A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

a helység házánál (községházánál) húst, bort, mindent elprédáltak; Molnár Istvánnak háza ajtaján belőttek; az én (ti. Papp György bíró) házamra seregestül jöttek, hogy be lüdözzenek és felgyújtsák; a jármos lovakat elvitték; sokkal rosszabbak a rajtunk uraskodó ellenségnél." Az insurgerlsek erőszakkal betörtek József Sámuel árendás (bérlő) kocsmájába, s elvittek tőle 42 icce (50 liter) bort, 3 verdung pálinkát, levágták két ürüjét, s útiköltség címén elvettek tőle 164 forintot. Utána — fegyveresen — végigjárták a falu házait, s ugyancsak útiköltség címén erő­szakkal összeszedtek a lakóktól 14 forintot, vala­mint 248 icce (298 liter) bort 57 forint értékben. Végül a községházáról elrabolták az ott őrzött zálogtárgyakat. Az okozott kár összesen 235 forint 52 krajcár volt. Ezután benyomultak a községháza épületébe, és elrabolták a község szekerét azon a címen, hogy azon mennek be Veszprémbe. Mikor ezért Bolla Pál községi elöl­járó tiltakozott, őt is arra kényszerítették fegy­verrel, hogy tolja a szekeret. Mikor ellenkezni próbált, Bolla Pált összevagdalták kardjaikkal. A falu bírájának feljelentésére a katonai tör­vényszék 1809. augusztus 27-én Téten hozott ítéletet a csöglei zendülés ügyében. A július 3-i rablások és erőszakoskodások vezetőit: Barcza Mihályt (aki a veszprémi gyalogoszászlóaljban szolgált) és Biró Ferencet (aki a veszprémi lo­vasezred 3. főstrázsamesteri lovasosztályában szolgált előzőkben) golyó általi halálra ítélték és főbe lövették. A többieket — 16 személyt — há­romhavi börtönre ítélték, azzal súlyosbítva, hogy minden éjszakát kurtavasban kellett tölteniök, s minden harmadik napon csak kenyeret és vizet kaptak. Ráadásul minden okozott kárt meg kel­lett téríteniök. 123 Július 4-én Márkus József ezredes jelentette Veszprém vármegyének, hogy a 490 szökevény közül újra megérkezett 22 ember, s velük együtt megérkezett a szökevény Halassy és Graner seb­orvos is. Márkus bejelentette, hogy a két szöke­vény sebészt csak a megye tisztes neve miatt nem állíttatta hadbíróság elé. 214 Július 5-én a megyegyülés is foglalkozott a szökevények ügyé­vel. Jegyzőkönyvbe foglalták, hogy nagyon sok szökött insurgens még most sem hajlandó ezredé­hez visszatérni. A türelmi határidő letelt, s ezért a megye közhírré tétette, hogy a továbbiakban a csavargó insurgensek ,,desertőröknek" (katona­szökevényeknek, Sz.) tekintendők, s bárki elfog­hatja és megkötözve Veszprémbe szállíttathatja őket. Minden egyes behozott szökevényért a megye azonnal kifizet 24 forintot. A kifizetett pénzt aztán az elfogott insurgens vagyonából utólag behajtják. Mivel a legtöbb szökevény szentgáli volt, a megye határozatot hozott, hogy a hamarosan Veszprémbe érkező nemesi lovas­ezred segédletével erőszakkal fogdossák össze a faluban és annak határában a szökevényeket. Mikor másnap a Veszprémben állomásozó egy­séget Szentgálra akarták kivezényelni, azok be­jelentetté 1 ,., hogy a legfelsőbb parancs nélkül nem adnak karhatalmat. A megye ezért azonnal levelet írt a nádornak, hogy adjon ki ilyen pa­rancsot. 