A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (I. rész)

alakult ki Sósdikál falucska a következő évtizedekben. A falunak egy — torony nélküli — kis temploma is volt (romjai még ma is fellelhetők), körülötte temetővel.

33 Az 1276. esztendő egyébként a Kál-völgyi, királyi és királynői birtokok rohamos széthullásának kezdete. Ugyanis 1272 augusztusától — V. István halála és a tízéves korában megkoronázott IV. László trónra lépése után — megkezdődött Magyarországon, de elsősorban a Dunántúlon a bárói pártok véres belháború ja. Elsősorban két család — a Csák és a Kőszegi (vagy Henrikfiak) családok — között dúlt a harc, miközben a király hol az egyik, hol a másik család mellé állott. A harcok 1275 nyarától érték el tetőfokukat, mikor is a veszprémi káptalan Kőszegi Henrik bán harmadik fiát, Pétert választotta meg veszprémi püspökké. A Csák család hadai — Csák Péter nádor vezetésével — 1276. május vagy június havában haddal támadták meg Veszprém várát, s ostrommal elfoglalták, majd kegyetlenül elpusztították. A veszprémi káptalant rendkívül súlyos anyagi károk érték. Ennek kárpótlására IV. László király és Erzsébet királyné sorra adományozta a veszprémi káptalannak a Kál-völgyi birtokokat. Már az 1276. évben IV. László a veszprémi Szent Mihály-egyháznak adományozta a Kál-völgyi királyi udvarnokok egyik csoportját, akiket ,,kenyéradóknak" neveztek. (,,

Populos nostros panisdatores, qui vulgo Wdvornici appellantur.") 1276. augusztus 3-án írott adománylevelében Erzsébet királyné (IV. László anyja, Kun Erzsébet királyné) a Szentbenedekkálon élő királynői udvarnokvincellérek közül az összes családot a veszprémi káptalannak adta. (Kivételt képezett Dámján klerikus és családja, akik híven szolgálták az özvegy királynét udvarában.)

35 Ugyanezen a napon — 1276. augusztus 3-án — kiállított adománylevélben, IV. László király felesége, Izabella királyné — az elpusztított veszprémi egyház újjáépítésére — (mint az egyház kegyura) a Balaton melletti Kaal-völgy falvaiban — királyi és egyházi népekkel keverten élő (intermixtim) és a segesdi udvartartásához tartozó (,,ad comitatum seu clycium nostrum Segusdiensem") „boradó" udvarnokait (,,

populos vinidatorum nostrorum") a veszprémi káptalannak adományozta. Nem tartozott az adományhoz az az öt pécseli birtok, melyet a királyok már előzőleg a veszprémvölgyi Szent Katalin-monostornak adományoztak. A királynék adományozását követően, a következő esztendőben — 1277-ben — a veszprémi káptalan újabb birtokokhoz jutott a Kálvölgyben. Péter veszprémi püspök ugyanis Mindenszentekkálon (ma Mindszentkál) lévő — és a királytól ismeretlen időben és körülmények között kapott — birtokait a káptalannak adta. (Ezért a káptalan cserébe tizenkilenc háznép szőlőművelő vincellért adott a püspöknek azok közül, akiket 1217—1222-ben II. Endre királytól kaptak kárpótlásul a veszprémi egyháztól elvett és eladott Gizella királyné koronájáért Paloznakon, Vászolyban és Pécselyen.) Egyébként ebben — az 1277-ben írott — csereadománylevélben említették először Mindenszentkálla (Mindszentkálla) falut. Az említett adományozással — illetve cserével — egyidejűleg, 1277-ben a veszprémi káptalan megszerezte Szentvidkál falut is. Ezt a birtokot egyébként a királyné előzőleg Mikó fia Mikó királynői lovászmesternek adományozta, de a káptalan kiderítette, hogy jogtalanul, mert a birtok már régebben a káptalané volt.

38 Az itt először említett Szentvidkál falu (amely valószínűleg azonos a későbbiekben többször említett Töttöskál faluval) ma már nem létezik. Feltehetően Szentbenedekkáltól (ma Szentbékkála) északkeletre, az öreg-hegy déli lejtőjén terült el. Ezen a helyen jelenleg csak egy nagyobb kőépület romjai találhatók. A XIII. század végére — egy 1082. évre datált hamis oklevél szerint — a veszprémi Szent Mihály-egyháznak csak Kál faluban (ami feltehetően azonos a mai Köveskál faluval) három eke — kb. 370 khold — szántóföldje, tizenegy szőleje, négy rétje, továbbá kilenc telepes jobbágy-, öt szolga- és három ,,torló"- (egyházi szolga) családja volt.

40 Mivel az 1270-es évek végére egyre kuszál tabb birtokviszonyok alakultak ki a — hajdan teljesen királyi és királynéi birtokokból álló — Kál-völgy falvaiban, meg kellett védeni — az adományozásokkal létükben fenyegetett — szabad királyi várjobbágyok érdekeit. Ennek egyik fennmaradt emléke az az 1277. évben — IV. László király által — kiadott oklevél, amely országos nemesi rangra emelte Köveskáli András fia György (Georgius filius Andrée de Kueskal) várjobbágyot. Az oklevél elkülönítette a nevezett várjobbágy földjeit a köveskáli királyi udvarnokokétól (,,a terris Wduornicorum de Kueskal separaret"), mivel azok a köveskáli udvarnokokével keverten helyezkedtek el (,,quod cum terra dicti Georgii mixtim cum terris Wduornicorum existât".) Az oklevél nemcsak a köveskáli királyi udvarnokok földjeitől határolta el Köveskáli András fia György birtokait, de a közeli almádi Benedek-rendi kolostor ugyancsak itt — keverten elterülő — birtokaitól is. Az apátságnak itt 120 ekényi földje volt (,,

centum et viginti iugera . . . terrarum"), melyből nyolcvan ekényit rendszeresen trágyáztak („quorum octuaginta sunt fymata"). Ezek közül kétekényi (iugerum) a nagy réten van, nyolc pedig azon a helyen, melyet „általteleknek" („altholtteluc") neveznek; tizenkettő ekényi pedig a „húzóteleknél" („huzenteluc") van, s az apátságtól a Szent Vid egyháza közti út mellett terül el. Nyolc további eke föld pedig az említett úttól keletre van. Ugyanakkor az apátságnak szőlei vannak a Henyéről Tapolcára vezető út („viam per quam itur de Heney ad Thapolcha") keleti oldalán. Itt az út mellett, a kerek cserjés közelében van az apátságnak hatekényi földje, s az út túloldalán további három jugerum földje. Az utóbbi háromekényi birtokrésztől északra terült el a nevezett György háromekényi (iugerum) szőleje, amely keleti irányba terjedt ki. Ettől a szőlőtől keletre ismét az apátság háromekényi (iugerum) szőleje helyezkedett el, a Henye felé vezető úttól délre. („Viam ex meridie qua itur ad Heney.") Ugyancsak ettől az úttól délre van még az apátságnak négyekényi (iugerumnyi) birtoka, mely helyet „Kövesteleknek" (Kuesteluc") ne609