A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Jánoska Péter–Törő László–Varga Kázmér: A Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatóság Felősörsi Műtárgyvédelmi Központjának fejlesztései terve, 1986–2000
7. Képzőművészet 7.1. A képzőművészeti „raktárban", VBM: 16 m 2 7.2. A Tihanyi Múzeumban: kb. 25 m 2 7.3. Az iparművészeti raktárban 7.4. A múzeum helyiségeinek falain 8. Antropológia A régészeti raktárban Mindezeket összevéve, de nem számítva az egyéb, ideiglenesen és szükségből raktározási célokra használt helyeket, a Bakonyi Múzeum műtárgyállománya a 70-es évek közepén kereken 800 m-t foglalt el. A raktározási gondok mellett egyre inkább nyomasztóvá vált a Bakonyi Múzeum állandó kiállításának helyzete. Az állandó kiállítás néprajzi része 1950-ben, a régészeti része 1958-ban nyílt meg. Kisebb-nagyobb változtatások történtek időközben, de alapvetően ezt a kiállítást láthatta a látogató egészen a 70-es évek közepéigvégéig, így a kiállítás mind tartalmi, mind pedig esztétikai szempontból elavult, a bemutatott műtárgyak állaga is kívánnivalót hagyott maga után. Az állandó kiállítás 1978-ban szűnt meg véglegesen. Mindezen gondjainkat ismerve és figyelembe véve, a megyei tanács mind nagyobb erőfeszítéseket tett mind a raktározási nehézségek, mind pedig az új állandó kiállítás felépítése céljából. Ez utóbbit, vagyis az új állandó kiállítás megrendezését feletteseink az épület teljes felújításának igényével kapcsolták egybe — igen helyesen. A már korábban felmerült épületbővítési ötleteket, elképzeléseket gazdasági okok miatt el kellett vetni, illetve a 70-es évek végén már fel sem merülhettek (a padlástér beépítése, az épület megtoldása stb.). Megoldásként maradt az a terv, hogy meglévő, régebbi épület (vagy épületek) megvásárlása, majd átalakítása révén jusson a múzeum megfelelő nagyságú és a kor követelményeit is kielégítő raktárakhoz, helyiségekhez. A raktározási helyzet megoldása pedig előfeltétele volt a Bakonyi Múzeum teljes felújításának, és ezzel együtt az új állandó kiállítás megrendezésének. A megfelelő nagyságú épületek megszerzésének kísérletei egyre-másra kudarcot vallottak — Veszprém város területét illetően. így került sor arra, hogy a Veszprémtől mindössze 10 km-re lévő Felsőörsön megürült téeszépületeket vásárolta meg a múzeum számára a megyei tanács. Az épületek korábban a Csopak Tája Mgtsz tulajdonában voltak, amiket főleg gépműhelyek és szőlőoltvány-készítés céljaira használtak. Állaguk, beosztásuk és egyéb, műszaki feltételeik azonban önmagukban nem tették lehetővé múzeumi célú hasznosításukat. Ezért az igazgatóság elkészíttette az ingatlan beépítési és hasznosítási tervét, amely az épületeket, utakat, közműveket és a zöldterületek elhelyezését határozta meg. A terv figyelembe vette a meglévő épületek átmeneti hasznosítását is. A kialakult funkciót nagymértékben meghatározta a Bakonyi Múzeum épületének rekonstrukciós terve. Ugyanis egyértelművé vált, hogy a veszprémi múzeum épülete a felújítás után nemcsak a különféle műtárgyraktárak, hanem az alagsorban lévő zsúfolt és elavult (és tegyük hozzá: egészségtelen) különféle műhelyek (restaurátori és kiállításrendezői) kitelepítését is megkívánta. A felsőörsi épületek hasznosítását az alábbi funkciók határozták meg: 1. Műtárgyraktárak 2. Restaurátorműhelyek és 3. Kiállításrendező műhelyek. A rendelkezésre álló épületek felújításának, átalakításának tervezését most már a fenti hármas funkcióra rendelhette meg az igazgatóság. Az épületek felújítása, átalakítása 1983-ban készült el, és megkezdődött a Bakonyi Műzeum gyűjteményeinek, valamint a különböző műhelyek, laboratóriumok átköltöztetése, feltöltése. Ma már mindenki előtt ismert — aki érintett a múzeumi igazgatóság, a múzeum sorsának alakításában —, hogy a jelenlegi állapotban annak fejlesztése nem állhat meg. Hiszen a több mint egyhektaros terület olyan további fejlesztési lehetőségeket rejt magában, ami a közeli (és távolabbi) jövőt illetően is bizakodással tölthet el bennünket. Ez annál is inkább fontos szempont, mivel a jelenleg funkcióba állított épületek egy jó része máris bővítésre szorul. Legfőként és legelsősorban igaz ez a műtárgyraktárra, hiszen a jelenleg adott, egyetlen helyiségből álló műtárgyraktárba voltunk kénytelenek bezsúfolni műtárgyaink jelentős részét. A raktár alapterülete kereken 280 m 2 . Itt utalunk vissza korábbi számításainkra, nevezetesen arra, hogy az 1970-es évek végén a műtárgyállományunk kereken 800 m 2-nyi területet foglalt el! Az összehasonlítás még akkor is szembeszökő, ha mindenki számára világos, hogy a műtárgyak egy része már fizikailag sem kerülhetett be ebbe a raktárba. Vagyis az alapterületkülönbség 520 m 2 . Ezt nem enyhítette számottevően az új raktár és a régiek belmagasságának különbsége sem. És most érkeztünk el mondandónk második, a jövőt felvázoló szakaszához. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a felsőörsi műtárgyvédelmi központ jövőbeli funkcióit végül is a múzeumi infrastrukturális feladatok határozzák meg. Vegyük ezeket sorra: 1. Műtárgyraktározási feladatok 1.1. Anyagfaj tánkénti műtárgyraktárak 1.2. Átmeneti raktárak 1.3. Kutató-feldolgozó szobák 1.4. Számítógépes nyilvántartó egység 2. Konzerválási-restaurálási feladatok 2.1. Restaurátor műhelyek: fém, fa, bútor, kerámia—üveg, papír—bőr, textil. 2.2. Kerámiaválogató terem 2.3. Gázosítóberendezések (gázkamrák) 2.4. Áztató kádrendszer 2.5. Kutató-, archeometriai laboratórium 3. Kiállítások tervezése, kivitelezése 3.1. Grafikai műhelyek (műtermek) 3.2. Kiállításrendező műhelyek: gépműhely, famegmunkáló műhelyek, fémmegmunkáló .műhely, szerelőműhely. 3.3. Installációs raktárak 4. Ingatlan-karbantartás: tmk-műhely 817
