A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

vich szerint ez az első közlés, majd Pray György pecséttanában 164 találkozott vele az olvasó (33. ábra). Bél könyvében, melyet Jakubovich is közöl, a két tárgy teljes hasonlósága vitathatatlan, csupán azonosságukra nincs kézzelfogható bizonyíté­kunk, de ez számunkra lényegtelen. Jakubovich kimutatta, hogy a tárgy I. András király viaszpe­csétjének kisebbített másolata lehet, András pe­dig I. (Szent) István király pecsétjének mintájára készíttette, aki pedig III. Ottó császár és II. Hen­rik német király uralkodásának első éveiben használt ,,trónképes felségpecsétjeit utánoztatta". I. András pedig tulajdonképpen ezzel ,,Szent Ist­ván királyunk pecsétjének ábrázolását is híven fenntartotta". 165 A mondottak alapján a sphragistikai összeha­sonlító vizsgálatok is igazolják, hogy András mennyire kötődött az államalapító Istvánhoz, s annak insignumait is tudatosan utánozta, használ­ta. Az említett billog a királyi trónon ülő uralko­dót ábrázolja fején koronával, baljában keresztes glóbusszal, jobbjában pedig kormánypálcával, sceptrummal (33. ábra), melynek végződése a rendkívül korrodeált tárgyon már nem látható pontosan (32. ábra). Annyi mindenesetre még vi­lágosan megállapítható, hogy a legendával kere­tezett részben a pálcáról két oldalra ívesen lehaj­ló ág van, a legenda területén a körirat REX és ANDREAS szava között homályosan egy kereszt vonalai még kivehetők. Ha összevetjük a Bél ál­tal közölt rajzot, akkor világosan láthatjuk, hogy a sceptrum keresztben végződik, alatta pedig két kis leveles faág van 166 (33. ábra). Praynál még azt is olvashatjuk, hogy ő a tihanyi apátság alapító­levelén még látta a pecséttöredéket, és az nagyon hasonló volt a billogunk ábrázolásához. 167 A bil­logon András uralkodói insignumai közül a sceptrum pedig nagyon hasonló az ún. Dukas-ko­33. ábra. I. András király jelvényének rajza Bél Mátyás és Pray György munkáiban Abb. 33. Die Zeichnung des Landessiegels König And­reas I. in der Arbeiten von M. Bél und G. Pray rónán látható Géza király sceptrumával, illetve a kor számos ábrázolásával. A tihanyi sírlapon lévő hordozható kereszt te­hát mindenképpen e korszak méltóság jel vénye. A magyar királyoknak ez az apostoli keresztje évszázadokon keresztül megmaradt méltóság jel­vényként. Okleveleink között is megőrződött e jelvénynek királyainkhoz való kötődése. IV. Béla királynak IX. Gergely pápához írt, 1238. június 7-én, Zólyomban kelt leveléből tudjuk, hogy As­sen bolgár cár elleni hadjáratra készül és kéri az egyházfejedelmet, engedje meg neki a kereszt vi­telét az induló sereg előtt Magyarországon: „Item ut intra Ungariam, super ter ram Asoani procedentes, crucem novis et nostro exercitui anteferre liceat." 168 Érdekes összehasonlításra ösztönöz bennünket a király kérése, ugyanis itt arról van szó, hogy egy idegen ország tervezett meghódítására a keresztet, mint a győzelem jel­vényét kívánja IV. Béla vitetni a sereg előtt. Az Észak apostolának nevezett Szent Anszgár 169 , a dánok és a svédek térítőpüspöke abban a kivált­ságban részesült a IX. század közepén, hogy IV. Leó pápa engedélyezte neki mint pápai legátusnak a hordozható pápai kereszt használatát. 170 Ügy látszik, Béla, a fiatal uralkodó is hasonló pápai engedélyt kért, pedig erre a XI. században nem volt szüksége I. (Szent) Istvánnak és közvetlen utódainak. Merseburg! Thietmar krónikájában leírta, hogy I. Ottó császár hogyan töltötte a húsvéti ünnepe­ket, pontosabban az 972. évi virágvasárnapot Magdeburgban saját alapítású családi bazilikájá­ban, ahova halála után el is temették. ,,Namque solebat in sollemnitatibus universis ad vesperam et ad matutinam atque ad missam cum processione episcoporum venerabili deinde caeterorum ordine clericorum cum crucibus sanctorumque reliquiis ac turribulis ad ecclesiam usque deduci." 171 A leírás tökéletesen visszaadja a Karoling-kori és az Ottó-kori egyházi és udvari szertartást, ahogyan ezt szemléltetően ábrázolja a már emlí­tett freskó a római San demente bazilika alsó templomában. Thietmar leírásában kereszteket és füstölőket említ a császár templomba vonulásá­nál, nos a tihanyi monostor első leltárában is megvoltak ezek a tárgyak, méghozzá a kereszt aranyozott rézből készült, a füstölő pedig arany­ból, tehát a királyi udvar igénye szerint, nemes­fémből. Deér a Lothar kreuz mint hordozható ke­reszt vizsgálata során valószínűsíti azt a felte­vést, hogy a német királyok aacheni koronázása alkalmával már használták. A Coronatio Aquis­granensis XV. századi párizsi kéziratában a koro­názandó király fogadásánál az aacheni székes­egyház előtt többek között hordozható keresztet is említenek. Véleménye szerint — éppen úgy, mint a bizánci császárnál, a normann uralkodók­nál és a magyar királynál — függetlenül az egy­házi vonatkozásától, úgy látszik, a kereszt a né­met királynak és császárnak a felvonulásán a szent lándzsával és a sasos sceptrummal együtt jelvény, méltóságjelvény volt: ,,Portatur ante eum sancta crux gravida lígni domini . . ," 172 A hordozható keresztet maga előtt csak a pápa vitethette és ennek legkorábbi említése Anasta­sius Bibliothecariusná\, UÓ IV. Leó pápa tudós tör­ténetírójánál bukkan fel először a IX. század kö­177

Next

/
Oldalképek
Tartalom