A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

zepén: „Fecit isdem benignissimus Crucem auream: noviter et ipsa Crux, ut nos antiquitus est, Subdiakoni manibus ferebatur, ante equum praedecessorum Pontificum, quam Deo juvante in auro et argento ac gemmis melius renovavit".

174 Ezt a jogot csak a pápa adományozhatta, tehát a pápai legátusok is — mint Anszgár esetében is — csak felhatalmazással élhettek e kiváltsággal: ,,Legati Apostolicae sedis honore crucis praeferendae, a Romanis pontificibus concesso, utuntur jam inde a Christi saecolo nono . . ."

175 Úgy véljük, hogy ehhez a pápai joghoz a VII. Gergely-féle reform után különösen ragaszkodtak a pápák, és ez lehetett az oka annak, hogy /V. Béla királyunk is, mint fiatal uralkodó, kérte a kereszt előviteli jogát serege előtt, IX. Gergely pápától, akiről tudjuk, hogy erélyesen szorgalmazta a keresztes hadjáratokat.

176 A kereszt elővitelének a joggyakorlata felfedezhető a keleti kereszténység területén is, így pl. a kijevi Ruszban világi uralkodóknál. Ez azért is fontos számunkra, mert I. András több mint egy évtizedet töltött. Kijevben Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem udvarában, ott keresztelték meg és ott kapta — az előttünk ismeretlen pogány neve helyett — az orosz Andrej vagy talán a görög Andreiasz nevet, mely az alapítólevélben a latin Andreas formában maradt ránk.

177 Királyunk tehát nemcsak a kijevi környezet erős hatása alatt élt, hanem sok tekintetben azonosulhatott is vele. Az ő idejében építtette apósa, Jaroszláv bizánci előkép alapján a kijevi Szófia-székesegyházat (1037—1061),

178 így nyilván korán szerzett ismereteket az uralkodói jogokról és kötelességekről. Megismerkedhetett olyan szokásjoggal is, melyre ugyan csak későbbi adatunk van, de nyilván már a XI. században is gyakorolták. A Lavrentyijkrónika alapján A. V. Arcihovszkij megállapítja, hogy a kard fejedelmi méltóság jel vény volt — írja Lazarev a középkori orosz festészetről írt könyvében. Mikor III. Vszevolod fiát, Konsztantyint Novgorodba küldte, hogy ott átvegye az uralmat, keresztet és kardot adott neki, e szavak kíséretében: „Legyenek ezek védelmezőid és segítőid, a kard pedig bosszulod és oltalmazod, mert most, íme rád bízom az embereimet, hogy védelmezd meg őket az ellenségtől."

179 Ez a kép tökéletesen illik IV. Béla említett levelében írtak mellé. Kétségtelen, hogy a kereszt a kijevi Ruszban is méltóságj el vény volt. A kereszt előviteli jogát már a középkorban kánoni előírások szabályozták az egyházban. Az érvényben lévő „Corpus juris canonici", a kultuszcselekmények eszközei és felszerelései fejezetben a püspök liturgikus díszei és jelvényei közül csupán a mellkeresztet (crux pectoralis) és a pásztorbotot (baculus, pedumferula stb.) említjük, mert a hordozható kereszt csak az érseket illette meg, mely fémből készült és az érseki tartományban vitethette maga előtt.

180 A kánoni jog világosan elválasztja ettől a méltóságjelvénytől a kizárólag liturgikus célra használt körmeneti keresztet, mely a templomi felszerelések tartozéka.

181 A kánoni előírások tehát nem tették lehetővé, hogy apát hordozható keresztet használhasson, így jogi szempontból is el kell vetnünk azokat az alaptalan feltevéseket, hogy a tihanyi sírlapon apáti kereszt látható, és ezért nem a király sírj ele lenne. Egyházjogi elemzéssel a magyar királyi főkegyúri jog kialakulására is kitérünk. A keresztény uralkodó, tehát a király nemcsak az egyházkormányzói hatalmat gyakorolta, hanem a főpapi hatalom hordozójának is tekintették: rex et sacerdos. Bánk József kánoni jogtörténész szavait idézve „a középkori keresztény monarchiában az impérium fogalma Nagy Konstantin óta szinte elválaszthatatlan a sacerdotium fogalmától. A ponti iex maxi mus császári utódai és a VI. század óta megtért germán királyok egyaránt döntő befolyást biztosítottak maguknak az egyházi ügyek intézésében ..." Nyugati mintára szervezte meg a keresztény, magyar államot J. (Szent) István király is: püspökségeket, apátságokat alapított, főpapokat nevezett ki. Bánk szerint Szilveszter pápa „a király előtt hordozható kereszt küldésével pedig apostoli térítő misszióját dokumentálta". „De íacto Magyarországon több-kevesebb vita közepette a főpapi székek betöltésénél évszázadok óta az apostoli király bemutatási, megnevezési joga érvényesült."

182 Témánk szempontjából mellékes, hogy István király a főpapok kinevezésének és a hordozható kereszt használatának a jogát a pápától kapta, vagy pedig a nyugati uralkodók példája alapján, önállóan gyakorolta. Tény, hogy a XI. század utolsó harmadáig az invesztitúra nem volt alapvetően lényeges probléma, casus belli-vé csak VII. Gergely pápa és IV. Henrik császár között vált. Abban mindenki egyetért, hogy István király missziós tevékenységéért, keresztény térítő munkássága jeléül viselhette az „apostoli keresztet", mely valóban apostoli tevékenységének volt az attribútuma. Az 1046. évi pogány felkelés megsemmisítéssel fenyegette az egyházi szervezetet és a keresztény államot. I. András király Istvánt és államát példaképnek, mintának tekintette, a keresztény egyházszervezetet újjászervezte, és a német támadások ellen megvédte az országot, így a kor szokása szerint nem véletlenül használta az alapítólevélben az invictus rex (legyőzhetetlen király) és a christianissimus sceptriíer (legkeresztényebb jogarviselő) címeket. * ## összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a tihanyi apátsági templom XI. századi kriptájában van eltemetve I. András király és minden valószínűség szerint fia, Dávid herceg. A király sírjele az a mészkőből faragott sírlap, melyen egy csavart szárú, hordozható kereszt látható. A kereszt a király egyházkormányzói méltóságj el vénye, miszsziós tevékenységének attribútuma. Az ábrázolás részleteiben is annyira pontos, hogy a kőfaragó azt egy hordozható kereszt alapján formázta meg. így a sírlap keresztje megőrizte az I. András által használt jelvényt, az apostoli keresztet.

183 178