A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Madar Ilona: Adatok a Kál-völgyi falvak vallási szokásainak és erkölcsének változásához

megszervezték az első presbitériumot". 4 Az 1630­as pápai zsinat kötelezővé tette az egyház kebe­lében működő világi szervezet megalakulását, 1650-re az egész Dunántúlon elterjedt. A presbitereket azért is választották, hogy ,,az Eklézsiában bűnben élőknek és botránkoz­tatóknak intői, ítélői és büntetői lennének, s min­den teher és gondviselés ne szállna egyedül a lelkész vállaira az Isten anyaszentegyházában". 5 Általuk a református egyház lehetőséget adott a földművességnek, hogy a közösség érdekeit ér­vényesítse, eszményesítse. A presbitérium a pa­raszti közösségrendszernek az alapját képezte, s abban az időben ennek óriási szerepe volt. A re­formátusok által lakott városokban és falvakban a község elöljárói, képviselői egyszersmind pres­biterként is működtek. Feltehető, hogy épp álta­luk maradtak együtt és kerültek vissza lakhe­lyükre a török elől szétszóródott paraszti és kis­nemesi közösségek." 0 A vallás és az erkölcs szabályait mindegyik egyház megszabta és a lehetőség szerint irányí­totta is. A katolikusok és a protestánsok vallásélménye és magatartásmodellje különböző volt, jóllehet a hitbeli alapfogalmak meglepően hasonlóak vol­tak, és maradtak. A tanulmány négy fő részre tagolódik: I. A vallás tudati elemei. II. A vallásos szokások. III. Az erkölcsi szabályok. IV. A változások. I. A VALLÁS TUDATI ELEMEI, HIEDELMEI A keresztény vallás tudati elemeit, hiedelmeit a ma 60-70-80 éves, vallásos emberek emléke­zetének segítségével sorolom fel, amelyek a szá­zad első felében még alapjául szolgáltak egy vi­dékünkön általánosan gyakorolt szokásrendnek. 1. Isten Istenről alkotott képük a keresztény tanításon alapul, de sok tekintetben jelentősen eltér, fata­listának is nevezhető. Isten legfontosabb tulaj­donságai: jóság, aki szükségében hozzá könyö­rög, megsegíti, könyörül rajta. A beteget meg­gyógyítja, ezért is nevezik ,,jó atyának". A meg­fáradt ember felsóhajt hozzá és erőt kap, tehát erős. Akinek Isten segítségére van, még a csa­ládját is megáldja, az olyan emberre azt mond­ják: „Szereti az Isten." Akinek valami nagy baj érte a gyermekeit, házasfelét vagy őmagát, arra azt mondták: ,.Megverte az Isten, mind a két kezével" (Monoszló), „Ránehezült az Isten keze" (Köveskál). A nehéz életsors növelte a felsőbb­rendű lénybe vetett hitet, bizodalmat: ,,Én félszü­lői szárny alatt — apa nélkül — nevelkedtem, ezért már gyermekkoromban megtapasztaltam Isten segítségét" (Kővágóörs). A megpróbáltatás némely embert közelebb vitt Istenhez, másokat eltávolított. Volt, aki azzal vigasztalta magát, hogy az Isten azt bünteti, akit szeret. A nagy katasztrófák után a protestánsok Bibliába felírt fohászai bizonyítják a sorsszerű, megváltoztat­hatatlanba való belenyugvást. Ha elégett a takar­mány, ha elverte a jég a termést, ha levitte a szél a háztetőt, a dátum és rövid közlés után az olvasható: Kérjük az Istent, kíméljen meg ez­után, Dicsérjük az Urat! 7 Altalános jelző a vallásos emberre, hogy „is­tenfélő". Ha a fentieket végiggondoljuk, indo­koltnak találjuk a hatalommal szembeni félelmet, különösen aki „nagyot vét", katolikus megfo­galmazásban: akinek „nem bocsánatos" bűnei vannak (Szentbékkálla). A nyilvánossá vált bűn következménye után azt mondják: „Az Isten nem bottal ver", „Az Isten nem siet, nem késik". Az Isten a természeti jelenség által is sokszor megmutatkozik. „Az égzengés Isten haragja, a villám az Isten nyila." „A földrengés sincs Is­ten nélkül!" — vélekednek Monoszlón. Az Istent olyannak gondolják és nevezik, mi­kor mit kérnek, vagy várnak: szükségben segí­tőnek, betegségben gyógyítónak, nagy bajban erősnek, hatalmasnak, ha nagy bűnben „leledze­nek" — érzik magukat — félelmetesnek, szin­te ebből következik, hogy akinek jól ment sora, azt tanácsolta falustársának: „Segélj magadon, az Isten is megsegít" (Monoszló, Balatonhenye). Az Isten tartózkodási helye az ég, illetve a vi­lágmindenség „De már azt is döngetik az űrha­jósok!" — vélekednek a köveskáliak. Mások sze­rint „mindent betölt". Ismét mások úgy tartják: „Akik szeretik, azoknak a szívükben van." Az első háború után „kerültek" olyanok, akik tagadták az Istent — „azelőtt szó sem volt róla, hogy nincs" (Köveskál). 2. Jézus Jézus a vallás szerinti transzcendens szemé­lyek másodika. Szűz Máriától született — „volt aki nem hitte a szűztől való születést, de nem merte mondani" (Köveskál). Az embereket taní­totta, gyógyította, csodás tetteket hajtott végre, halottakat is támasztott fel. Némelyek szerint mágikus, mások úgy tudják, hogy „delejes" erö igénybevételével tett csodákat, amiből mindenki­ben van valamennyi (Kővágóörs). Általános véle­mény a vallásos emberek körében, hogy Jézus a bűnösökért halt meg, hogy áltozatával váltsá­got szerezzen. De vannak, akik úgy tartják, hogy a zsidók azért haragudtak rá, „mert kikörösztölte keresztelő János". „Azért a mostani papok is nagyon haragusznak, ha valaki kikörösztölködik. Mondta is szegény: Én nemzetem, én zsidó né­pem, Te ellened mit vétettem?" (Kővágóörs). A katolikusok és az evangélikusok gyakrab­ban fordultak imáikkal Jézushoz, mint Istenhez, a reformátusok kevésbé. A Bibliát olvasó em­berek, akik maguk is tanítványnak vallották ma­gukat, Jézus tanítványait példa gyanánt sokszor felhozták gyermekeiknek: ,,. . . Én halálnak fia, Krisztus tanítványa . . ." Olvashatjuk Győrfy Ró­zsika 1890-ben kezdett, kézzel varrott irkája fel­ső lapján, amelybe hazafias verseket másolt (Köveskál). Jézus emberi megjelenése a protes­táns Kál-völgyieket is foglalkoztatja. Magasnak képzelik, sötét hajúnak, nem szép, hanem jó­ságos arcúnak. 660

Next

/
Oldalképek
Tartalom