A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata

225. ZO. 1.427-428. 226. BORSOS, 1904. 42. 227. V. ö. a 156., 169. és a 171. jegyzetekkel. 228. SZAMOTA István írja: „A középkorban az országuta­kat hadútnak, király útjának, öttevényútnak, vásáros útnak stb. nevezték, ezeken kívül az egész országban voltak még az úgy nevezett sóutak, melyeken a folyók­tól távolabbra eső' vidékekre a sót széthordták, az ilyen utak nevében maradt fönn a „só" szónak legrégibb alakja."- SZAMOTA, 1895. 163. 229. MAKAY, 1913. 127. 230. ZO. 1.609. 231. ZO.1.417. 232. OL. Dl. 7647. 233. VPL. Tapolca 4 (1422). 234. 1459: ZO. II. 575., CSÁNK1, 1897. 26., BÉKEFI, 1907. 288., 1466: HOLUB, 1933. 862., 1470: ZO. 11.592. 235. GLÁSER, 1929.164. 236. Lm. 258. 237. Lm. 260. 238. Lm. 265. 239. Lm. 144. 240. Lm. 280. 241. Lm. 280. 242. Lm. 280-281. 243. Lm. 280. 244. ZO. 1.473. 245. HOLUB. 1917. 246. 1328: FEJÉR, VIII/4. 651., MÁLYUSZ, 1953. 177., 1343: FEJÉR, IX/7. 91., MÁLYUSZ, 1953. 177., 1378: CSÁNKI, 1897. 26., 1404: ZSO.II/1. 369. 247. GLÄSER, 1929. 145., 142. 248. V. ö. a 242. jegyzettel. 249. Idézi ERDÉLYI László - PRT. I. 88. 250. ZO. I. 69., v. ö. a 134. jegyzettel. 251. ZO. I. 100. 252. ,,. . . decimé tributi fori dicte ville Thaplicha, quam dominus episcopus nomine iuris sui requirit . . ." ­lásd az előző jegyzetet. 253. „. . . decimam tributi ipsius fori nos eidem domino episcopo resignabimus et restituemus habendam te­nendam et pariter possidendam, prout predecessores sui possedisse et habuisse ab antiquo de iure dinos­cuntur ..." - lásd az előző jegyzetet. 254. V. ö. a 220. jegyzettel. 255. A lelet a bécsi dénárokon kívül még IV. Béla 42 db szlavón dénárát és V. István 14 db. ugyanezen dénárát tartalmazta - GEDAI, 1983. 65-66. 256. 1332: Veszpr. reg. 102., BOLLA, 1984. 40., 1378: CSÁNKI, 1897. 26., PRT. II. 551., 1389: VPL. Ké­zi in comitatu Zaladiensi 6 (1389), 1427: PRT. VIII. 464., 1466: VPL. Gyulakeszi 39 (1466). 257. V. ö. 171. jegyzettel. 258. V.o. 197. jegyzettel. 259. BÁLINT, 1.33. 260. 1327: ,,. . . Paulus sacerdos de Turulthapolcha . . ."­ZO. I. 203. 261. 1347: Veszpr. reg. 163., 164., 1353: Veszpr. reg. 181., 1363: HOLUB, 1933. 861. 262. Itt mondunk köszönetet KUBINYI Andrásnak, aki erre a helyszínen felhívta figyelmünket. 263. ,,. . . quod si cum repatriare non contingat vei rever­sus liberos non habeat, extunc villa Topulcha totalis pro satisfaccione damni in ius et proprietatem Vesp­rimiensis ecclesie devolvatur per eandem perpetuo possidenda." - ZO. I. 69., valamint v. ö. a 130. jegy­zettel. 264. V. ö. a 127. és 128. jegyzetekkel. 265. ZO. 1.99-100., valamint v. ö. a 251. jegyzettel. 266. Lm. 99. 267. V. ö. a 252. és 253. jegyzetekkel. 268. Lm. 100. 269. BOLLA, 1983.218. 