A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Koncz Pál: Pápa, Igal és Sóly papírmalmai a XVIII–XIX. században

kel. A műszaki adatok közül csak néhányat ismerünk. 1830-ban összeírták a Pápai Molnár Céhhez tartozó, a Tapolca vizén levő malomfejeket,

69 amely szerint a 7. sorszámú ,,Papiros Malom birtokosa Gróf Esterházy; akkori molnára: több árendások; kerekek száma négy, alulcsapó, használt víz-szakasz 290 öl; víz esés 47 öl." Utóbbi adat valószínűleg elírás, helyesen talán 4,7 öl. Meglepő' figyelmetlenség vagy megvalósított csökkentés-e, de az említett 1832. évi vizsgálat több ízben is csak három kereket jegyzett föl. Érdekes, hogy 1847-től szaporodtak a pápai jegyzőkönyvekben olyan adatok, melyek szerint városi kereskedőktől nagyobb tételben vásároltak papírt. A kereskedők nevei: Stapfl Pálné (1847; 1849), Schmid Jakab (1847), Czink Imre (1849), Csépen József (1849).

70 Az egykori uradalmi ügyvéd szavaival: ,, . . . Minden józan, hív s hazáját kedvelő Polgárnak fő kötelessége az Industriát nevelni, előmozdítani. A régi míveletlen időkben ezt az önkény és durvaság elnyomhatta, nem úgy a jelen században. A kérdéses Papiros Malmot elpusztulni kívánni nem egyéb volna, mint ezen Nemes Megyének egyik díszét (ahogy közönséges oskolákban is neveztetik) ok nélkül megsemmisíteni."

71 (Kiemelés: K. P.) Nos, az Esterházyak második megyei papírmal mát nem az önkény semmisítette meg, hanem a tőke hiánya és az óriási konkurencia, melyet az egyre erősödő hazai és külföldi papír-gyáripar jelentett. A minőség romlása ellenére a gyári papírtermelés termelékenységnövekedése százszorosa volt a papírmalmokénak, ,,ahol a régi technika végküzdelme zajlott". A fejlődéshez, gépesítéshez összehasonlíthatatlanul nagyobb tőke kellett, s az iparpolitika is a már adott szintet elért nagyüzemeket segítette tovább kedvezményeivel. 2 Igal elhalása is törvényszerű volt. A SÓLYI PAPÍRMALOM Veszprém megye alapítása szerinti második papírmalmára vonatkozó elsődleges forrásadatok nagy számban maradtak fenn a VeML ciszterci anyagában; az ún. Archívum Vetus és a ,,iégi gazdasági levéltár" eredeti lajstromozású kötegeiben. A készítmények is itt voltak felgyűjthetők a legnagyobb számban; jóformán évről évre követhető a mesterek és árendások élete, munkája. A zirci ciszterci Apátság sólyi birtokterületén, Sóly falutól mintegy 500 méterre északra, a Séd patakból elvezetett mesterséges malomcsatorna jobb partján építtetett papírmalmot (8. ábra). Az 8. ábra. A sólyi papírmalom romja 1969-ben D-Nyugat felől. Wöller István fényképfelvétele Abb. 8. Die Ruine der Papiermühle von Sóly im Jahre 1969, von Südwesten gesehen. Fotographie von István Wöller 574