A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata
225. ZO. 1.427-428. 226. BORSOS, 1904. 42. 227. V. ö. a 156., 169. és a 171. jegyzetekkel. 228. SZAMOTA István írja: „A középkorban az országutakat hadútnak, király útjának, öttevényútnak, vásáros útnak stb. nevezték, ezeken kívül az egész országban voltak még az úgy nevezett sóutak, melyeken a folyóktól távolabbra eső' vidékekre a sót széthordták, az ilyen utak nevében maradt fönn a „só" szónak legrégibb alakja."- SZAMOTA, 1895. 163. 229. MAKAY, 1913. 127. 230. ZO. 1.609. 231. ZO.1.417. 232. OL. Dl. 7647. 233. VPL. Tapolca 4 (1422). 234. 1459: ZO. II. 575., CSÁNK1, 1897. 26., BÉKEFI, 1907. 288., 1466: HOLUB, 1933. 862., 1470: ZO. 11.592. 235. GLÁSER, 1929.164. 236. Lm. 258. 237. Lm. 260. 238. Lm. 265. 239. Lm. 144. 240. Lm. 280. 241. Lm. 280. 242. Lm. 280-281. 243. Lm. 280. 244. ZO. 1.473. 245. HOLUB. 1917. 246. 1328: FEJÉR, VIII/4. 651., MÁLYUSZ, 1953. 177., 1343: FEJÉR, IX/7. 91., MÁLYUSZ, 1953. 177., 1378: CSÁNKI, 1897. 26., 1404: ZSO.II/1. 369. 247. GLÄSER, 1929. 145., 142. 248. V. ö. a 242. jegyzettel. 249. Idézi ERDÉLYI László - PRT. I. 88. 250. ZO. I. 69., v. ö. a 134. jegyzettel. 251. ZO. I. 100. 252. ,,. . . decimé tributi fori dicte ville Thaplicha, quam dominus episcopus nomine iuris sui requirit . . ." lásd az előző jegyzetet. 253. „. . . decimam tributi ipsius fori nos eidem domino episcopo resignabimus et restituemus habendam tenendam et pariter possidendam, prout predecessores sui possedisse et habuisse ab antiquo de iure dinoscuntur ..." - lásd az előző jegyzetet. 254. V. ö. a 220. jegyzettel. 255. A lelet a bécsi dénárokon kívül még IV. Béla 42 db szlavón dénárát és V. István 14 db. ugyanezen dénárát tartalmazta - GEDAI, 1983. 65-66. 256. 1332: Veszpr. reg. 102., BOLLA, 1984. 40., 1378: CSÁNKI, 1897. 26., PRT. II. 551., 1389: VPL. Kézi in comitatu Zaladiensi 6 (1389), 1427: PRT. VIII. 464., 1466: VPL. Gyulakeszi 39 (1466). 257. V. ö. 171. jegyzettel. 258. V.o. 197. jegyzettel. 259. BÁLINT, 1.33. 260. 1327: ,,. . . Paulus sacerdos de Turulthapolcha . . ."ZO. I. 203. 261. 1347: Veszpr. reg. 163., 164., 1353: Veszpr. reg. 181., 1363: HOLUB, 1933. 861. 262. Itt mondunk köszönetet KUBINYI Andrásnak, aki erre a helyszínen felhívta figyelmünket. 263. ,,. . . quod si cum repatriare non contingat vei reversus liberos non habeat, extunc villa Topulcha totalis pro satisfaccione damni in ius et proprietatem Vesprimiensis ecclesie devolvatur per eandem perpetuo possidenda." - ZO. I. 69., valamint v. ö. a 130. jegyzettel. 264. V. ö. a 127. és 128. jegyzetekkel. 265. ZO. 1.99-100., valamint v. ö. a 251. jegyzettel. 266. Lm. 99. 267. V. ö. a 252. és 253. jegyzetekkel. 268. Lm. 100. 269. BOLLA, 1983.218. 