A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Koncz Pál: Pápa, Igal és Sóly papírmalmai a XVIII–XIX. században

építés ideje nem ismert; csak annyit tudunk, hogy a papírkészítés 1790. április 7-én indult meg.

73 A malomépületet 577 négyszögöl telken húzták fel. Mögötte kerített kert; udvarán egy istálló, két oldalán egy-egy fészerrel; majd egy külön álló fészer kamrával s egy pince volt. Az árnyékszék a kert végében állt. A malomépület köböl épült, gerendafödémekkel, fazsindellyel fedve. Földszintjén a malommü és munkatér mellett két szoba; emeletén két újabb szoba és egy konyha helyezkedett el. A két részre osztott padlás elülső részében két, hátsó részében egy kamrát választottak le a tartalék és avult kéziszerszámok tárolására. Maga a padlás szárítóhelyiségként szolgált.

74 Pontos felmérési rajz csak a romos alapfalakról ismert.

75 Ma is jól látható a három alulcsapós kerék királytengelyének nyílása a keleti főfalon. Az árapasztó csatornát kb. negyven méterrel a malom fölött választották le, és egyben ez volt az alsóbb gabonamalmok árapasztója is. 1851 körüli leállása után elhanyagoltan állt. 1920-ban egy budapesti magánszemély kívánta erőműteleppé fejleszteni (a ma látható beton zsiliphíd két vasorsóval ekkor került ide), de a a vállalkozás kudarcba fulladt. 1945-ben, a front átvonulásakor belövések rongálták meg falait,

76 melyekből ma már csak a keleti főfal földszinti magasságban és az északi főfal csonkja áll (9—10. ábra). Elsőként tekintsük át a sólyi papírmalom árendátoraira, mesterembereire és alkalmazottaira vonatkozó adatokat. Bonaventura ciszter prior 1789. április 24-én kötött szerződést az első vállalkozó mesterrel, Joseph Politzerrel, tíz év időtartamra úgy, hogy az árendaösszeg az első három évre 450 forint; majd évenként 100 forinttal növekedve, 1798-ban érte volna el az 1000 forintot.

77 A malom várható hasznába vetett hit túlzottnak bizonyult; a Politzert 1809-ben felváltó Franz Gebhardt mester már csak 600 forintot fizetett.

78 Gebhardt már 1804-ben árendásként szerepelt.

79 Az új szerződő 1811-ben Ignatz Gebhardt, aki 600 ezüstforintot fizetett,

80 s ebben a minőségben dolgozott még 1813-ban is.

81 1814— 1817 között ismeretlen összegért Ludwig Keller követte, mint árendátor.

82 Keller (Köhler) a nyitrai Galgócról származott,

83 és már 1807-től Sólyban dolgozott. Figyelemre méltó, hogy a század első évtizedeiben folyó vármegyei archívum iratrendezése

84 és az ettől függetlenül is egyre terebélyesedő iratképzés szükségletére nagy tételekben papírost vásárló vármegyei adminisztráció a kifizetéseknél Keller nevét jegyezte fel.

85 Feltehető, hogy Keller már 1807 és 1811 között megpróbálkozott a szerződésbe vétellel. Ebben az időszakban a papírmalom bizonyosan virágzott; a kereslet nagyobb volt, mint a műhely kapacitása. 1809-ben a vármegye intézője felpanaszolta, hogy Sólyban nem tudott papírt vásárolni, mert már előre „mindent eladtak idegeneknek".

86 1813 januárjában a vármegye 10 000 ívet vásárolt, melynek ára az évi árenda kétszerese.

87 Az uradalom évről évre emelte az összeget, s ebben, a látható boldogulás mellett, szerepet játszott az infláció is. Keller 1814-ben, 58 éves korában meghalt, özvegye, Jáskovits Marianna (1767—1821) fölvállalva a szerződést, hat évig állt a malom m 9. ábra. A sólyi papirmalomrom felmérési rajza (1977) Wöller Istvántól', a jelenlegi (1984) állapot jelölésével (a sötét szakasz) Abb. 9. Vermessungszeichnung der Papiermühle von Sóly (1977) von István Wöller, mit der Kennzeichnung des gegenwärtigen Zustandes (1984) (der dunkle Abschnitt.) élén.

88 1818—

19-ben 800 forintot és 4 akó „spinet, levendulaolajat tartozott Szent Mihály-napkor letenni.

89 Ettől az évtől követhetjük nyomon a természetbeni, tehát a kötelező papírbeszolgáltatást is az apátság, ill. az uradalmi kancellária számára, amely ekkor még csupán évi 6 rizsma (2700 ív).

90 1820-ban az ezüstpénzt felváltotta a bankjegy váltóforint; ,,800 ezüstforint helet 1600 f scheinba".

91 A személyzetet a korábban már Sólyban működő, ausztriai származású papírkészítő mester, Joseph Rittig (Réthig, Rietig) hagyatékából fizették ki 1821 májusában.

92 Szeptemberben újabb haláleset után Keller özvegyének adósságés vagyonlajstromát állították össze,

93 s ebben félkész és kész papirosanyag is szerepelt. Októberben készült el Joseph Rittig inventáriuma is, amelyben ismét szerepeltek munkaeszközök és malomfelszerelési tárgyak.

94 Rittigről ismert még, hogy 1817-ben Lékán volt bérlő, ősztől kezdve a magyar Flórián Ignác lett az árendás, akinek már 1700 forintot és 10 rizsma (4500 ív) papírt kellett letennie.

96 Szerződése három évre szólt, de két év múlva kérésére 1200 vf or intra csökkentették az árendaösszeget.

97 A malomépület és felszerelése ekkor már komoly felújításra szorult, melynek költségeit még a szerződésben rögzített hányadban sem vállalta az uradalom. Flórián panaszos levelei valóságos jeremiádák, egy megkeseredett és öntudatos iparos megrendítő megnyilatkozásai.

98 A szerződés lejárta előtt kénytelen kezes rokonának, az ösküi plébános Ballek Ignácnak átadni az árendátorságot, aki azonos összegért 1823 és 1825 között állt helyén.

99 Egy másik forrás szerint Ballek továbbra is csak kezes volt.

100 1825-ben nagy ambíciójú mester jelentkezett; a német ajkú Gotfrid Attorf (Atdorf), aki hat évre kötötte le a malmot.

101 Neki már 1400 vforintot kellett letenni a 10 rizsma papír mellett.

102 Mint már az igali papírmalom történeténél említettük, három év múltán felbontotta a szerződést,

103 és Sólyt odahagyva, az Esterházy-uradalom ajánlatára Igaion kezdett új életet. 575