A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai
vich szerint ez az első közlés, majd Pray György pecséttanában 164 találkozott vele az olvasó (33. ábra). Bél könyvében, melyet Jakubovich is közöl, a két tárgy teljes hasonlósága vitathatatlan, csupán azonosságukra nincs kézzelfogható bizonyítékunk, de ez számunkra lényegtelen. Jakubovich kimutatta, hogy a tárgy I. András király viaszpecsétjének kisebbített másolata lehet, András pedig I. (Szent) István király pecsétjének mintájára készíttette, aki pedig III. Ottó császár és II. Henrik német király uralkodásának első éveiben használt ,,trónképes felségpecsétjeit utánoztatta". I. András pedig tulajdonképpen ezzel ,,Szent István királyunk pecsétjének ábrázolását is híven fenntartotta". 165 A mondottak alapján a sphragistikai összehasonlító vizsgálatok is igazolják, hogy András mennyire kötődött az államalapító Istvánhoz, s annak insignumait is tudatosan utánozta, használta. Az említett billog a királyi trónon ülő uralkodót ábrázolja fején koronával, baljában keresztes glóbusszal, jobbjában pedig kormánypálcával, sceptrummal (33. ábra), melynek végződése a rendkívül korrodeált tárgyon már nem látható pontosan (32. ábra). Annyi mindenesetre még világosan megállapítható, hogy a legendával keretezett részben a pálcáról két oldalra ívesen lehajló ág van, a legenda területén a körirat REX és ANDREAS szava között homályosan egy kereszt vonalai még kivehetők. Ha összevetjük a Bél által közölt rajzot, akkor világosan láthatjuk, hogy a sceptrum keresztben végződik, alatta pedig két kis leveles faág van 166 (33. ábra). Praynál még azt is olvashatjuk, hogy ő a tihanyi apátság alapítólevelén még látta a pecséttöredéket, és az nagyon hasonló volt a billogunk ábrázolásához. 167 A billogon András uralkodói insignumai közül a sceptrum pedig nagyon hasonló az ún. Dukas-ko33. ábra. I. András király jelvényének rajza Bél Mátyás és Pray György munkáiban Abb. 33. Die Zeichnung des Landessiegels König Andreas I. in der Arbeiten von M. Bél und G. Pray rónán látható Géza király sceptrumával, illetve a kor számos ábrázolásával. A tihanyi sírlapon lévő hordozható kereszt tehát mindenképpen e korszak méltóság jel vénye. A magyar királyoknak ez az apostoli keresztje évszázadokon keresztül megmaradt méltóság jelvényként. Okleveleink között is megőrződött e jelvénynek királyainkhoz való kötődése. IV. Béla királynak IX. Gergely pápához írt, 1238. június 7-én, Zólyomban kelt leveléből tudjuk, hogy Assen bolgár cár elleni hadjáratra készül és kéri az egyházfejedelmet, engedje meg neki a kereszt vitelét az induló sereg előtt Magyarországon: „Item ut intra Ungariam, super ter ram Asoani procedentes, crucem novis et nostro exercitui anteferre liceat." 168 Érdekes összehasonlításra ösztönöz bennünket a király kérése, ugyanis itt arról van szó, hogy egy idegen ország tervezett meghódítására a keresztet, mint a győzelem jelvényét kívánja IV. Béla vitetni a sereg előtt. Az Észak apostolának nevezett Szent Anszgár 169 , a dánok és a svédek térítőpüspöke abban a kiváltságban részesült a IX. század közepén, hogy IV. Leó pápa engedélyezte neki mint pápai legátusnak a hordozható pápai kereszt használatát. 170 Ügy látszik, Béla, a fiatal uralkodó is hasonló pápai engedélyt kért, pedig erre a XI. században nem volt szüksége I. (Szent) Istvánnak és közvetlen utódainak. Merseburg! Thietmar krónikájában leírta, hogy I. Ottó császár hogyan töltötte a húsvéti ünnepeket, pontosabban az 972. évi virágvasárnapot Magdeburgban saját alapítású családi bazilikájában, ahova halála után el is temették. ,,Namque solebat in sollemnitatibus universis ad vesperam et ad matutinam atque ad missam cum processione episcoporum venerabili deinde caeterorum ordine clericorum cum crucibus sanctorumque reliquiis ac turribulis ad ecclesiam usque deduci." 171 A leírás tökéletesen visszaadja a Karoling-kori és az Ottó-kori egyházi és udvari szertartást, ahogyan ezt szemléltetően ábrázolja a már említett freskó a római San demente bazilika alsó templomában. Thietmar leírásában kereszteket és füstölőket említ a császár templomba vonulásánál, nos a tihanyi monostor első leltárában is megvoltak ezek a tárgyak, méghozzá a kereszt aranyozott rézből készült, a füstölő pedig aranyból, tehát a királyi udvar igénye szerint, nemesfémből. Deér a Lothar kreuz mint hordozható kereszt vizsgálata során valószínűsíti azt a feltevést, hogy a német királyok aacheni koronázása alkalmával már használták. A Coronatio Aquisgranensis XV. századi párizsi kéziratában a koronázandó király fogadásánál az aacheni székesegyház előtt többek között hordozható keresztet is említenek. Véleménye szerint — éppen úgy, mint a bizánci császárnál, a normann uralkodóknál és a magyar királynál — függetlenül az egyházi vonatkozásától, úgy látszik, a kereszt a német királynak és császárnak a felvonulásán a szent lándzsával és a sasos sceptrummal együtt jelvény, méltóságjelvény volt: ,,Portatur ante eum sancta crux gravida lígni domini . . ," 172 A hordozható keresztet maga előtt csak a pápa vitethette és ennek legkorábbi említése Anastasius Bibliothecariusná\, UÓ IV. Leó pápa tudós történetírójánál bukkan fel először a IX. század kö177