A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Madar Ilona: Adatok a Kál-völgyi falvak vallási szokásainak és erkölcsének változásához

3. Szentlélek A Szentlélekről alkotott képzetek azonosaknak mondhatók mind a három vallás követőinek esetében. Az egyházi tanításból eredően Jézus küld

1 te a Szentlelket vigasztalónak, erősítőnek. Mivel a Szentlélek bátorít, de a hatását kevesen érzik, úgy tudják, hogy arra nem mindenki érdemes. Amíg az Isten és Jézus segítségét sokan tapasztalták, a Szentlélekét csak kevesen. 4. ördög A transzcendentális képzetek között a negatív lélek is jelen van, ez az ördög. Bukott angyalból lett — amint az egyház tanítja. Ez az ördög nem hasonlít a mondákból még inkább a mesékből ismert ügyefogyott, félszeg, könnyen rászedhető alakra. Ellenkezőleg: erős, félelmetes, ha teheti, rosszra csábítja az embert, utána elhagyja. A rossz, szófogadatlan gyermekre, és a veszekedős emberre azt mondták, hogy „ördög lakik benne", vagy hogy „megszállta a sátán". Nagyon féltek tőle. A „törzsölődő" — veszekedős — házasfelek egymásra mondták, hogy hét ördög lakik a másikban (Monoszló). A rossz gyermekeket úgy ijesztgették, hogy elviszi az ördög. Az ördög lakóhelye a pokol. A pokolt a föld mélyébe képzelik. Az idegenre azt mondják: „Pokolról gyütt ember" (Balatonhenye, Monoszló). 5. Hit Általános vélekedés, hogy a hit erőt ad, akinek hite van, minden jóra erősebb, ,,de nem üdvözít, csak a cselekedet" — teszik hozzá a katolikusok (Szentbékkálla, Mindszentkálla). „Aki hisz Istenben, annak jónak kell lennie, de van olyan ember, aki templomba jár, mégis gonosz, hát annak nincs hite" (Köveskál, Kővágóörs). Jó cselekedetek nélkül nincs hit, vallják a protestánsok is. „Amióta kevesebben hisznek, több az öngyilkos, mert aki hisz, azt nem tántorítja úgy meg a baj sem, mint a hitetlent" (Balatonhenye, Mindszentkálla). A kisgyermekeket hitre nevelték — otthon is és az iskolában is —, de mikor felnőttek — különösen, akik elkerültek szülőhelyükről — azzal törődtek, hogy minél többet dolgozzanak. Mikor aztán nyugdíjasként hazakerültek, jobban ráérnek elmélkedni és a templomba menni. Az emberek között nemcsak most több az idős korú vallásos, ezelőtt is úgy volt, „. . . akkorra jobban átlátta az ember az életet". Az élet során változott az emberek hite. Ennek oka az emberi élet korszakainak változása, és a jelen század eszmeáramlatai. „Azt nem mondhatom, hogy amit a hitoktatáson tanultam, mind elhittem, az embernek azért van esze, hogy kikövetkeztesse, amit tud" — mondja egy 84 éves ember Köveskálon. A harctéren nem nagyon jutott eszünkbe a vallás, megvadult, elvadult ott az ember — emlékeznek vissza a háborút járt emberek mindenütt. Mások is vannak, akiket a sok csalódás kiábrándított a hitükből. Ugyanők mondják, hogy ,,. . . a türelem, meg a szeretet fontosabb, mint a hit" (Kővágóörs, Szentbékkálla). 6. Bün A bűnbeesést mindenik egyház egyformán tanítja a bibliai mítosz alapján. „Éva hozta a bűnt a földre, mikor evett a tiltott fa gyümölcséből." Sokat mondta a nagymamám: „Amikor a mi ősszüleink elkövették a bűnt, a mi hajlandóságunk is megnőtt." „Ez az Éva, ez az Éva, miért is volt olyan torkos, most élhetnénk boldogan" (Köveskál). „Ádámnak meg ott maradt a torkán az alma csutkája, azóta van ádámcsutkájuk az embereknek" (Kékkút). A bün így lett „eredendővé", ennek magyarázata különböző, néhol ellentmondó. Némelyek szerint a testi szerelem bűn, ezért „fogantattunk" bűnben, „valami bűn tapad hozzá" (Szentbékkálla). Mások úgy vélekednek, hogy a „sokasodjatok" parancsa alapján inkább a gyermek elvétele, illetve a tőlük való védekezés a bűn (Monoszló). Ezeken kívül a tízparancsok áthágásai is bűnök: a káromkodás, az idősebbekkel szembeni tiszteletlenség, a házasságon kívüli nemi élet, a részegség, a lopás, a lustaság, a rágalmazás. Általános véledelem: „Az eredendő bűn az oka, hogy akarjuk a jót, mégis a rosszat tesszük." A Kál-völgyiek képzetei szerint Jézus csak az eredendő bűnökért szenvedett kereszthalált, a többiért még ebben az életben bűnhődni kell, másként a pokolra jutunk. Az emberek képzetében — teljesen függetlenül attól, hogy melyik vallás követői — összezavarodik a bűnöktől való szabadulás, amelyet gyónás-áldozás, illetve úrvacsoravétel előtti bűnbánás, és feldolgozás ad. Azzal a tudattal élnek, hogy „az elkövetett bűnökért, ha mi nem egyenlítjük ki adósságainkat, nem szenvedünk meg vétkeinkért, az utódainkra haramiának át. Hetedhét íziglen bűnhődhetnek az ivadékok" — mondják. Ha egy fiatal meghalt, arra mindenki azt mondta, hogy még nem lehetett bűne, csak az elődeinek vétkéért halhatott meg (Monoszló, Szentbékkálla). „Aki a faluban történteket figyelemmel kíséri, láthatja, hogy a bűn visszatérül, ha nem őrajta, hát a családján." Ha valaki felbújt, felbiztat valakit — a Kálvölgyiek szerint — az még bűnösebb, mint aki elköveti. A bűnöst a törvény bünteti, a felbujtót pedig az Isten. Az emberek képzetei szerint a bűnre való hajlandóság tekintetében különböznek az emberek: „Vannak Káinok, és vannak Ábelek." Ugyanakkor az is általános szólás: „Aki születik anyától, meg nem menekedhetik a bűnnek zsoldjától" (Szentbékkálla, Mindszentkálla, Kékkút). 7. Az élet keletkezése A világ teremtésének tudata a bibliabeli legendából kiindulva él a vallásos emberekben. Ez magától értetődő, hiszen egyházi iskolák 661