A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Madar Ilona: Adatok a Kál-völgyi falvak vallási szokásainak és erkölcsének változásához

ban tanultak, ,,A mi tanítónk mindenről az Istent magyarázta nekünk: a fűről, a fáról, az erdőben a moháról" — emlékeznek vissza Köveskálon. „Hat nap alatt teremtette Isten a világot, a hetediken megpihent — ezért kell a vasárnapon megnyugodnunk." Némelyek szerint azért hatalmas az Isten, mert ez mástól nem telhetett ki" (Monoszló). ,,A nap, a hold, a csillagok úgy forognak, ahogy Isten elindította." A föld felől megoszlanak a vélemények, némelyek szerint „átkozott, mert mélyében van a pokol" (Minds,zentkálla). Mások úgy gondolják: „Áldott, hisz oda kerül a termést hozó mag, és a könnyet is a föld nyeli el, amitől a bánat megkönnyebbül" (Köveskál). A termeszei jelenségekkel figyelmeztetni akar az Isten, de van, amikor félreértik. ,, 1913-ban úgy féltek az üstököstől és még egy ,gyel' (jel) sem volt" (Köveskál, Monoszló). ,,A viharról azt hitték, hogy Isten haragja, a villámról, hogy Isten ítélete. Még nem tudták, hogy az eszközök vasa vonzza a villámot" (Szentbékkálla). A monoszlóiak tudatában az tette bizonyossá az özönvíz meglétét, hogy a kupában — medencében - annyira termékeny a föld, mivel a hiedelem szerint ,,az özönvíz hordta oda a televényt" ( termékeny földréteget). A búza köztudottan a legmegbecsültebb növény, a katolikusok szerint azért, mert Mária képe van a búzaszemen. A protestánsok úgy tartják, hogy Jézusé. A madarak közül a fecske az Isten madara, a galamb a békességé, mivel ö vitte az olajágat Noénak, mint Isten megbékélésének jelét (Szentbékkálla, Kékkút). Az ember teremtésének képzete az előbbiekhez hasonlóan a Bibliából ered (miszerint Ádámot földből, Évát pedig Ádám bordájából teremtette Isten). ,,A férfinak ma is kevesebb a bordája eggyel" (Szentbékkálla). Nagyon sok idős bizonyos afelől, hogy amit magunkkal hoztunk, azzal el kell számolni, testünkkel, lelkünkkel egyaránt. Némelyek szerint még a hajszálainkkal is, amelyek fejünkről lehullanak. Ezért az öregek mind összegyűjtötték kifésült hajukat, s haláluk után utódaik a koporsójukba tették. 8. A halál, a halál utáni élet A természetközeiben élő földműves ember számára magától értetődő dolog a halál, jóllehet a közeli, kedves hozzátartozó elvesztése itt is éppen olyan fájdalmas, de a saját elmúlásuktól nem rettegnek annyira, mint a városlakók. A halál utáni menny kevés ember tudatában él (Mindszentkálla), a pokoltól többen félnek, többet beszélnek róla. Az általános képzet szerint azonban az utódokban támadnak fel ,,. . . az ivadékok még formítják is az ősöket", ,,a természet is öröklődik" (Köveskál, Monoszló, Szentbékkálla). ,,Az emberiség olyan mint a növény, mint az állat, megindul, virágzik, megérik és lehull." „Mikor meg

A

rik az ember a halálra, akkor menni kell, az cíett gyümölcsöt sem lehetne felkötve az ágon tartani" (Köveskál). ,,Az a legnagyobb baj, ha fiatal hal meg" (Szentbékkálla). „Csak az a jó, hogy nem tudja az ember, mikor hal meg" (Monoszló). A katolikusok sokkal többet foglalkoznak a „halál órájával", mint a protestánsok, feltehetően egyházi tanításuk folytán. 9. Szentségek, szent helyek, szentelmények A katolikus egyház tanítása szerint hétféle szentséget ismernek: keresztségét, bérmálást, oltáriszentséget, a bűnbánat szentségét, az utolsó kenetet, az egyházi rendet és a házasságot. Az egyházi rend az ünnepek szentesítését is magában hordozza. Ezenkívül az üdvösség elnyerését szolgáló eszközöket is szentségeknek nevezik, a velük megszentelteket pedig szentelményeknek. Mindezek magukba foglalják a katolikus vallás szentkultuszát. Szent a templom, a kegytárgyak, a keresztek — az út szélén állók is. A harangszó is szent, mert eloszlatja a jégesőt. Máriát és a szenteket közbenjárásukért tisztelik. „A szent életű embereket Jézus után avatták szentté." „Mária azért tud segíteni a könyörgésben, mert ö is sokat szenvedett" (Mindszentkálla). A népi hagyományokat tekintve igen jelentősek a szentelményekhez fűződő képzetek, mivelhogy olyan jeleknek tekinthetők a katolikus emberek szerint, amelyek természetfeletti hatásokat hoznak létre, részint az isteni áldást biztosítják, részint az ördög erejének megtörését célozzák. S noha a szentelmények anyaga a tárgyi világból való, a szentelés által természetfeletti képességet nyernek. A protestáns egyházak hivatalos tanítása szerint nem szent sem a templom, sem a temető, mert a szentség fogalomkörében az Isten, Jézus Krisztus és a Szentlélek értendő, mint a teljes Szentháromság. A Kál-völgyi reformátusok és evangélikusok szerint azonban szent hely a templom is és a temető is. A gyűjtött anyagon kívül bizonyságul szolgál erre egy múlt század közepén írt feljegyzés a monoszlói presbiteri jegyzőkönyvben, amely szerint: „A betelt temetőt, azt a szent helyet, ahol elődeink és szeretteink nyugosznak, soha senki ne merészelje háborítani."

8 II. VALLÁSOS SZOKÁSOK 1. Az emberi élet a) Születés A kisgyermek születésekor úgy biztatták a szülőanyát, hogy Isten majd megsegíti. Sok helyütt körül is állták az ágyát, és együtt imádkoztak érte. b) Keresztelés A katolikusok 5-6 napos korban kereszteltek, és keresztszülőkül inkább barátokat hívtak, egykét házaspárt. A protestánsok 3-4 hetes korukban 662