századinak meghatározott cserépről leltárkönyvünk az alábbiakat tartalmazza: 8. ábra, 1. kép: 85.29.1. Edénytöredék, homokkal soványított, hullámvonal-köteggel díszített barnás színű edényből. M: 2,2 cm. A 2. szelvényből, a 14. sír lábfejének környékéről, 80-85 cm. mélységből. 8. ábra, 2. kép: 85.29.2. Edénytöredék, homokkal soványított, hullámvonal-köteggel díszített barnás színű edényből. M: 2,3 cm. A 2. szelvényből, a 14. sír lábfejének környékéről, 85. cm. mélységből. 8. ábra, 3. kép: 85.24.1. Edénytöredék, homokkal soványított, vékonyfalú, vöröses színű edényből. Külső oldalán hullámvonal-köteg. M: 3,3 cm. A 2. szelvényből, a 10. sír koponyája közeléből, 30 cm. mélységből. 217. V. ö. a 214. jegyzettel. 218. Az edény leltári száma: 86.45.17. Leírása: könnyű kézikorongon készült, kaviccsal soványított fazék, kívül szürkésbarna, távol fekvő, párhuzamos árkolásokkal díszítve. M: 22,7 cm, száját mérő: 17,2 cm, fenékátmérő: 17,4 cm. A 16. szelvényből, a temetőfal Ny-i oldaláról, az ún. „sacrarium" mögül, 90 cm. mélységből XII—XIII. sz. Gipsszel kiegészítve. 219. V.o. a 197. jegyzettel. 220. Nem tudunk azonban semmi bizonyosat arról, hogy Tapolcát, s közvetlen környékét a tatárjárás eseményei érintették-e? Jelentős útvonal(ak) melletti fekvése erre lehetőséget adhatott, s ezt támasztaná alá az alábbi - számunkra rendkívül szűkszavú - információ is: „Tapolcán egy alap ásása alkalmával találtak nagyobb mennyiségű frisachi ezüstérmet. Közülük mindössze 4 db. került a MNM-be, a többiről mit sem tudunk." - AÉ. 1871. 45-46. GEDA

I István a XIII. század első felében beáramlott nyugati pénzekről így a friesachi dénárokról - viszont ezt írja: „E korszak leletei szinte kivétel nélkül az 1241-es tatárbetöréssel hozhatók kapcsolatba . . . hiszen mindenki elrejtette az éppen tulajdonát képező értékét, pénzét." - G ED AI, 1969. 254. 221. HOLUB, 1929. 214., NAGY, 1934. 14-15., KOGUTOWICZI. 303. 222. V. ö. a Szent Miklós templom egykori, s feltételezett helyéről leírottakkal, illetőleg a 197. jegyzettel. 223. GUTHEIL, 1977.215. 224. VERESS, 1985. 606. 192