270. ,A dusnokok vagy torlók (dusnici, exequiales, obsequiatores), kiket gazdájuk végrendeletileg lelkiüdvösségéért szabadított fel és valamelyik egyháznak hagyományozott, csak bizonyos meghatározott, gyakran az úrbéres szabadokénál is könnyebb szolgáltatással tartoztak az egyháznak". - HÓMAN 1912. a. 78. Továbbá: „. . . így hívták tudvalevó'leg az olyan földeket, amelyeket valaki lelki üdvösségére való tekintetből hagyott valamely egyházra, a rajtuk élő szolgákat pedig az egyház szolgálatára. Az ilyen szolgákat nevezték szlávosan dusnik-oknak, dusnokoknak, régi magyar nyelven pedig torlók-nak, mintegy a halotti torhoz, végtisztességhez vagy végrendelethez tartozóknak." - NAGYFALUSSY 1941. 24., valamint BOLLA 1983. 218-219. 271. Bertalan 1226-1244 között volt veszprémi püspök. 272. Teljes joggal feltételezve azt, hogy Turul comes Tapolcát II. Andrástól örök jogon („perpétua hereditas") nyerte, így nem csupán az adományost és egyenes ági leszármazottait, de fitestvére férfi leszármazottait is megillette - tk. az ó'si, nemzetségi jog alapján - a birtok öröklésének joga. 273. Amennyiben feltevésünk igaz, úgy a torlót jelölő szláv dusnok szó adta a Pacsa melletti település nevét is, ezek szerint Turul végrendeleti adománya után, a XIII. század 30-as éveiben. 274. ZO.I.100. 275. Idézi: KRISTÓ, 1983. 241. 276. Lm. 255. 277. Lm. 251. 278. GUTHEIL, 1977. 224-243. 279. Lm. 238. 280. Lm. 239. 281. „. . . tarn dictae villae, quam totius provinciáé de eadem ..." - VPL. Miscellanea 2 (1280). 282. Lásd az előző jegyzetet. 283. V.o. a 209. jegyzettel. 284. Lásd a 278. jegyzetet. 285. Zo.1.100. 286. Az 1274-es oklevél ismertetésekor már érintettük személyét. Egyébként HOLUB tévesen „László comes pohárnokmesterről" ír - HOLUB, 1929. 81. 287. KARÁCSONYI II. 437-439. 288. KRISTÓ, 1983. 212. 289. V.o. a 147. jegyzettel. 290. Lásd az előző jegyzetet. 291. Többek között: 1344: Veszpr. reg. 160., 1414: VPL. Tapolca 2(1414)., 1422: VPL. Tapolca 4(1422). 292. A szigligeti vár történetének ezidőtájt lejátszódó eseményeiről az alábbiakat írja HOLUB József: „A XIII. század második felében valamiképp idekerültek a pöki premontrei monostor egyházi szerei, amelyeket azután Péter püspök (1275-1289) Szigliget vára elfoglalása alkalmával („tempore occupationis castri Zugliget") Veszprémbe vitetett, s amelyek 1308-ban kerültek vissza Pókra ... A Móriczhidai-család а Рок nemből való volt, s így valami kapcsolatnak már ekkor kellett lennie e nemzetségnek a várral, amikor monostorának kincseit idehozták a XIII. század második felében." - HOLUB 1933. 831., Nos, ez a „kapcsolat" azzal magyarázható, hogy 1274 után Miklós vajda és fivérei kezére került az addig királyi birtokban lévő vár. 293. GUTHEIL, 1977.231. 294. GEDAI, 1983. 66. 295. ZO.1.100. 296. FEJÉR IX/7. 728-730, WERTNER, 1905. 182., PRT. X. 31., 139., MAKAY, 1913. 120. 297. A Rátót-nembeli Gyulafiak Tapolca környéki birtokáról WERTNER Mór tájékoztat: 1274. május 23: 193