A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata

169. V. ö. a 156. és 171. jegyzetekkel; itt is a „Vásárosút" Balatonpartról felfutó, a Szentgyörgy-hegy keleti lábánál húzódó, Tapolcára tartó szakaszát sejtjük. 170. Talán célzás az Eger-patak e szakasza nagy kiterjedésű, mocsaras vizére. 171. Vásárosút - nyilván a tapolcai heti vásárokról (lásd majd alább részletesen is) kaphatta nevét. Itt a Szentgyörgyhegy nyugati lábánál húzódó szakaszáról lehet szó. Az oklevelet közreadó RÓMER Flóris megjegyzi, hogy a Szentgyörgyhegy nyugati részén ma is van egy szabad tér, melyet Vásártérnek hívnak (RÓMER, 1865. 109.); valóban lehetett itt a későbbi, XIVXV. századi megyei és országos vásárok, valamint a megyei közgyűlések színhelye, de nem a XIII. századi heti vásároké. Mi egyébként a „Vásárosutát" a tapolcai „sóút" egy szakaszának is tartjuk. (A szegedi sókamarától a madocsai réven keresztül Simontornyáig vitt az út, innen Ozorán, majd a császtai réven - ma: Révfülöp - keresztül Badacsonytomaj érintésével futott be Tapolcára. - V. ö. GLÁSER, 1929. 270.). 172. Azaz a Szentgyörgyhegy nyugati lábánál - a mai Hegymagas község felől - kezdték meg a határjárást. 173. V. ö. a 145. jegyzettel. Nem ismerjük e földrajzi név megfejtését. 174. Papútalja. (Talán ez is összefüggésben van az 58. és 176. jegyzetekkel). 175. Holdvilág szőlőfő. 176. Csőm szőlőfő. V. ö. az 58. jegyzettel. 111. Bár itt RÓMER lábjegyzetben az alábbiakat írja: „Sz.-Keresztről nevezett kápolna ma is létezik a szőlők között a kis-apáthi határban" (RÓMER, 1865. 109.), itt valószínű, nem erről a Szent Kereszt-kápolnáról van szó. A RÓMER által említett Szent Keresztkápolna azonos lehet azzal a kápolnával, amelyet a pannonhalmi apát 1245. szeptember 26 előtt építtetett, ekkor ugyanis a veszprémi püspök bepanaszolja az apátot a római Szentszék előtt, mert a kápolna építése egyházmegyéjében tudtán és akaratán kívül történt (MREV. I. 122-123., PRT. 77., BÉKEFI, 1907. 141., továbbá v. ö. MRT. I. 99.). Az oklevelünkben szereplő Szent Kereszt-kápolna azonos lehet azzal a fából épített kápolnával, amelyről - az 1347es állapotokat visszatükrözve - 7474-ben olvashatunk („. . . ante capellam ligneam Sanctae Crucis in campo ..." - VPL. Tapolca 2 (1414), majd 7422-ben (,,. . . ad locum capellae lignae in honore Sanctae Crucis ...'*- VPL. Tapolca 4 (1422). Ha feltevésünk igaz, akkor a Szent Kereszt-fakápolna nem épülhetett máskor, mint éppen két tárgyalt oklevelünk keletkezésének időpontja, 1256 és 1274 között. Talán az 7256-os nagy határpert követően az itt összefutó határok jelölésére is szolgált, ugyanis - a fenti oklevelekben jól jelölt határállomásokból kikövetkeztethetően - 7256-ban ehelyütt még a Paprád-völgyről, mint Tapolca határáról olvashatunk, 7274-ben pedig - miközben a völgyről említés sem történik - megjelenik mint határjel a Szent Kereszt-kápolna. 178. Fel kell itt figyelnünk arra, hogy egy és ugyanazon oklevélben a Tapolca helynév két, egymástól teljesen eltérő formában szerepel: ,,. . . Laurencii de Topulcha . . ." és „. . . terra Thaplycha ..." (RÓMER, 1865. 109.) - v. ö.a 17. jegyzettel. 179. Középtető - v. ö. a 163. jegyzettel. 180. Itt RÓMERnéX lábjegyzetként az alábbiak állnak: „Zeleso - vas?" (RÓMER, im. 109.). Tetszetősnek tűnhetnék egy szláv-magyar összetételű ,, Vasverő" feltételezése, amelybe viszont - alapos helyismeret nélkül - itt nem merünk belebocsátkozni, így a helynevet megfejtetlenül hagyjuk. 