A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Tóth Vilmos: Az igazságszolgáltatás szerveinek működése, változása és fejlődése Veszprém megyében 1871-től 1982-ig

és közigazgatási úton intézett munkaügyi vitáktól — a vállalati vitadöntéseken keresztül — a jelenleg tevékenykedő munkaügyi bíróságig. III. A GAZDASÁGI BÍRÁSKODÁS Gazdasági bíráskodás törvényhozásunk kezdetétől volt, mivel gazdasági jellegű viták is voltak, természetszerűen, a különböző gazdasági egységek között. A viták elbírálása a bírósági alaptörvény, az 1871: XXXI. te. alapján történt. E te. 15. §.-a járásbírósági hatáskört állapított meg azon ügyekben, melyekben korábban egyes bíró döntött, és törvényszéki hatáskört ott, ahol azelőtt társas bíráskodás folyt. Az időben a gazdasági egységek vezetői az illetékes bíróság előtt úgynevezett gazdasági keresettel élhettek. Ilyenek voltak például a szerződéses dolog-visszaszolgáltatási, kamat-visszakövetelési, váltóval kapcsolatos, szerzői jogot érintő, csődmegtámadási, találmányi stb. keresetek, majd perek. Ezek az ügyek az akkori kort jellemezték, s a ma emberének egyes, korabeli perkategóriák nyilván idegenül hatnak. A polgári köztársaságban — ez természetszerű — változások nem következtek be, a Tanácsköztársaság rendeletei pedig az ilyen perek alól részben kihúzta a talajt, részben ilyen ügyekre a rövid 133 napban nem is fordítottak figyelmet. A Tanácsköztársaság ugyanis az FKT. XXXVIII. sz. rendeletével a földbirtokokat szocializálta, az LXXXII. sz. rendelet a pénzintézeteket és a bankokat felszámolta, a Földművelési Népbiztosság az erdőket is köztulajdonba vette, az FKT. IX. sz. rendelete a ipari, bánya-, és közlekedési üzemek köztulajdonba vételéről rendelkezett, a biztosítóintézetek szocializálására az FKT. XXV. sz. rendelete alapján történt, és egyéb hasonló rendelkezések kerültek kibocsátásra, melyek a gazdasági bíráskodást nem tették lehetővé és szükségessé sem. A Horthy-rendszer azonban természeténél fogva komolyan reagált a Tanácsköztársaság alatt hozott gazdasági jellegű ügyekre, s ezért a 2.250/1920. M.E. és a 8.759/1920. M.E. rendeletekkel a Tanácsköztársaság rendeleteit gazdasági bíróság vizsgálta felül. Törvényszéki szinten ezzel egy időben a 78.500/1920. F.M. sz. rendelet úgynevezett lebonyolítóbizottságokat hozott létre, többek között Veszprémben is. E bizottságok lényegében bírói minőségben és eszközökkel egyeztetőeljárásokat bonyolítottak le. Sikertelenség esetén a felek a gazdasági bírósághoz fordulhattak. E bíróság tagjai — akár hivatásos, akár ülnök bíró — közhivatalnokok voltak. E bíróságok fő feladata a földbirtokok szocializálásával kialakult helyzet tisztázása, de más, gazdasági jellegű ügyben is dönthettek. E bíróság a kialakult kusza helyzetet figyelembe véve, biztosítási és végrehajtási intézkedéseket is tehetett. Ügyvitele azonos volt a rendes bíróságokéval. A meghozott határozatot természetesen indokolni kellett. Fellebbezni az úgynevezett központi gazdasági bírósághoz lehetett. Az 5370/1921. M.E. sz. rendelet a gazdasági bíróságoknál a különböző költségekről rendelkezett. A 3513/1923. M.E. sz. rendelet a gazdasági ügyek intézését általában egyes bíró kezébe adta és a felmerülő költségekről is rendelkezett. A Horthy-időszakban és ezt követően egy ideig az alaptörvényben foglaltak érvényesültek. A felszabadulás utáni közvetlen időszak az ilyen jellegű pereknek nem kedvezett, nem volt igény rá. Az 1950 és 1956 között viszont meglehetősen sok ügy keletkezett a megyei tanács egyik szerveként tevékenykedő közületi döntőbizottság előtt. [206 és 207/1951. (XII. 8.) Korm. sz. rendelet alapján.] E bizottság igyekezett a szoros tervfegyelmet betartani, s a megkötött szállítási szerződéseknek kötbér kiszabása útján érvényt szerezni. (Sok korabeli furcsasággal lehet találkozni — melyek akkor bizony komoly tehertételként jelentkeztek —, így például a Kormány olyan terményeket akart termeltetni, amit egyszerűen hazai viszonyok között nem lehetett, és egyes teljesítések alsó határát is alaposan megemelte.) A teljesíthetetlen szállítási szerződések láncszerűen terjedtek tovább (például a 02—05—70/1950., a 02—05—76/1951., a 177—224/1955. számú, kenyérrel, építéssel, zöldségtermesztéssel kapcsolatos gazdasági perek). Ezt követően az 1952: III. tv. 23. §.-a rendelkezett gazdasági természetű ügyekről, melyeket az államhatalom szervei, intézményei és vállalatai, továbbá a szövetkezetek és központjaik ellen vagy által indított 5000 Ft értékhatárig, s e perek megyei bírósági hatáskörbe tartoztak. Ezen ügyekben még leginkább magánszemélyek és az említett szervek álltak egymással szemben. Az 1954: VI. tv. 23. §.-a a gazdasági pereket hasonló módon szabályozta. Az 1972: 26. sz. tvr. XXV. fejezete már új vonásokat hozott, itt jelentkezett először az a bírói feladat, mely a kornak megfelelően döntött szocialista szervezetek egymás közti pereiben, s módot adott gazdasági bírság kiszabására is. Az ilyen ügyek általában a megyei bíróság hatáskörébe tartoztak, de ha a pertárgy értéke a 300 000 Ft-ot nem haladta meg, az illetékes járásbíróságok járhattak el a termelőszövetkezetek egymás közti vagy más szocialista szervezetekkel szembeni perekben, a szerződésen kívül okozott kár megtérítésére irányuló perek és a vasúti fuvarköltség iránt indított perek vonatkozásában. Részletesen szabályozta e fejezet a keresetlevél előterjesztését, a tárgyalás nélküli eljárást, magát a tárgyalás menetét, a bizonyítás formáit, az esetleges egyezséget, a fizetési meghagyásos eljárást, melyek nagyjából a rendes bírói eljárás formációira emlékeztetnek. Ez időtől kezdve beszélhetünk tulajdonképpen gazdasági bíróságról, mely a megyei bíróság szervezetében fejtette ki és fejti ki tevékenységét. Ezt megelőzően a 15/1962. (V. 6.) Korm. sz. rendelet és a 45/1967. (XI. 5.) sz. Korm. rendelet intézkedett — bírósági eljáráson kívül, de ahhoz hasonlóan szabályozva — a gazdasági bíráskodásról gazdasági, közületi döntőbizottságok formájában. A 8/1978. (XII. 5.) LM. sz. rendelet módot adott választott bírósági eljárásra is. E jogi szervek elé tartoztak a gazdálkodószervek (állami, szövetkezeti, társadalmi) közötti polgári jogi vitás vagyoni ügyekben a határozatok meghozatala. E rendeletek már részletesen lerögzítették az eljárás módját (hatáskör, illetékesség, a 800