A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Molnár Ágnes: A községek közötti kapcsolatok és ezek változásai a Káli-medencében

JEGYZETEK 1. A gazdálkodás részletesebb tanulmányozásával munkaközösségünkben Selmeczi Kovács Attila foglalkozott, míg a szőlőműveléssel Csorna Zsigmond. 2. A kerti veteményekkel és a káposztáskertben folyó munkával szintén Csorna Zsigmond foglalkozott, ezért nem részletezem tovább ezt a kérdést. 3. Cenzároknak nevezték azokat, akik felkeresték, felhajtották a kereskedők számára az állatokat. 4. Felüdítésen az állatok jobb minőségű takarmánnyal való minőségi feljavítását kell érteni. Elsősorban kiöregedett igásökröket, hízó marhákat adtak el a kálvölgyiek. 5. Hasznon elsősorban a tejhasznot, az állatok trágyáját és a tavaszi munkákhoz igénybe vehető igaerőt kell érteni. Azt, hogy az állatok szaporulata kit illetett (a tulajdonost vagy a teleltető gazdát), nem sikerült kideríteni. 6. Monostorapáti igen kedvezőtlen fekvésű község. Szántói nagy részét erdő fedte, ezért szorultak az itteniek fokozottabban napszámosmunkára. 7. A rakományföld különálló veteményeknek és kapásoknak való föld volt. 8. CSÁNKI Dezső: Somogy vármegye. Bp., é.n. 312. 9. A környező többi megyével is kialakult hasonló fontosságú kapcsolatrendszere a vidéknek, Somogy megyével azért foglalkozom részletesebben, mert ennek a megyének kutatása fokozottabban érdekel. 10. JANKÓ János: A Balaton-melléki lakosság néprajza. Bp., 1902. 30., 312. 11. JANKÓ János: í. m. 241. 12. BARCSAI Tibor: Kövágóörs és környéke. Szeged, 1939. 21. 13. JANKÓ János: i. m. 290. 14. CSÁNKI Dezső: i. m. 314. 15. A korábbiakban már szóba került a Káli-medence állattenyésztése. Gyűjtésemből azonban nem derült ki, hogy milyen arányú volt a helyi nevelésű és a más vidékről hozott állatok aránya a Káli-medence Der Verfasser beschäftigt eich in seinem Artikel vor allem mit den ökonomischen Verbindungen, die sich im Káli-Tal entwickelt haben. Sein Ziel war, wie sich der Bedarf und die Erzeugung entwickelt hat. Ausserdem községeiben. Idegenből nagyobb arányban növendék állatokat hoztak. 16. A kőfejtéssel és kőbányászattal részletesebben Hála József foglalkozik a Káli-medencében. 17. JANKÓ János: i. m. 231. 18. Ennek oka azt volt, hogy a helyi mészkő minősége nem teszi lehetővé a jó minőségű mész égetését. 19. Erről a malomról 1910-ben dr. Sebestyén Gyula készített fotót. In: LAMBRECHT Kálmán: Magyar szélmalmok. Ethn., 1911. 89. 20. KERECSÉNYI Edit: Adatok a Zala megyei íazekasság történetéhez. In: Kutatások a gazdasági és társadalmi élet szolgálatában. Szekszárd, 1975. 79—80. 21. JANKÓ János: i. m. 210. 22. Ezt a sikálóföldet a helybeliek a földes padló felkenésére, felsimítására használták. 23. Nem lehet határozottan kideríteni, ezzel a névvel ténylegesen Erdélyből jött embereket neveztek meg, vagy pedig a Somogy megyében élő erdélyi származású kereskedő cigányokról van szó, akik erre a vidékre is eljutottak. 24. A mai Burgenland, az egykori Alsó- és Felső-Örség területén készített késeket a Káli-medencébe is eljuttatták. Csorna Zsigmond szóbeli közlése. 25. Szintén Csorna Zsigmondtól átvett adat. 26. A vásárjoggal Gerencsér József foglalkozott munkaközösségünkben. 27. A Tapolca alatti körzetnek Kővágóörs volt a vásárközpontja. 28. A szentbékkállai vásár „tulajdonosa" a katolikus egyház volt. A sátorhelypénz és a bormérésből származó jövedelem (a községgel megosztozva) az egyházat illette. 29. Két jegyzőségi körzet volt a Káli-medencében. Kővágóörshöz Kékkút, Salföld, Balatonrendes, Révfülöp és Balatonszepezd tartozott, míg Köveskálhoz Szentbékkálla, Mindszentkálla, Balatonhenye és Monoszló. zeigt er es, wie sich der Warenwechsel auch in den benachbarten Dörfern verbreitet hat, und damit wurde die Geläufigkeit gesichert. AGNES MOLNÁR DIE VERBINDUNGEN UND DIE VERÄNDERUNGEN ZWISCHEN DEN DÖRFERN IM KÁLI-TAL 680