270. ,A dusnokok vagy torlók (dusnici, exequiales, obse­quiatores), kiket gazdájuk végrendeletileg lelkiüdvös­ségéért szabadított fel és valamelyik egyháznak ha­gyományozott, csak bizonyos meghatározott, gyakran az úrbéres szabadokénál is könnyebb szolgáltatással tartoztak az egyháznak". - HÓMAN 1912. a. 78. Továbbá: „. . . így hívták tudvalevó'leg az olyan földe­ket, amelyeket valaki lelki üdvösségére való tekintet­ből hagyott valamely egyházra, a rajtuk élő szolgákat pedig az egyház szolgálatára. Az ilyen szolgákat nevez­ték szlávosan dusnik-oknak, dusnokoknak, régi magyar nyelven pedig torlók-nak, mintegy a halotti torhoz, végtisztességhez vagy végrendelethez tartozóknak." - NAGYFALUSSY 1941. 24., valamint BOLLA 1983. 218-219. 271. Bertalan 1226-1244 között volt veszprémi püspök. 272. Teljes joggal feltételezve azt, hogy Turul comes Ta­polcát II. Andrástól örök jogon („perpétua heredi­tas") nyerte, így nem csupán az adományost és egyenes ági leszármazottait, de fitestvére férfi leszár­mazottait is megillette - tk. az ó'si, nemzetségi jog alapján - a birtok öröklésének joga. 273. Amennyiben feltevésünk igaz, úgy a torlót jelölő szláv dusnok szó adta a Pacsa melletti település nevét is, ezek szerint Turul végrendeleti adománya után, a XIII. század 30-as éveiben. 274. ZO.I.100. 275. Idézi: KRISTÓ, 1983. 241. 276. Lm. 255. 277. Lm. 251. 278. GUTHEIL, 1977. 224-243. 279. Lm. 238. 280. Lm. 239. 281. „. . . tarn dictae villae, quam totius provinciáé de eadem ..." - VPL. Miscellanea 2 (1280). 282. Lásd az előző jegyzetet. 283. V.o. a 209. jegyzettel. 284. Lásd a 278. jegyzetet. 285. Zo.1.100. 286. Az 1274-es oklevél ismertetésekor már érintettük személyét. Egyébként HOLUB tévesen „László comes pohárnokmesterről" ír - HOLUB, 1929. 81. 287. KARÁCSONYI II. 437-439. 288. KRISTÓ, 1983. 212. 289. V.o. a 147. jegyzettel. 290. Lásd az előző jegyzetet. 291. Többek között: 1344: Veszpr. reg. 160., 1414: VPL. Tapolca 2(1414)., 1422: VPL. Tapolca 4(1422). 292. A szigligeti vár történetének ezidőtájt lejátszódó ese­ményeiről az alábbiakat írja HOLUB József: „A XIII. század második felében valamiképp idekerültek a pöki premontrei monostor egyházi szerei, amelyeket azután Péter püspök (1275-1289) Szigliget vára el­foglalása alkalmával („tempore occupationis castri Zugliget") Veszprémbe vitetett, s amelyek 1308-ban kerültek vissza Pókra ... A Móriczhidai-család а Рок nemből való volt, s így valami kapcsolatnak már ekkor kellett lennie e nemzetségnek a várral, amikor monos­torának kincseit idehozták a XIII. század második fe­lében." - HOLUB 1933. 831., Nos, ez a „kapcsolat" azzal magyarázható, hogy 1274 után Miklós vajda és fivérei kezére került az addig királyi birtokban lévő vár. 293. GUTHEIL, 1977.231. 294. GEDAI, 1983. 66. 295. ZO.1.100. 296. FEJÉR IX/7. 728-730, WERTNER, 1905. 182., PRT. X. 31., 139., MAKAY, 1913. 120. 297. A Rátót-nembeli Gyulafiak Tapolca környéki birto­káról WERTNER Mór tájékoztat: 1274. május 23: 193

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom