A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Csoma Zsigmond: A filoxéra és hatása a Káli-medencében

borivók azonban erős méregbornak, csúnyabornak tartották, amitől megkótyagosodott az ember. Ugyancsak kerülték a kocsmárosok a nohás borosgazdákat, mert csak a többszöri fejtés után tudtak rajta túladni, de akkor is nehezen. Szentbékkállán Vajay István például fehér Othellóként kapta, és ebben a tudatban is telepítette el. Az Othelló szőlő is nagyon elterjedt volt, mert étkezésre és bornak is felhasználhatták. Színanyagai miatt borfestésre is alkalmazták, sőt Szentbékkállán egyes gazdák Oporto és Burgundi oltványszőlőkhöz is hozzáadták. Köveskállán a vérszegények jó italának tartották az Othello bort. Emellett termesztették még az Izabellát — amelynek fürtjeit eltarthatósága miatt kedvelték —, a Delware-t delavári néven és az Elvirát. Oltások, oltványok és oltók Az oltás és az oltványok előállításának, kezelésének megismerése nem volt egyszerű feladat, mert országosan a korabeli propaganda sem volt egységes. Az oltványkészítés nehézsége eleinte akadályozta az oltványok telepítését. 1897-ben keserűen állapították meg „Minthogy azonban az oltványok készítése körüli eljárásokban, valamint azok ápolásában az kellő járatossággal bortermelőink nem bírtak, — sem a telepítéshez igényelt jó minőségű és kellő mennyiségi vesszőanyaghoz nem jutottak, az oltványokkal való telepítés nem történhet egy megfelelő rendszer alapján".

77 Mindemellett az uradalmaknak, a nagyobb gazdáknak és a helyi lelkészeknek, tanítóknak az első oltványtelepítésekben is példamutató szerepük volt. Az aggastyán szentbékkállai plébános ekkor írta a következőket: „Noha pedig most, midőn e sorokat írom, immár életem végén vagyok — 77 éves és 52 éves pap — e mellett igen elgyengült s beteges, mégis hogy utódomnak — akár hálás lesz, akár háládatlan — teremjen egyelőre, s legalább annyi bora, a mennyi a házhoz elég, egy darabot megforgathattam újra, és amerikai alanyra oltott vesszővel, mellyet az állam adott, beültettettem. Ha így folytatja, utódom néhány év múlva szüretelhet ismét 200 akót."

78 Ugyancsak oltványt telepítettek 1900 és 1902 körül a Veszprémi püspökség Szentimremajorjában, amit Takács Gyula nagybérlő bérelt. Ezek a telepítések már karózottak, nagyobb sor- és tőtávolságúak lettek. Kerekipusztán, Kővágóörsön 130 X 130 cm-es sor- és lőtávolságra telepítettek oltványszőlőket.

79 Engelbrecht Károly szőlészeti-borászati főfelügyelő szervezésében és irányítása mellett 1894-ben megalakult a Kővágóörs-íülöphegyi Szölőújító Társaság, amely 80 000 db oltványt készített és iskolázott el, 40 000 Olaszrizlinget, 5000 Oportót, 5000 Zöldszőlőt, 5000 Szlankamenkát, 5000 Juhfarkot, 5000 Muskotályt, 5000 Chasselast, 5000 Kövidinkát, 5000 Mézesfehéret. A szegényebb szőlősgazdák, napszámosok részére 20 000Riparia selecta simavesszöt osztottak ki, amelyet a társulat munkavezetője irányításával oltottak be. A 3 napos tanfolyamon 120-an tanulták a fás oltást. A társaságnak különálló oltványkészítő helyisége volt, felszerelve a nagy mennyiségű metszlapvágáshoz í?ic/i/

er-féle oltóhüvelyekkel. A korabeli látogatók meg is állapíthatták, hogy: ,,Komoly munka folyik itt! megbirkózhatunk a filloxerával, csak akarni kell." Még ebben az évben, 1894-ben Richter Ferenc a francia szőlészeti szakértő felkereste a Társaságot Révfülöpön, és elégedetten szemlélte meg a 90 000 oltást és a szőlőtelepet.

80 Egy évvel később, 1895-ben már Köveskálon alakult meg 10 szőlőbirtokos összefogásával a szőlőoltvány-szövetkezet. A szövetkezet a tagok szükségletén felül termelt oltványokat önköltségi áron adta el. A szövetkezet állandó állású szakértőt tartott. 1895-ben 72 000 oltásból 34 000 db forradt össze és eredt meg, 1896-ban már 150 000 db oltás elkészítését tervezték. A nagymértékű oltónapszám felhasználásával „tekintélyes" keresethez juttatták a szegény szőlőmunkásokat. 1897—1898-ban fás oltási tanfolyamot is szerveztek fiataloknak. A tanfolyamokon 14. életévüket betöltött emberek vehettek részt. 1897-ben már 38-an megtanultak oltani.

81 Ezek a kezdeményezések a kapitalista keretek között, a konjunkturális lehetőségek felismerése mellett sok munkát adtak az elszegényedett napszámosoknak, akik csak a szőlőből éltek. Ugyanakkor olyan foglalkozást, keresetet biztosítottak ezeknek az embereknek, ami a viszonylagos könynyebb életet jelentette a filoxéra fergeteges pusztítása után. A jó példák tovább terjedtek, például Vajay István kocsmáros már 1905-ben Szentbékkállán oltatott. Az oltványokat később már az ügyes kezű oltó gazdáktól is megvásárolhatták a helybeliek. Elsősorban a szentbékkállai áldozói és a köveskáli húsvéti vásáron vásároltak oltványszőlőt a telepíttetők. Szentbékkállán a katolikus templom mögötti térségben, a mostani Birftás-présház előtti területen állt a vásár. Az itteni híd mellett árulták az oltványokat. A környékről kötéllel átkötött vesszőket hoztak. Lehetett vesszőt árulni és vásárolni Tapolcán a piacon, a vincellériskola telepén, valamint Kővágóörsön is.

82 Sokan helyben oltattak, a szentbékkállai plébános 1897. május 18-án ,,ojtási napszámok" címén 26 Ft 33 kr-t, 1898. március 17-én 260 darab oltványért 23 Ft 40 kr-t fizetett ki. A Kálimedencében Szentbékkálla, Balatonhenye, Kővágóörs és Köveskál helyi oltóközpontnak számított, elsősorban az oltó nagygazdák és az ügyes kezű napszámosok révén. Jakabfáról, Balatoncsicsóról is jöttek a jó hírű oltványokért. Megbízhatónak tartották a helybeli oltványokat, amelyek kiszorították a piacról a kevésbé megbízhatónak tartott abasáriakat. Aki ennek ellenére is abasárit akart venni, az helyben rendelte meg, a nagy piacra termelő, katalógusban, önálló árjegyzékekben hirdető Gyöngyös környéki oltványiskolákból.

83 A Káli-medencében ismerték és alkalmazták a zöldoltást, a törzsoltást, a rafiás sározott angol nyelves oltást, a dugós oltást és a mohás oltásnak nevezett hajtatott oltvány-előállítást — ami végeredményben gyökereztetési célt szolgált. Kezdetben a zöldoltást biztosabbnak tartották, mint az angol nyelves párosítást. Ez a bizalmat749