A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Jánoska Péter–Törő László–Varga Kázmér: A Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatóság Felősörsi Műtárgyvédelmi Központjának fejlesztései terve, 1986–2000

5. Egyéb funkciók 5.1. Reprográfiai műhelyek 5.2. Különféle raktárak: anyagraktárak, vegyszerraktárak, kéziraktárak, garázsok stb. 6. Tudományos-közművelődési egység 6.1. Tudományos feladatok 6.2. Közművelődési feladatok 7. Gazdasági-adminisztrációs részleg, szociális létesítmények Ha most már konkrétan és részletesebben átgondoljuk a fenti, vázlatosan ismertetett feladatokat, illetve az e feladatokat ellátó komplex múzeumi infrastrukturális központot, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy — ismerve a megye jelenlegi és várható gazdasági lehetőségeit — megvalósítása csak hosszú távon képzelhető el. Véleményünk szerint az ezredfordulóra kialakítható a fent ismertetett szinten és állapotban. 1. Ha a műtárgyak raktározási feladatait, illetve módszereit és kívánalmait tekintjük át, akkor a jelenlegi ismereteink szerint mindenképpen anyagfajtánként kell megterveznünkfelépítenünk a műtárgyakat befogadó raktárakat. Ezt egyértelműen a műtárgyak állagvédelme indokolja. Ugyanis a különböző anyagok más-más mikroklímát igényelnek: hőmérséklet, relatív páratartalom — hogy csak a legfontosabbakat említsük. így csak abban az esetben biztosíthatjuk a műtárgyak állagvédelmének leghatásosabb módját, ha külön-külön szabályozott mikroklímát biztosítunk számukra. Ez az elv már számos országban gyakorlattá vált; a kezdeti lépéseket már hazánkban is megtett néhány múzeum. Ezért ebben a távlati tervünkben a következő műtárgyraktárakat javasoljuk megépíteni: 1. 1. Bútor, illetve fából készült tárgyak raktára (néprajz, újkor, iparművészet, ipartörténet stb.). Számítván a múzeum még szükségraktáraiban lévő tárgyaira, valamint a 2000-ig tartó gyűjteménygyarapodás légtérszükségletére, számításaink szerint kb. 300 m

2 alapterületű raktár szükséges. A raktárban ajánlott relatív páratartalom: 50-65% . Az egyéb szerves anyagokból készült műtárgyak tulajdonképpen hasonló mikroklímát kívánnak meg, pusztán gyakorlati okokból (eltérő raktározási kívánalmak) több kisebb légtérben helyezzük el a textilt és a bőrt, illetve a festményt és grafikát. A textil- és bőr- (csont-, szaru-) tárgyak raktárának alapterülete kereken 100 m

2-ben határozható meg, míg a festmény— grafika tárolására 140-160 m

2 látszik elégségesnek. A raktárban a kívánatos relatív páratartalom: 50-65% . A szervetlen anyagokból készült műtárgyakat — ismét csak gyakorlati raktározási okok miatt — több légtérben (önálló helyiségben) célszerű elhelyezni. így egy helyen tárolnánk a kerámia- és üvegtárgyakat (iparművészet, újkor, néprajz). Számításaink szerint 2000-ig egy kb. 100 m

2-es raktárhelyiség elégítené ki az igényeket. Nagyjából ugyanekkora területet kell biztosítanunk a szobroknak (fém-, kő-, üveg-, kerámia-). Ismét más helyiséget biztosítunk a kézifegyvereknek, a különleges biztonsági okok miatt is, amelynek alapterülete 50 m

2

. Valamivel kisebb, mintegy 30 m

2-nyi területű helyiség látszik elegendőnek a numizmatikai gyűjtemény tárolására. A csupán fémből készült műtárgyak száma aránylag nem sok, a gyarapodás üteme sem látszik jelentősen gyorsulni, így a fémraktár alapterülete csak 80-100 m

2-nyi. A műtárgyakat azonban nem lehet mindig anyagfajtánként osztályozni, hiszen jó részük többféle anyagból áll. Éppen ezért a fenti szisztémát két esetben is meg kell bontanunk. Először a több anyagfajtából összeállított tárgyak esetében. Ezért tervezünk egy ,, végy es" raktárt (raktárhelyiséget) üzemeltetni, függetlenül attól, hogy melyik, múzeumban művelt tudományághoz köthető. Raktárigénye a számítások szerint 120-150 m

2

. Nem érintettük még az egyik legfontosabb és legnagyobb gyűjteményi egységet, a régészetet. Mint az mindenki számára ismeretes, a muzeális közgyűjtemények ügyrendi szabályzata kimondja, hogy a leletegyütteseket a lehetőség szerint egységben kell tartani a raktárakban (44. §. 5. bekezdés). Ezért a tervünkben egy teljesen önálló, egységes régészeti raktárt szerepeltetünk, kb. 300 m

2-nyi alapterülettel. Ismét csak különálló raktárban helyezzük el a kőanyagot is (régészet, művészettörténet, néprajz, űjkor), elsősorban a tárgyak nagysága, valamint súlyuk miatt. A kőanyagraktár alapterülete 360-400 m

2

. A szervetlen anyagok raktározására szolgáló helyiségek ajánlott relatív páratartalma: 45% -nál alacsonyabb. Tulajdonképpen elérkeztünk a műtárgyraktárak részletes ismertetésének végére. Az eddig számított minimális alapterület: 1380 m

2

, míg a maximális: 1760 m

2

. A Bakonyi Múzeum gyűjteményeinek gyarapodásáról a fentebb ismertetett adatok alapján azt állapítottuk meg, hogy 1962 és 1982 között átlagban 3900 darabbal nőtt a gyűjtemény. Ha most figyelembe vesszük egyrészt az intenzív, belső feldolgozó munkára serkentő szakmai jellegű felhívásokat és ajánlásokat, valamint az objektív megyei adottságokat, amelyek a műtárgyak gyarapításának növekvő tendenciáját erősítik, akkor elfogadhatónak látszik azt feltételezni, hogy a két tendencia vektoraként a várható évi műtárgygyarapodás 4-5000 között fog mozogni az ezredfordulóig. Ez pedig azt jelenti, hogy 1986 és 2000 között a meglévő, egyedileg számba vehető műtárgyak száma 60-75 000 darabbal nő meg. Ez pedig — a jelenlegi műtárgyak számához viszonyítva — 40-50% -os gyarapodást jelent. Hadd emlékeztessünk ismét egy fenti adatra, amikor az 1970-es évek közepén meglévő műtárgyak raktározási alapterületét kb. 800 m

2-ben állapítottuk meg. Ez a szám a jelenleg 900 m

2 (a külső, ideiglenes szükségraktárak növekedtek, ill. szaporodtak), tehát az ezredfordulóra a jelenlegi raktározási célra használt alapterület kb. 60-100% -kai nő meg. 1. 2. A múzeumi törvény, illetve az ügyrendi 818