A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Rózsáné Lendvai Anna: Adatok Sümeg és Tapolca XVII–XIX. századi történetéhez, különös tekintettel a kézműiparra

bályozás ellenére céhként élt-e tovább.

101 A Céhkataszter adatot szolgáltat arra, hogy Sümegen a XIX. században a mészárosoknak volt céhe. Az eddig említett források egyike sem szól va

gy igazolja Sümegen kalaposcéh létezését. Ennek az iparnak Sümegen történt meghonosodására azonban — az 1828. évi összeíráson kívül — találtunk adatot. Eszerint a sümegi kalaposmesterek a legények „többrendbeli visszaéléseire és elhatalmasodott kicsapongasaira" panaszkodnak a vármegyei hatóságnál.

1 Az Eperjessy Géza által említett céhprivilégium meg nem újítás ellenére sem mondhatjuk, hogy csökkent városainkban a céhek száma, mert a tárgyi emlékek sokasága — főleg Sümegen — azt bizonyítja, hogy léteztek céhek, mégpedig szép számmal. Tulajdonképpen az 1761. évi céhrendelethez hasonló helyzettel állunk szemben: ha nem is újították meg a céhek a privilégiumot, a régi szabályok alapján éltek tovább. A volt sümegi Állami Darnay Múzeum bevezetőben említett „rózsaszín fedelű" leltárának és a többi adatközreadásnak az áttekintése, illetőleg számbavétele alapján azt kell megállapítanunk, hogy a sümegi céhek tárgyi emlékeinek mintegy 50% -a már a XVII. és XVIII. században létező céhek tulajdona volt. Míg a XVIII. századból csupán a pecsétnyomók és egy-egy behívótábla, láda és korsó maradt meg, a XIX. századi korsók, ládák, pecsétnyomók mellett zászlók, behívótáblák, bizonyságlevelek és egy vándorkönyv is maradt. 1810-ből való a kovácsok korsója, 1825-ből a takácsoké, 1833-ból az asztalosoké, 1841-ből a szabóké.

I(M A Keszthelyi Balatoni Múzeum őrzi a takácsok ládáját (1824), a szabókét (1832), az egyesült lakatosok—kovácsok—nyergesekét, ' °

4 amelynek készítési dátumát ugyan nem tudjuk, de azt igen, hogy kétfejű sasos kulcscimkéje empire stílusú.

105 Megmaradt továbbá 6 zászló, illetőleg róluk szóló adat a XIX. századi Sümegről, bizonyítva a céhek katolikus voltát (szűrszabó, 1818; ács— molnár, 1829; kovács—lakatos, 1835; szűcs, 1837; kerékgyártó, év nélküli; kádár 1837, amely elpusztult)

106 valamint a takácsok behívótáblája a Jézus-arcot mutató, ún. Veronika-kendőt kezében tartó Szent Veronika-ábrázolással, másik oldalán pedig az 1828. évre utaló évszámmal.

107 Két pecsétnyomó (szűcs, 1842; csizmadia, év nélküli)

108 viszont elpusztult. A pintérek év nélküli domborfaragású céhtáblája elpusztult, de fényképe megmaradt.

109 Lényegesen kevesebb tárgyi emlékünk maradt Tapolcáról. Ilyen a mészárosok ládája,

110 valamint adat van zászlójukra is;

1

" megmaradt a kovács—kerékgyártó—bognár—tímár—lakatos céh 1802. évi pecsétlenyomata."

2 A tárgyi emlékek vizsgálatából 2 következtetést vonhatunk le: egyrészt azt, hogy már XVII— XVIII. században is működő céhek készítettek maguknak a céh összetartozását szimbolizáló tárgyakat, amelyek a kézművesek, illetőleg a céhek viszonylag jó anyagi körülményeit is bizonyítják, másrészt azt kell látnunk, hogy korábban nem említett céhektől maradtak fenn tárgyi emlékek. Könnyen elképzelhető a sümegi szűrszabó és asztaloscéh megalakulása, mert 1828-ban 12, illetőleg 6 mestert írtak össze; ugyanezzel, a mesterek számának emelkedésével magyarázható a kádár- (4 fő) céh alakulása is. Nehezebben érthető a szűcscéh XIX. századi alakulása, mert 1828-ban 2-en vannak (1770-ben 8 főt írtak össze, s elképzelhető lenne a XVIII. századi céhalapítás), viszont a pecsétnyomó dátuma 1841. évi. Mondhatnánk, hogy ez az alapítás dátuma, azonban zászlójuk 1837-es évszáma korábbi alapításra utal. Kérdéses az ács—molnár és a lakatos— kovács—nyerges céh; a XVIII. században még a bognárok társaságában találhatók az ácsok, most 1829-es zászlójuk már a molnárok között (1828-ban 1 — 1 fő) jelzi őket. Ehhez hasonlóan a XVIII. századi kovács—lakatos céh bővülhetett nyergesekkel. Eperjessy Géza arra is rámutat, hogy gyakori jelenség a XIX. század első felében a több helység mestereit összefogó céh."' Erre alapítva feltételezhetjük, hogy az új sümegi céhek alakulása — az összeírási adatok szerinti alacsony mesterszám ellenére — annak következtében vált lehetségessé, hogy környékbeli falvak mestereit is tömörítették. Az írásos emlékek közül említésre méltó az 1814. évi csizmadia- és az 1829. évi szabó-bizonyságlevél. "

4 E bizonyságlevelek oklevéltani vizsgálata — amelynek a részletekre kiterjedő eredményei bemutatását itt terjedelmi okoknál fogva mellőztük — arra a lényeges megállapításra vezetett, hogy a 2 bizonyságlevél fogalmazása — szövegi csekély eltéréstől eltekintve — megegyezik a német-római császárság 1731. évi birodalmi kézművestörvényével a vándorló mesterlegények számára rendszeresített attestatum szövegével."' Ami az 1829-ben kiadott bizonyságlevél vonatkozásában jön figyelembe: az eltér az 1813. évi 7262. sz. rendelettel kiadott, céhszabályokkal kötelezővé tett formulától.

1

"' Ez azt jelenti, hogy a központi kormányhatósági rendelkezés másfél évtized alatt nem tudta Sümegen kiszorítani a korábban meghonosodott formulát. Meghaladná tanulmányunk célkitűzését és érthető terjedelmi korlátait a céhek életének itt nem tárgyalt vonatkozásaival való foglalkozás. E körbe tartozóként említem a két város céhei illetőségi területének, azaz annak kérdését, hogy az itteni céhekbe vagy ezek közül melyikbe és mikor tartozott a két városon kívüli más helységben telephellyel rendelkező kézműves. Érdekes lenne feltárni e két városból inasként vagy legényként vándorlásra indultaknak az útirányát, állomásait, illetőleg ugyanezt a két városban mesterként megtelepedettek tekintetében. Ehhez a kézművesipar szempontjából igen lényeges kérdéshez, sajnos, egyetlen forrásról van tudomásunk. Ez a céhkataszter szerint a szombathelyi Savaria Múzeum által nyilvántartott sümegi fazekasvándorkönyv, amelyet nem volt módom megismerni, s így nem térhettem ki arra, hogy annak tulajdonosa vándorútját merre folytatta. Az 1813. évi 7265. sz. helytartótanácsi rendelettel kiadott ,,A Magyar Országi Mester-Egyesületeket, vagy is Czéheket illető Közönséges Czikkelyek" szabályozzák a földesúri hatalomnak 544