A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (I. rész)
lett behajtani azokat a püspök székhelyére, Veszprémbe. A püspöki tizedek egynegyede a káptalant illette. A tatárjárás 1241 februárjában érintette e tájat is, de — források hiányában — az eseményekről nem tudunk semmit. A tatárjárást követő — királyi parancsra elrendelt — várépítések érintették a Kál-völgy környékét is. A völgy közvetlen közelében, az attól nyugatra magasodó Csobánc hegyen (amelyen eddig csak a keszi udvarnokoknak voltak szőleik) 1255—1272 között épült vár. Építői a keszi faluban lakó várjobbágyok (nemesek) voltak, köztük elsősorban a Rátót-nemzetségbeli Gyulaffy család. A hegyet birtokló keszi királyi udvarnokok tiltakoztak a vár építése ellen. Hoszszú pereskedés után végül is abban egyeztek meg, hogy a Csobánc hegy továbbra is az udvarnokok birtoka, kivéve a már megkezdett vár (kőépület) helyét és a nemesek kezében már meglévő szőlőket. 24 A tatárjárás utáni évtizedekben egyre több birtok került a Kál-völgyben is a várjobbágyok (nemesek) kezébe. A Mindszentkálla és Gyulakeszi falu közti Bács faluról 1260-ban azt írták, hogy az Bácsi Keled nemes (majd lánya: Vázsonyi Jánosné) birtoka. 25 A volt várjobbágyi — nemesi — családok közti birtokperek, határjárások rendkívül nagy jelentőségűek. Ugyanis ezekben az okiratokban sorra jelentkeznek a Kál-völgy falvai. Míg a XII. század utolsó évtizedeinek végrendeleteiből (Benedek és Folkmár ispánok testamentumaiból) még csak az őstelepülés — Kál falu (a mai Köveskál) — neve tűnik elő, a XIII. század második felében sorra említik a Kál-völgy újabb (?) falvait: Szentbenedekkált (első említése: 1276), Mindszentekkált (első említése ugyancsak: 1276—1277), Boldogasszony-örsöt (a későbbi Kővágóörs falut, melynek első említése 1263-ból való), továbbá a környező ,,falucskákat": Szentvidkált (első említése ugyancsak: 1277), Tüttöskált és Jukkáit (első említésük: 1341), Kerekikált (első említése: az 1333—1334 évi pápai tizedlajstromok) és végül Sásdikált (melynek első említése: 1389). A falvak nevei is jelzik, hogy itt tudatosan telepített királyi-királynői falvakról van szó. Valamennyinek megkülönböztető nevét a falu védőszentje — az újonnan épült templom védszentje — adta meg. Ezekben a falvakban — a XIII. század második felében — sorra épültek fel a templomok is, melyek zömében ma is megtekinthetők romos állapotukban. Ezek a kis falusi templomok zömében egyhajós, torony nélküli, egyenesen záródó szentélyű, terméskőből rakott egyszerű épületek voltak; fafödémmel, csak szentélyük volt dongaboltozatos (mint szinte valamennyi Balaton-vidéki középkori falusi templom). Volt tornyos változat is — mint a töttöskáli templom —, ahol a templom nyugati végén, a hajóba nyíló kegyúri karzat felett emelkedett a torony. 26 Míg a XII— XIII. századokban a Kál-völgyben csak a várjobbágy (nemesi) családok adományozták el birtokaikat vagy birtokrészeiket, elsősorban az egyháznak (a veszprémi egyháznak: a püspökségnek és káptalannak, illetve valamelyik monostornak), a XIII. század második felében már arra is van példa, hogy a király adományoz el Kál-völgyi birtokaiból. Azonban a legkorábban nem magánbirtokaikból (udvarnoki földjeikből) adományoztak, hanem a veszprémi királyi vár birtokaiból. Elsőnek II. Géza (1141— 1162) adományozott — a bakonybéli Benedekrendi apátságnak — a veszprémi királyi vár „várjobbágyai" által lakott Henye falu határából birtokot. Egy 1269-ben lezajlott perben ismét Henyét emlegették, amely a veszprémi vár várjobbágyainak faluja: ,,iobagio castri Vespremiensis de eadem villa Heney pro se et pro aliis omnibus iobagionibus et castrensibus eiusdem castri de Heney". IV. Béla király a henyei várbirtok egy újabb részét most Ladomér esztergomi érseknek adományozta. Az érsek az adománybirtokok egy jelentős részét továbbadta rokonainak, akik közül különösen a Monoszlói család tett szert egyre nagyobb magánvagyonra. 1277-ben Monoszlói Mikafia Sault, majd 1292ben az előbbi Saul comes fiát, Gergely mestert emlegetik, kiemelve, hogy Ladomér esztergomi érsek rokonai. 27 A XIII. század második felében egyre több királyi birtokot adományoztak el az uralkodók Kál-völgyi falvaikban. 1272-ben V. István király a Kál faluban levő — és egyébként a Zala várához tartozó várbirtokot adományozta el Thymafia Báldon mesternek, aki zalai várjobbágy (nemes) volt, s egyidejűleg a királyi udvar jegyzője. A királyi adományozások révén néhány nagybirtok is kibontakozóban volt a Kál-völgy közvetlen közelében. Az 1255—1272 között felépült Csobánc vára, melyet a keszi várjobbágyok (nemesek) — köztük a Rátót nemzetséghez tartozó — Gyulaffy család is — építtetett, fokozatosan a Gyulaffy család magántulajdonába ment át. 1272ben a vár még a keszi és diszeli nemesek közös tulajdona volt. 29 Két évvel később — 1274-ben — V. István király a Keszi faluban lakó királyi udvarnokokat összes földjeikkel együtt a Rátótnemezetségbeli Balduin fiának, Gyula mesternek adományozta vitézi szolgálataiért. (Rövidesen — majd 1300-ban — a Csobánc hegyén épített vár is a Gyulaffy család magántulajdonába került, s ennek a későbbiekben jelentős hatása volt a Kál-völgyre is.) 30 Egy 1273-ban lezajlott birtokper alkalmával említették meg először Szentbenedekkál (ma Szentbékkálla) falu nevét, mely falunak már temploma is volt a mai — 1790—1799 között újjáépített — templom helyén. A templom körül — a szokásoknak megfelelően — temető terült el. 31 1276-ban IV. László király a Kál-völgyi királyi udvarnokok földjeiből a Monoszló melletti Sósdi nevű — ekkor ugyan még lakatlan — földet, amely két ekealjányi (azaz kb. 250 khold) volt Kolynus veszprémi esperesnek és testvéreinek adományozta. (Kolynus esperes néhány évvel később — 1283-ban — a nevezett birtokot királyi engedéllyel Monoszlói Saul comes fiának, Gergely méternek adományozta, aki Ladomér esztergomi érsek rokona volt.) 32 Valószínűleg ezen a birtokon — Köveskál és Kővágóörs között, egy észak—déli irányú út két oldalán — 608
