A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

S. Lackovits Emőke: A családszerkezet jellemzői a XVIII. században Köveskálon és Szenbékkálán

Legnagyobb létszámúak az 1-4 gyermekes családok (28, 29, 24, 10), bár elmondható, hogy többségben vannak a kettőnél több gyermeket — 3-5öt nevelők az adott pillanatban: a 28 egygyermekessel szemben számuk 66. Gyermektelen összesen 18 család. Az átlagos családonkénti gyermekszám 1,9, alatta maradva a veszprémi püspökség egész területére jellemző 2,63-as átlagnak. De csökkenés tapasztalható az 1747. évi szentbékkállai 2,6-os átlaghoz viszonyítva is. összegzésként elmondható, hogy a rendelkezésre álló több, különböző időperiódusból származó lélekösszeírás lehetőséget adott a családok részbeni mozgásban, változásban való megfigyelésére, így is tendenciák állapíthatók meg, hisz 30 esztendő alatt sem volt egyetlen faluban sem változatlan a családszerkezet, a családok összetétele: Ugyanez megfigyelhető a Káli-medence többi faluja esetében is, bár ezek adatainak részletes összegyűjtése és elemzése még hátravan. Amint azt az eddigi forrásokból kiolvashatjuk, területünk nem tartozott a nagycsaládos, az öszszetett háztartások területéhez. Veress Éva kutatásai szerint az összeírtak vagyoni helyzete mellett a tájegységre jellemző uralkodó gazdálkodási ág is befolyásolta a családszerkezet alakulását, így a bortermelő, szőlőművelő területek lakosságánál kisebb a családok lélekszáma, 4-5, s nem jellemző a nagycsaládok általános megléte, míg az átmeneti területeken, ahol ,,a szántó—állattartó gazdálkodási mód bortermeléssel is párosul, a családszerkezet terén kompromisszumos viszonyok találhatók".

32 Vizsgált falvaink is hasonló gazdálkodási ágakkal rendelkező vidéken találhatók, ahol a szőlőművelés kedvezőbb megélhetési lehetőséget biztosított kisebb földterületen is.

33 Akkor, amikor uralkodó családtípusnak a vérségi kiscsalád mondható, hozzá kell tenni azt is, hogy mellette átmenetileg létrejött vagy újjászerveződött a vérségi alapú nagycsalád is, amelyre az összeírásokban konkrét adatok találhatók, de erre engednek következtetni a feltehetőleg konszangvinikus kapcsolatban lévő kiscsaládok egymás utáni feltüntetése, az egy házban élő testvérek előfordulása, a recens, nagycsalád meglétére utaló néprajzi adatok és Szentbékkállán a rokonsági terminológiában történő olyan megkülönböztetések, amikor „szétválasztják az idősebb és fiatalabb sógorokat (sógorbácsi vagy sógorbáttya és sógor, kisebb uram), valamint házastársaikat (ángyi és sógorasszony)". Az ilyen megkülönböztetésnek Szabó László szerint az együtt élő nagycsaládi rendszerben volt csupán értelme, a kiscsaládi terminológiákból hiányzik.

34 A nagycsaládok és összetett háztartások átmeneti létrejöttének gazdasági és népesedési okai lehettek (elszegényedés megakadályozása, nagyobb munkaerő-szükséglet, emelkedő népességszám), de kialakulásuk, amint azt Faragó Tamás igazolta, többségében csak a XVIII. század közepe utáni időszakra datálható, bár nem ellentmondó tény XVI—

XVII. századi létezésük sem.

35 A háztartások összetételében hasonló folyamatok figyelhetők meg, összefüggésben a családszerkezettel. Utóbbi határozza meg az egy házban élők létszámának alakulását is. A családok, háztartások és az egy házban élők átlagos lélekszáma megegyezik, vagy általában — néhány esettől eltekintve — megközelíti a Dávid Zoltán által az egész veszprémi püspökség területére kimutatott értékeket. Esetünkben is elmondható, hogy a legtermékenyebb korszakban 30-40 év között voltak a szülők, s az ilyen komáknak a legmagasabb a létszáma is. A 60 év fölöttieké a legalacsonyabb. A legtöbb gyermek a családonként, háztartásonként a 30-51 év közötti szülőknél figyelhető meg. Az özvegyek esetében változó a gyermekszám, előfordulnak kirívóan magas létszámok is egy-egy esztendőben, pl. Szentbékkálla, 1771. Elmondható itt is, hogy a háztulajdonosok több gyermekkel rendelkeznek általában, mint a lakók vagy a szolgák (pl. pásztorok).

36 Minden esetben nagyobb a kiscsaládok létszáma a csonka családokénál, s esetenként az újraházasodás is kimutatható. Az idegenek előfordulása egy-egy házban változó. Egyes években emelkedik a szolgák száma háztartásonként, pl. 1757 vagy 1771, máskor visszaesik, pl. 1776, Szentbékkálla. Ugyanez mondható el az özvegyet tartó háztartásokról vagy a zsellérek előfordulásáról is akár a háztulajdonossal egy, akár külön háztartásban. A II. József-féle népszámlálás adataival öszszevetve az összeírások adatait, lényeges eltérések tapasztalhatók az összlétszámokat illetően, az átlaglétszámok azonban megközelítik egymást: 1784—1787 között Köveskálon 183 házban 210 családot írtak össze, közülük 167 nemest, 3 parasztot és 115 zsellért (utóbbiak a férfilakosságból, amely 397 fő a nők 426 fős számával szemben). Ugyanakkor Szentbékkállán 124 házzal 120 családot, ahol 25 nemes, 1 polgár (iparos), 21 paraszt és 79 zsellér a számba vett (246 férfi és 226 nő).

37 Ezek az adatok jóval magasabbak az 1776-ban felvetteknél. Amíg az anyakönyvi adatok részletes elemzése nem történik meg, addig a Faragó Tamás általi megállapítás valószínűsíthető ez esetben is, miszerint a XVIII. században jelentősen megnőtt a népességszám.

38 A családokat letelepedés szerint is megvizsgálva, többségében neolokális (házasságkötés után új helyre költözők) típusok figyelhetők meg, de mellettük a konszangvinolokális (házasságkötés után valamelyik vérrokonhoz költözők) típusok közül a patrilokális családok (a férfi szüleihez költöző házaspárok) is megtalálhatók.

39 Ezek a jellemzők a házzal rendelkezőkre mondhatók el, a zsellérek és a kisszámú házas szolga esetében a letelepedés és a letelepedőnek a háztulajdonoshoz való kapcsolata jelenlegi ismereteink alapján nem állapítható meg, legfeljebb csak feltételezhető abban az esetben, ha azonos nevüekről van szó. A két különböző felekezetű községben a Dávid Zoltán által felállított család- és háztartástípusokon, azaz a vérségi kiscsaládok, törzscsaládok, nagycsaládok, valamint az egyszerű vagy szolgát tartó és az összetett háztartásokon belül tizenhat változatot különíthetünk el: 1. Házaspár gyermekekkel 2. Házaspár gyermekekkel és egyikük testvérével 626