A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása

Wernher Györgynek munkájához a püspök már régebben is

S4 — cumque nos jam pridem

85 — adott adatokat a veszprémi egyház kezdetéről és alapításáról ,,. . .de exordio, ac fundatione Ecclesiae Vesprimiensis üli ipsi suggeserimus".

86 A veszprémi helytörténet-irodalom múlt századi szorgalmas adatgyűjtője, Веке Kristóf

87 — általunk is elhihetően — a veszprémi egyházról, annak eredetéről Wernher Györgynek adott adatközléséhez még hozzáteszi: ,,. . . a se conscripta . . .", vagyis a nagy adatgyűjtő püspök által írt adatokat, amivel megerősíti azt a feltevést, hogy Bornemisza Pál már Veszprémben is dolgozott mint helytörténész. A másik — már hasonlóan Veszprémből távollétében, de helytörténeti munkásságát ismét megerősítő — levelet hozzá írta Forgách Ferenc, kora neves történetírója Pozsonyból 1566. december 2-án, melyben a már akkorra országosan is jelentős történetkutatónak tartott Bornemiszát kéri: „kortörténeti feljegyzéseit, mikkel úgymond, bőségben bír, vele a titoktartás pecsété alatt közölni ne terheltetnék".

88 Bornemisza tudományos értékű kutatásának a maga korában már hivatalos elismerése e levél, melyben az adatokat kérő Forgách Ferenc mintegy szakszerűen nevezi meg, amiket Bornemiszától kér, amikor így írt: ,,. . . ut a Rev. Dom. Vestra peterem Commentariola, et observationes Rerum Hungaricarum" ,

89 A magyar tudományos irodalom Bornemisza Pálnak az idézett két levélben említett föl jegyzésein kívül — ezekre hivatkoznak az összes kiadványok is — sem más forrásról, sem a történelmi érdeklődésű püspöknek esetleg valamely kiadványban vagy önállóan megjelent munkájáról nem tud. Az a hosszú út, amit a töröktől is már látogatott XVI. század közepén Veszprémtől Erdélyig, majd onnan élete utolsó állomáshelye, Nyitráig megtett, már joggal ad gyanút a feltételezésre: ezek a kortörténeti — a székesegyház eredetére és alapítására is vonatkozó — feljegyzései nagy részben a kor kezdetleges utazási körülményei és egyéb más okok folytán is elkalódhattak. E feltevésünket megerősíti Bornemisza Pál másik levelezőtársa, Wernher Györgynek történetirodalmi működésével kapcsolatban Weszprémi István hivatkozása 1774-ből,

90 miszerint annak iratait, leveleit nagy fáradsággal összegyűjtötte Rotarides Mihály, de azok, ,,a magyar diákság wittenbergi könyvtárából tudós világunk nagy kárára, lassanként elkallódtak". így kallódhattak el talán Bornemisza Pálnak azok a veszprémi eredetű feljegyzései, amiket a megírandó magyar történelméhez Wernher Györgynek is megküldött. Mintegy zárógondolatként egészítsük ki e nagy érdemű első veszprémi helytörténeti kutatóról adott megemlékezésünket két, magyar nyelven írt leveléből egy-egy részlettel a mai olvasó számára is, tanulságul: milyen magyar nyelven írt és beszélt a veszprémi püspök, Bornemisza Pál, négy és fél évszázaddal ezelőtt. Egyik levelét, melyben levélpapír hiányáról panaszkodik, 1538. március 4-én ,,Tótországból Doboch" várából keltezi és Batthiány Ferencnek küldi. íme egy érdekes mondat belőle: ,,. . . tebet írok vala ha papirosom leszen wala, ezth is az ablakról wettern el eiel, igen yo orzag az thy orzagtok". A másikat is Batthiány Ferencnek küldi Nagyszombatból 1547. december 20-án. Ennek magyar szövegéből: ,,The kegelmed emlékewzewth vala ennekewm eth Zombatba hogy kegelmednek az kyraly harmynczadynak jewedelmerol walo kethsigrwl memorialth adnék . . ."

9I 3. A XVI—XVII. SZÁZADI VESZPRÉM A KOR FORRÁSAIBAN Ha elhihető a középkor végi mozgalmas veszprémi reneszánsz életről az előzményekben felvázolt kép, hogy a Bakony alján, a régi királynéi városban, a középkori ,,elsö magyar egyetem" hagyományainak mintegy a folytatásaként magas szintű kultúra volt, amit neves örökségként adott át a XVI. századnak; Vetési Albert elmúltával és nagy királya, Mátyás halálával a reneszánsz emlékek is mindinkább elhalványulnak, elenyésznek a politikai, társadalmi pártharcokban. A város püspökei közül Isvalies Péter — mint láttuk — még régészkedik, a reneszánsz szellemében védi a város Árpád-kori emlékeit, de Beriszló Péter már kardot tör, és humanista irodalombúvárkodás helyett a török ellen védi hazáját. Veszprém történetéből a XVI. század a város életének mintegy a hősi korszaka nyitánya, amelyben a Mohács utáni két pártra szakadt ország pusztulásához hasonlóan drágán fizetett: a kettős királyság főúri garázdálkodásai, amikor a város hol Ferdinánd, hol Szapolyai mellett állt, vagy azok kényszerítették pártjukra, csak előkészítik tragédiáját. Elmúlt Vetési ideje, meghalt 1499-ben ifjabb Vitéz János is, és velük tűnik el az emelkedett szellemű humanista világ. Megszűnik a személyi és vagyonbiztonság. Az egymással versengő két király mellett pártoskodó, birtokszerző főurakat a törvények a legkevésbé korlátozzák. A sokat szenvedett jobbágy parasztot néha még a töröknél is kegyetlenebbül zsarolták, fosztogatták. Nem segít már az ország néhány hazaszerető főemberének próbálkozása sem 1531-ben, a Veszprémbe tervezett országgyűléssel, ahol egyezséget szeretnének létrehozni a két pártra szakadt nemzet rendjei között.

92 Az egymással szemben álló két király kibékíthetetlen ellentétének, amiben a török-előnyomulás megakadályozása helyett egymás országrészét és lakosságát pusztítják, Veszprém is egyik áldozata lett e polgárháborúknak. 1538-ban már csak 38 ház áll a városban, a többi megsemmisült a harcokban,

93 úgyannyira, hogy 1552-ben, a török hadainak a magas sziklavár alá első alkalommal felvonulásakor, már csak inkább névleges régi híre, mint biztosan védekező hadserege fogadta azokat. A város három nagy ostroma — 1552, 1566, 1593 — teljessé tette pusztulását. Vas Mihály pártoskodó hajdúit 1552-ben néhány nap alatt elűzi Ali budai pasa.

94 A székes301