181. Ez viszont RÓMER hibás olvasata, v. ö. a 159. jegyzettel. 182. Urbán(us) szőlője. 183. Eregető -v.o. a 158. jegyzettel. 184. Lásd a 15 6. jegyzetet. 185. Lásd a 155. jegyzetet. 186. Tördemic - a mai Badacsonytördemic a Badacsony északkeleti lábánál, 187. UZSOKI, 1985. 12-16. Az előzetes kutatást SÁGI Károly javaslatára és részben közreműködésével kezdtük meg. 188. DORNYAY-PÉNZES.1935. 189. Az irodalmat összefoglalja: ERDÉLYI-SÁGI, 1985. 277. 190. FRISCH, 1932. 191. MRT. 1.162. 192. FRISCH, 1932. 193. DORNYAY, 1932. 194. DORNYAY, im. 195. UZSOKI András a tapasztaltakat az alábbiakban foglalja röviden össze: „Sajnos kevés időnk volt a tulajdonképpeni régészeti kutatásra, a földhányások megvizsgálására és a falmaradványok tisztázására. Négy helyen eredeti állapotában lévő falmaradványt találtunk, ezek egy K-Ny-i tájolású épülethez tartoznak. A falakat helyben található bazaltból építették, habarccsal kötötték össze. A nyersanyag egy része tömör, kemény bazalt, a bazaltorgonának, vagy kőzsáknak nevezett, vízszintes hasadású oszlopok törmelékéből származik. A nyersanyag másik része lazább szerkezetű, könnyen faragható tufás bazalt. Ezen kívül kisebb mértékben találtunk, „kenyérkő"-nek nevezett hólyagos bazaltot is. Néhány - nem bazalt eredetű - idegen kőzet is előfordult. A földhányásokból kiásott és a falban látható kövek jelentős része kváderkő. A kocka alakúra faragott köveknek általában 5 oldala van kidolgozva, a hasáb alakúaknak is 3-4-5 oldaluk megmunkált. A tufás bazaltokon jól megfigyelhető a kőfaragó szerszám vágásának nyoma, ferde irányú, párhuzamos vésetek szabályosan ismétlődnek a kő felületén. A néhány kilogramm súlyú kőtől a fél mázsás, sőt mázsányi súlyú faragott kőig minden nagyságú előfordul. Az élek széleit gondosan kidolgozták, megállapítható, hogy hozzáértő, az építkezésben járatos emberek készítették. Az épületmaradvány jelentőségére utal az a féldob alakú, kb. másfél arasz átmérőjű kő, mely valószínűleg egy hengeres féloszlop tartozéka, továbbá az a nagyméretű kváderkő, melynek egyik vége nem derék-, hanem tompaszögben törik meg. Pontosabban meghatározni még nem lehet az épületet, sem annak kiterjedését, és azt sem, hogy volt-e és mekkora területet foglalhatott el a hegy tetején az épületegyüttes. Rendeltetéséről még nem tudunk semmi biztosat, egyelőre csak a lehetőségek nyújtotta elképzelésekre építhetnénk, ez azonban eleve tévutakra vezethetne. Az oklevelek nem adnak támaszpontot, történelmi adatok nem állnak rendelkezésünkre. Azonosítására elsősorban a tervszerű régészeti feltárás alkalmas, mely nemcsak hazai történelmi ismereteinket gazdagítaná, hanem a balatoni idegenforgalom és műemlékügyünk is nyerne vele." - UZSOKI, 1985. 14. A fentiekhez tegyük még hozzá, hogy a helyszínen HANGODI László gimnáziumi tanuló talált egy XIII. századi érmét, amelyről felkérésünkre VERESS D. Csaba az alábbiakat írta le: „A pénzérme meghatározása nem szerepel RÉTHY László: Corpus Nummorum Hungáriáé I. (Bp. 1898.) с munkájában, sem pedig az arra épülő UNGER Emil: Magyar Éremhatározó (Bp. 1960.) megfelelő kötetében. Kizárólag RUPP, lacobus: Numi Hungáriáé hactenus cogniti, quos delineatos, ac e monumentis historico-numariis Hiústul