125 Ugyanakkor a szentgáli elöljáróság is kérte a vármegyét, hogy hosszabbítsák meg a jelentkezési határidőt. Ugyanis nagyon sokan a falutól távoli tanyákon dolgoztak, s azokat nehéz volt értesíteni. A vármegye méltányolta a kérést, s a jelentkezési határidőt július 9-ig elnapolta. 126 Márkus József ezredes, a gyalogoszászlóalj pa­rancsnoka július 8-án újabb jelentést írt a vár­megyének, melyben bejelentette, hogy július 6-án 23-an, 7-én 46-an, 8-án pedig 22-en jelent­keztek a zászlóaljnál. Ugyanezen a napon — július 8-án — az elszéledt felkelők közül még 56 embert szedtek össze és kísértek be Veszp­rémbe. Beszállítottak még Veszprémbe ötven lo­vat is. Július 8-án a Veszprém megyei nemesi lovasezred parancsnoka, gróf Zichy Ferenc ezre­deskapitány is levelet írt a vármegyéhez. Beje­lentette, hogy a győri csata után lovasezrede két­száz emberrel megfogyatkozva ért Komáromba. „De valameddig a Nemes Ezredhez tartozó, és leginkább a győri ütközetnek alkalmatosságával elszéllyedt s honjaikba visszatért Vitézeink egy­tül-egyig ide bé nem érkeznek, mindaddig a Te­kintetes Nemes Karoknak és Rendeknek töké­letes híradást az ez ideig akár a csaták piacain maradott, akár az ellenség fogságába jutott, és elveszett Vitézeinkről nem tehetek!" Végül kérte a vármegyét, hogy a tartalékokból a 200 főnyi hiányt azonnal pótolja. lM 1809. július 14-19 között megkötötték a fegy­verszünetet. Ennek értelmében a francia hadsereg újra megszállta a Rába vonaláig Nyugat-Magyar­országot. A Rábától keletre eső térségben pedig a magyar nemesi felkelő csapatokból álló II. tartalék hadtest (pk. József nádor tábornagy) vonult fel. Július 22-re befejeződött a csapatok felvonulása. Veszprém vármegyében részben a Mecséry-lovashadosztály Meskó-dandárának csapatai vonultak fel: a Vas megyei lovasezred hat százada (Takácsi, Vaszar, Gyarmat, Csikvánd, Üjmalomsok, Marcaltő) és a soproni lovasosztály két százada (Görzsöny, Acsád.) A Hadik-lovas­hadosztályból a Csekonics-lovasdandár részei voltak még a vármegyében: a szabolcsi lovas­ezred hat százada (Somlóvásárhely, Devecser, Borszörcsök, Kisjenő, Tüskevár, Torna, Oroszi, Dóba, Karakó- és Szegszörcsök), valamint a szat­mári lovasezred hat százada (Salamon, Nyárád, Nemes- és Pórszalók, Dabrony, Vid, Nagyalá­sony, Vecse, Kup, Kovácsi, Nóráp.) A Fejér me­gyei 10. sz. gyalogoszászlóalj két százada Pápán, a Veszprém megyei 9. sz. gyalogoszászlóalj hat százada pedig Marcaltőn állomásozott; a hadtest tüzérsége (54 db ágyúval) Borsosgyőr, Kéttor­nyúlak, Dáka és Derecske falukban összpon­tosult. 129 P 1809. július közepére egyre több olyan jelen­tés érkezett Veszprémbe, hogy a bujkáló insur­gensek rabolnak, fosztogatnak. Július 16-án Sze­lestey Ferenc megyei főhadnagy jelentette, hogy Kádárta, Rátót, Lókút és Olaszfalu lakosságának kirendelésével ,,meghajtotta ... az gonosz csa­vargók és szökevények eránt az erdőket". Szöke­vényeket azonban sehol sem találtak. 130 Mivel közben panasz érkezett, hogy tizenöt szentgáli szökevény a káptalani uradalomból elrabolt né­hány bárányt, július 17-én a vármegye újabb hajtóvadászatot rendelt el az éhségükben rabló insurgensek ellen. A Bakony rengetegeiben lap­394

Next

/
Oldalképek
Tartalom