A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Sági Károly: Az ötvöspusztai V. századi sír

SÁGI KAROLY AZ ÖTVÖSPUSZTAI V. SZÁZADI SIR Dabronc (Veszprém megye) községhez tartozó ötvöspuszta két, vízérrel határolt, félszigetszerü, magas domb északi végén épült fel. A puszta neve a török harcokban elpusztult ötvös falu emlékét őrzi, melynek helyére települt.

1 1967. május 9-én a majorudvarban létesített új villanyvezeték legészakibb oszlopa gödrének ásása során nyújtott helyzetű női csontvázas sir koponyáját és mellkasi részét találták meg. Az oszlopgödör területére eső vázrészeket a munkások megsemmisítették. A koponyától északra sötétszürke korsó állott, amit a találók összetörtek és a gödör földjével kidobták cserepeit. A cserepeket a véletlen jóvoltából éppen a helyszínre érkező Dobrovits László főmérnök összeszedte és a Balatoni Múzeumba juttatta, azzal az üzenettel, hogy a cserepek csontvázas sír mellékletéből kerültek elő. A múzeumba került cserepek könnyű kézikorongon készült, besimított díszű, nyakgalléros korsó darabjai voltak, így egy ritka, V. századi sír előkerülésével számolhattunk. Az értesítés nyomán már másnap ellenőrizhettük a lelőhelyet. Megérkezésünk előtt a gyerekek az oszlopgödörből indulva, befúrtak a csontváz medencéjéhez és onnét egy nagy ezüst csatot piszkáltak ki, melyet sikerült megszereznünk. Ezt követően a villanyoszlop gödrének kidobott földjét vizsgáltuk át, és abban két, kisméretű, aranyozott ezüsfibulát találtunk. Az egyik fibulát az ásó kettészelte. Mintkét fibula félköríves fejű, háromgombos példány volt, az oldalsó gombok azonban mindkettőről hiányoztak. A kidobott földben csak két oldalgombot találtunk meg, a másik két gomb nem került elő, ezenkívül a korsó fülének darabjai mellett apróbb, jelentéktelen borostyánszilánkokat is találtunk. A váz nyakán borostyánkő nyaklánc lehetett. A villanyoszlop gödrének falában jól látszott a korsó lenyomata, helyét ennek megfelelően rögzítettük az in situ, bolygatatlanul fekvő vázrészekkel együtt. A vázrészek alatt és felette is barnás elszíneződést észleltünk. A korhadékból vett minta alapján Füzes Miklós birkagyapjúból készült nemezt határozott meg, a halottat tehát nemeztakaróba burkolva temették el. A bolygatatlanul maradt alsó karok szerint a halott karjait a test mellett kinyújtották. Mivel Magyarország régészeti topográfiája sorozat harmadik, határidős kötetének terepbejárási munkái folytak akkor, a váz alsó lábszárait nem tárhattuk fel, későbbi időre halasztva a sír teljes kiásását. A fontos leletek rajzát, mint V. századi gazdag női sír mellékleteit, be is mutattuk aztán kötetünkben

2

. 1970 tavaszán sikerült újból feltárnunk a sírt. Ennél a munkánál Füzes Miklós archaeobotanikus és Horváth László régész kollégák is jelen voltak. A sír környékének ásatással történő vizsgálatára módunk nem volt. A sír közelében, a majorudvart észak—déli irányban átszelő út friss árkai sírt nem jeleztek, de a közeli kút mellett ásott nagyméretű ciszterna gödre is üresnek bizonyult. A sír vagy magányos volt, vagy egy kisebb sírcsoporthoz tartozott. Az V. századi gazdag népvándorláskori temetkezések esetében ez szinte általános, aminek etnikumjelző szerepe nincs. Annyit tudunk, hogy a keleti germánok törzsei közül egyedül a keleti gótok azok, akiknél ezt a szokást megtaláljuk.* Ez esetben a hunok hatására gondolhatunk. Az ötvöspusztai sírról 1970. évi ásatásunkon megállapítottuk, hogy padmalyos volt. A majorudvar 20 cm vastag, új keletú feltöltése alatt 22 cm vastag humuszréteg feküdt, ami sárgás homoktalajra települt. A sírakna indítását a humusz alatt észleltük, ahol 70 cm szélességgel mélyült lefelé. 115 cm mélységig ásták meg az aknát, ahol azonban 65 cm-re szűkült össze. Itt ívesen mélyülő padmalyt vágtak a sírakna nyugati falába. Az 55 cm széles padmaly fenékszintjét 175 cm mélységben értük el. A padmaly és a sírakna találkozásánál 18 cm vastag és 50 cm hosszú, sötét elszíneződést találtunk, a padmaly felett. A padmalyt beszakadás ellen védő ácsolat korhadéka volt ez. Padmalyt védő ácsolattal a magyar néprajzi irodalomban is találkozunk.

4 Az ötvöspusztai sír metszetrajzát az 1. sz. ábrán mutatjuk be. A 70 cm, illetve 65 cm széles sírakna 235 cm hosszú volt. Hasonló volt az akna nyugati oldalán nyitott padmaly hossza is. A padmalyban fejjel északnak, lábbal délnek fektetett női váz volt, a test mellett kinyújtott karokkal. A váz hosszát a bolygatás miatt mérni nem tudtuk. A váz hoszszát az in situ talált vázrészek alapján 155—160 cm-re becsülhetjük. A váz nemével kapcsolatos megállapításunkat a két fibula, a nagy ezüst csat és a gyöngysorra utaló borostyánkő szilánkok is alátámasztják. E tárgyak a V. századi germán női viselet jellegzetes tartozékai.

5 Az in situ talált vázrészek alapján a csontváz tájolása 22°-kal tér el az észak—déli iránytól kelet felé. Említettük, hogy a halottat nemeztakaróba 81